Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-06 / 36. szám
ragaszkodunk az ősi, ázsiai példányk épekhez, messze elhagytuk, meghaladtuk már azokat. Nem be-, hanem összeolvadást óhajtunk, olyat, hogy az egység tágabb keretében mindenik törzs megőrizhesse sajátságait és nyelvét. Nem akarjuk, hogy a nemzetiségek vessék le jeles tulajdonságaikat; hanem, hogy azokkal ékesítsék, nemesítsék az öss/nemzetet, a nemzeti géniust. Nem akarjuk, hogy hányják, dobják el saját, már megszerzett miveltségüket, hanem hogy hozzák be azt a közösbe. Mely közös műveltség, mely nemzeti géniusz annál inkább fog aztán hasonlítani ő reájuk, mentől nagyobb részét alkotja az ő szellemük az egésznek; mentől nagyobb részét képezi az ő hozományuk az összműveltségnek. Nem szállanának ők le az alsóbb fokozatokhoz, hanem képeznék az egész nemzet legkitűnőbb részét, valóságos szellemi arisztokráciáját. Kitűnik a mondottakból, hogy mily nagy és nehéz, de egyszersmind fontos hivatásuk van e munkában egyetemeinknek. Most annak még csak kezdetének kezdetén vagyunk, azon a ponton, hol óriási feladatunkat felismerve, gyengeségünk érzetében talán visszatántorodnánk, ha a hazafiság kötelességérzete nem bátoritana. Törekednünk kötelesség és törekszünk s habár eleinte nem is mutathatunk fel nagy sikereket, vigasztalhatjuk magunkat a nagy törekvéseket bátorító mondással : »In magnis et voluisse sat est.« Egészségügyi intézkedés. A vallás és közoktatási miniszter közelebb az egyházi és világi hatóságokhoz a következő intézményt bocsátotta ki : A nép szellemi és anyagi javának előmozdítására törekedni kötelessége minden állampolgárnak. Az egészség a nép jólétének alapja ; annak emelésére a magam körében minden tőlem telhetőt elkövetni mindenkor feladatomul tekintem. A közegészségi viszonyok javítása szerfölött nagy föladat. Rövid idő alatt s könnyű szerével nem lehet e téren az óhajtott sikert biztosítani. Nevezetesen az államnak s a hatóságoknak, valamint egyes buzgó embereknek minden törekvése hiu marad, ha az összes népesség és különösen az értelmesebb osztályok társadalmi uton nem támogatják a közigazgatás munkálkodását. A tapasztalás Angliában, az amerikai Egyesült-Államokban, Németországban tanúsítja: hogy a közegészségügy a műveltség kérdése; az a társadalom felvilágosodásával párhuzamosan javul. Ismeretes, hogy közegészségügyünk állapota mennyire ki nem elégítő. Es nekünk, kicsiny nemzetnek Európa nagy népcsaládai közepette, kétszeresen kell igyekeznünk az ember-anyag megtartására s fejlesztésére, mert ezen alapszik politikai s nem kevésbbé gazdasági jövőnk. A legtöbb munka, s a legfontosabb feladat e téren a társadalomra vár. Nálunk tehát inkább, m: nt bárhol másutt sürgős nemzeti feladat a társadalomnak egészségügyi dolgokban felvilágosítása, hogy az saját egészségének oltalmazására értelemmel, s a népesség közegészségügye iránt érzékkel birjon. Ez a cél lebegett előttem, amikor az ország két egyetemén közegészségtani tanszékeket s intézeteket létesítettem ; ez volt célom, amikor az egészségtannak megfelelő szellemben való oktatását a tanítóképzőkben s a jogakadémiákon életbe léptettem, s a bölcsészeti karokon, valamint a műegyetemen életbeléptetését előkészítettem. Meg vagyok győződve, hogy az orvosok, a kik az egészségtudományban szakszerű kiművelést