Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

TÁRCA. Cl. Zsoltár.*) — Dallam: Krisztus Urunknak áldott születésén. — Pécseit Király Imre a XVII. század elején. 1. Irgalmat zengek s igazságot mostan, Hol e két áldás, az Isten is ott van ; Azért az Istent zengeni nem késem Szép éneklésben. 2. A tökély útját fáradatlan járván, Előre küzdök, hol az Isten vár rám ; Addig a jónak lesz kitárva híven Házam és szívem. 3. Nem leszek tévő, Uram soha rosszat, Utálom szívből testét ís a rossznak ; Bujdoklom, bűnös hogy ne legyen társam ; S a bűnt ne lássam. 4. Ki az ő társát rágalmazza titkon, Szívemből én azt s házamból ki irtom ; Kik arca büszke, szíve gőgös vélek Együtt nem élek. 5. A föld jó népét vigyázom én mindég, Házamban ez lesz együtt lakó vendég ; S ki szívben tiszta s áldás vagyon dolgán : Lesz az én szolgám. 6. Hazug és álnok előtt zárva lészen, Nem éri akkor hajlékomat szégyen ; Hazug és álnok által soha házam Meg ne gyalázzam ! 7. Rettegjen tőlem a föld minden latra 1 Általam kél a föld szebb viradatra, Az Isten kertje általam a gaztúl Majd ha kitisztul. Jászberény, 1884. aug. 3. Kolosy Elvira. * Ha e zsoltár alakzatát figyelemmel megvizsgáljuk, tagadhatlanul a Horatius emez ódájának: »Integer vitae scelensique purus* méretét találjuk benne. Hogyan jött át a magyar irodalomba Horatius ez alakzata ? E kérdésre — amennyire ének-irodalom-történeti ismereteim terjednek — megfelelhetek igy : Legelső verselt magyarul ez alakzaton Pécsi Ferenc kozári plébános, leforditván Anthonii Mancinelly Weltemi: Hymnus in divum Nicolaum pont. ily kezdetű latin versét: (a XV. századból.) Esto tutela Nicolae nobis Qui tuum festum colimus subinde Esto defensor Nicolae rerum Discipulorum. így: Légy most segítség szent Miklós minekünk, Kik ünepe. . . . s téged tisztelünk, Légy te szent Miklós tanuló ifjaknak Mi segedelmünk! (1529.) Azután verselt rajta Baranyai Pál, ez alakzaton irván a Bornemisza énekeskönyvének (1582) 200 kv. háti. található „A tékozló fiúról" cimű bibliai énekét: Például | nékünk | mit mondott az | Isten. . . . sokkal szebben s alkalmasabban kezelvén a sapphoi verset mint Pécsi. A versfőkből neve igy jön ki: Paulus Baranyai de Munche stb. — Énekét irta Székes-Fejérváron, s mint az utolsó vers mondja: 1545-ben „Az ó életét Isten elvégezte." Székes-Fejérvár 1543. aug. 29. jutott török kézre s csak 1688. máj. 19. foglaltatott vissza. Az is köztudomásu dolog, hogy a török uralom alatt, mily szabadon terjedt a reformatio a dunántuli megyékben. Baranyait' tarthatjuk az első székes-fehérvári pap vagy tanítónak. A Munche előnévre vonatkozólag megjegyzem, hogy noha ily A régiek szava a tizenkilencedik század fiaihoz; vagy „olvassátok az Írásokat." D'Aubigne után : Simon Ferenc. (Folytatás.) IV. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala. És ez a kezdetben Istennel volt. Minden dolgok általa teremtettek, nélküle semmi teremtett dolog nem teremtetett. És az Ige testté lett, lakozott mi közöttünk (és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az atya egy szülöttének dicsőségét) telve kegyelem és igazsággal. Neve : Jézus Krisztus. 18 száz évvel ezelőtt Isten emberré lett. Hirdetem ti néktek, hogy nagy volt akkor az öröm a földön. A kik haliák őt és hittek benne, örök életet nyertek. A sötétség tova tűnt világossága előtt. Oh! mi nem hallhatjuk, nem láthatjuk többé őt 1 Vissza tért az égbe. Emberek fiai 1 Hallhatjátok őt. Szava köztetek van, mért nem olvassátok? Ő, ki volt kezdettől fogva s 18 száz év előtt emberré lett, hogy embereket mentsen, átható tekintetét a jövendő korra függeszté. Látta a jövő nemzedéket mint kiált örök élet után. Földön hagyá az eszközt, mely által megmenthetők. Felnyitá száját, hogy parancsot adjon. Óh népek! figyeljetek a Jézus parancsára ! »Nyomozzátok az írásokat ; mert örökélet vagyon benne, és tanúbizonyságot tesznek én mellettem.* Igy szólt Jézus. Ez az első nagy szó. Uram! engedd értenünk e beszédet. V. Emberek fiai! olvassátok az írásokat. Egy férfi felingerié az első vértanú gyilkosait s míg azok megkövezék a vértanút, őrizé ruhájokat. És e férfiú leborulva az útnak porába, hallott egy hangot beszélni. És ő monda: »Kicsoda vagy te?« A hang pedig feleié: »Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.* Aztán folytatta tovább, mondván: »Kelj fel, állj lábadra, mert a pogányokhoz küldelek téged, hogy meg nyisd szemeiket és hozd őket a sötétségből világosságra.« És ezen férfiú lett a nagy nevű helyiség nincs Baranyában, de lehetett akkor, a mint hogy Tolnamegye simontornyai-járásának, Baranyával össze sarkalló szögletében van Mucsi nevű falu, mely akkor úgy Baranyához tartozhatott, mint tartozott Somogyhoz Mélins születés helye Horki, mely ma Tolnában van, noha a mai somogyi határhoz messzebb esik, mint Mucsi a baranyaihoz ! Hogy Mucsi akkori időben Baranyához tartozott, bizonyítja Roller, a pécsi püspökség pápai tized lajstromában 1333-ból s több évekből, hol a „de Muchi" — „de Much" — „de Moczche" — „de Moche" nevek nyilván előjőnek. Baranyai után a XVI. század több sz. poétái használták, péld.: Nagy hálát adjunk az atya Istennek .... (Gönczi 92. 1.) Fölséges isten menynek földnek ura .... (Gönczi 159. 1.) Használta ez alakzatot Szenczi Molnár Albert is (1607). Te benned bíztunk eleitől fogva .... utánna Pécseli Király Imre gyönyörű karácsoni énekében. Az ujabb korban is feltalálható. Gál András a 218. dicséretben így ir: Oh isten mi is ha szállunk a porba .... sőt maga Arany is, nagy dicsőséggel: Rozgonyi püspök palotája nyitva .... Rá zene zendűl ropog a dob mélyen stb. Im, a mi kedves Zsoltárosunk is ez alakzatot vevé Cl. Zsoltárához. Lett légyen bár e forma Horatiustól át vett, de im bizonyos, hogy a magyar költők folyvást verseltek rajta, s ez által egészen nemzeti alakzattá avatták! Kálmán Farkas.