Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

lett Morovicára ment, itt is nagyhatású beszédet tartott, ebéd a paplakon volt, ebéd után egy küldöttség igen szívesen hivta a polgári körbe, ahol tiszteletére a vegyes vallású polgárság díszebédet rendezett 72 teritékre, itt annyira szívesen marasztották, sőt a kocsikat is később állították elő, hogy egy órát késett a kitűzött uti tervben. A délceg morovicaí ifjak szálas bácskai paripáikon több százan kisérték a hármas halomig. A Bozsán szállásnál vették át az uj-szivaci német egyház küldöttei, bandériummal, nemzeti zászlókkal. Pont fél hétre érkeztek meg, permetező esőben, a gyülekezet a templom előtt várta, élén Poór József lelkész és e sorok irója papi diszben, hol Poór József lelkész ur meleg hangon német nyelven üdvözölte. Kíséretében voltak Szilády Áron, Kármán Pál esperes, Kozma László egyházmegyei jegyző, Popovics Duzsán szolgabíró, a paplakba vagy 400 iskolás gyermek sorfala közt bevonulva, a kapu alatt a hajadonok virágot szórtak útjára s közülök egy beszéddel üdvözölte, kit homlokon csókolt, bennt a folyosón a magyar iskola növendékei várták, és a kisded óvoda tanítványai, kiknek igen csinosan áll a magyar gagyogás. A visitatio még az este megtartatott, reggel jókor az iskolák és óvoda meglátogatása kezdődött, az iskoláknak sikere és a tanítóknak pap és presbyteriumcnal való ujjhuzása, s a magyar nyelv tanításának elhanyagolása megrovatott, ott később a tanitók külön is meghívattak, de a püspöki társalgással nem nagyon dicsekesznek. A német nyelven tartott főpásztori beszéd nagyszerű volt, intette őket az uj hazának — melyben ők boldogok és gazdagok — szerelmére, a magyar nyelvnek — melyre szükségük van — tanulására, vallásuknak megőrzésére, hangsúlyozván, hogy imádják istenüket anyanyelvükön, használják azt a családban, senki sem akarja őket nyelvüktől megfosztani, de a maguk érdekében tennék, ha az állam nyelvét is megtanulnák. A beszéd oly kenetes és emelkedett volt, kifejezései erőteljesek. P. o. anynyi ellenséges elem vesz körül, még a hazában is oly sok ellensége van a magyarnak, de váljon feltehető volna-e, hogy a magyar ref. egyház édes gyermekei, a magyar ref. német is felemelné tőrét, hogy a tápláló édes anya a magyar haza szivébe merítse ?! nem soha nem stb. A beszéd halása alatt sokan szemeiket törülgették, bi zony magunk is sírtunk németül. Templom után következett a testületek tisztelgése, tanitók külön kihallgatása, pont délben kezdődött a fényes és ízletes ebéd számos pohár köszöntővel, ebéd után átmentünk fél háromkor O-Szivacra, mely Uj-Szivaccal össze van nőve, a két község elválasztó vonalán várta az ó-szivaci község, a görög keleti lelkész, és Zsupánszky Lyubomil jegyző, ki magyar nyelven és pedig szépen üdvözölte, kérvén a szerbekre is a főpásztor áldását, a szerbek erősen zsivióztak, a németek éljeneztek egész O Szivac minden rendű rangú lakója ki kocsin, ki lovon, ki gyalog kint éljenezett a maga nyelvén. Rögtön a templomba mentünk, hol gyönyörűn rajzolta a kis g) ülekezet eddigi küzdelmeit, további kitartásra buzdítva, s szivükre kötve ott is a magyar nyelv tanulását s az egyetértést, stb. Az iskolákban szinte nagyon ajánlotta a magyar nyelv tanulását; estve jött a lövész-egylet és trombitások, sortüzet adva és erősen trombitálva, az ablak alatt roppant néptömeggel tisztelegvén. A pompás vacsora 11 óráig tartott vagy harminc egyén társaságában. E sorok irója búcsút vett szeretett főpásztorától még az este, hétfőn reggel ismét ágyúdörgés és harangzúgás közt útra kelt a cservenkai egyházba s onnét Feketehegyre. Jó szerencse kisérje minden járását, kelését! Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. Több más oldalról vett tudósítások szerint is püspök urunk az egész Bácskában a legszívélyesebb s legkitüntetőbb fogadtatásban részesült. A népes s vagyonos német egyházak vetekednek egymással a főpapi látogatás által őket ért örömnek és tiszteletnek minél méltóbb módon való kifejezésében. Örvendetes pedig mindenek felett az a ritka tapasztalat, hogy a püspöki látogatás alkalmával úgy szólván leomlottak a különböző vallásfelekezetek közt levő válaszfalak. A különböző nyugoti vagy keleti, keresztyén vagy nem keresztyén felekezetek papsága és népe egyenlő szivélyességgel és tiszteletnyilvánitással fogadja a reform, egyház főpapját. Ha Európának más országában fordulnának elő a század szelleméhez illő ily magasztos jelenetek, világgá hirdetnék a világhírű lapok, mint rendkívüli eseményt. Országos kiállításunknak egyik legritkább s az egész nyugot által leginkább megbámult tárgya volna a kölcsönös türelem és tisztelet, melyet a vallásfelekezetek ez alkalommal tanúsítanak, ha a szívek is a világ előtt feltárhatók, ha a szeretet és tisztelet a kiállítást látogatók előtt bemutathatok volnának. Igy p. o. irja egyik tudósítónk, hogy Kulán, hol még csak leányegyháza sincs a reform, felekezetnek, mindössze is 5—6 ref. hivő lakik az egész községben, meg kellett állapodni a látogató küldöttségnek, mert a határon a kathol. esperés vezetése mellett, az összes lakosságnak nagyszámú küldöttsége fogadta s üdvözölte püspökünket, és egyszersmind felkérte a Kulán való megállapodásra. A mi ezután meg is történt s Korbai Károly reform, ügyvéd házánál megszállván, csakhamar az ágostai, katholikus, görög keleti, héber hitközségek s a polgári hatóság küldöttségei által üdvözöltetett. Vagy p. o. Feketehegy határán az evangelikus lelkész üdvözölte a községi vegyes küldöttségek élén a főpásztort. Majd Feketehegyről 8-ikán eltávozva, — mint egy másik tudósítónk írja — s a feketehegyi lovas-bandérium által az újverbászi határig kisértetve, itt a község nevében Schneeberger evangelikus lelkész fogadta püspökünket szépen gondolt s ékesszólással előadott beszéddel. Bandérium s mozsár-durrogás közt ért a mintegy 40 kocsiból álló kíséret a ref. paplakra, melynek udvarán Kármán József lelkész fogadta püspökét. Este a dalárda fáklyás zenével tisztelkedett, a mikor dr. Maubot Károly szellemes és lelkes beszédben tolmácsolta Verbász közönségének hódoló érzelmeit. Másnap reggel a visitatio végeztével a casinoban 70 terítékű közebéd volt, melynek végeztével Ó-Verbászra ment át püspökünk, hol a gö rög-keleti lelkész által üdvözöltetvén, a kisded imaházba tért be, hol a hívekhez buzdító szavakat intézvén s velök imádkozván, a verbászíaktól kísértetve Kuczurára ment, melynek határán az ág. ev. lelkész, a tisztes Stur fogadta. Benn Kuczurán a ref. imaház és iskolában Ujfalusi N. ruthén lelkész mondott nemesen gondolt hazafias üdvözletet, melyre püspökünk, mint mindenütt, a legtalálóbb s meghatott szavakban felelvén, a kuczurai hívekkel értekezett s rövid istentiszteletet tartott. Ezalatt az eső mind sűrűbben esett, mi azonban nem állott ellent, hogy azonnal Torzsára ne induljon püspök ur s kísérete. Kármán Pál esperes, ki Verbásztól kezdve saját egyháza felé kalauzolta főpásztorunkat s mint a kucurai leányegyháznak is lelkésze részletes felvilágosítással szolgált a kucurai hivek körülményeiről. Torzsa nemcsak vagyonossága érzetében, hanem attól is indíttatva, hogy az ő lelkésze a tractus esperese, melyben a pü-pöki látogatás történik, az alkalmatlan idő dacára igyekezett túl tenni minden eddig tapasztalt fogadtatáson. Bandérium, sokaság, kiséret oly tolongást idézett elő, milyet Torzsa csak százados innepén látott.