nyernek, hogy a lelkészek, a kik a népesség egészségét veszélyeztető legfontosabb természeti erőket ismerik, a jogtudósok s közigazgatási férfiak, a kik a közigazgatás egészségügyi feladatait megértik, a tanárok, a kik az iskolának s a nevelésnek befolyását az ifjúságra megismerik, a technikusok, a kik a technikának szoros és elválaszthatlan összeműködését az egészségtudománynyal megtanulják : mind nagy hasznára lehetnek a közegészségügynek. Épen igy hasznára van ez ügynek, ha minden művelt ember egyáltalán megismeri: mi feladata és teendője saját egészségének védelmére és fejlesztésére. Ez utóbbi ismereteknek terjesztésére a középiskola van hivatva, és én arra törekszem, hogy Magyarország mindannyi középiskolájába az egészségtan oktatása, habár rendkívüli tantárgyképen, fölvétessék és állandósittassék. E cél elérése végett mindenek előtt megfelelő tanerőkre s rendszeres tantervre van szükség. Tanerőkül orvosokat kívánok alkalmazni, de hogy ezek mint tanárok az oktatást alaposan és egyöntetű rendszer szerint vezethessék, megfelelő előképzésben kell hogy részesüljenek. Ezen előképzésre fog szolgálni a budapesti és a kolozsvári egyetemeken életbe léptetendő egészségtan-tanári gyakorló és minősítő tanfolyam. E tanfolyam f. é. szeptember 15-ikén kezdődik és december közepéig tart, a midőn a cursusban résztvevők erre rendelt bizottság előtt tanári vizsgát tesznek le, a melynek sikere esetén középtanodákra képesítő egészségtan-tanári oklevelet kapnak. E tanfolyamra korlátolt számmal vétetnek fel a jelentkezők, u. m. legfölebb 30—30-an Budapesten és Kolozsvárott. Felvétetnek pedig első sorban az orvostudorok, a kik az illető egyetemi orvoskari dékánhoz címzett, szeptember 15-ikéig benyújtott beadványaikban a fölvételt kérik. A beadványban megjelölendő a folyamodónak eddigi orvosi működése is. Fölvétetnek továbbá szigorló orvosok, a kik szeptember 15-dilcg a budapesti, illetőleg kolozsvári egyetemen az orvoskari dékánnál jelentkeznek. A tanfolyam valamint a vizsgálat díjtalan ; az oklevélért 1 frt bélyegilleték lesz fizetendő. Csupán az egészségtan-tanári oklevéllel minősítettek fognak majd a középiskolákban tanárokul alkalmaztatni. Az igy alka'mazottak szolgálati viszonya és díjazása iránt annak idején fogok intézkedni. A midőn ezekben az egészségtannak oktatását a középiskolákban rendszeresen szervezni kivánom, egyúttal az is szándékom, hogy az újonnan létesítendő egészségtan-tanári karban közegészségügyünk számára egy fontos ujabb tényezőt létesítsek. E tanároknak az egészségtan oktatásán kivül fontos feladatuk leend ugyanis még : az iskoláknak s a tanulóknak egészségi ellenőrzése. Bennük hygienikus szakértőt fog kapni az iskola, a ki az épület, a helyiségek, a berendezés s fenntartás egészsegügyi fogyatkozásait szemmel fogja kísérni, s azokra az iskolahatóságának űgyehnét irányozni fogja. Feladatuk leend épen ugy az iskolába járók testi és szellemi egészségi állapota fölött őrködni, s a betegségekre — nevezetesen azokra, a melyek elhanyagolás által veszélyesekké válhatnak, vagy a melyek más tanulókra nézve ragályosak — az iskolai hatóság figyelmét felhívni. Végre feladatuk leend az iskolába járó tanulók számára lakást és ellátást bérbeadókat is egészségi tekintetből ellenőrizni. Budapest, 1885. augusztus 20-án. Trefort, s. k.
