Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-23 / 34. szám
tanitó csakugyan nem köteles a hoboli pap számára aktákat másolgatni! Az esperes sem, mert ő »azonnal* rendelkezett, hogy okmányaim másolatát megkaphassam ! Ki hát ? Ilyen embernek, mint te vagy szegény hoboli pap: ilyennek senki! Neked csak az a tiszted, hogy tartsd a hátadat, hadd üssék azok, a kiknek nincs Ínyére alsoki pappá történt megvalasztatásod . .. tartsd a homlokodat, hadd raggassa be » Dunántúli« a félre-vezetés, a hazugság, csalás jelvényeivel! De keresni... ne keress semmit, mert neked ugyan nem nyújt segédkezet senki, még az sem, a kinek ez első sorban tiszte volna ! Én eddig úgy voltam meggyőződve, hogy ha a lelkészi karnak egy tagja csalással, sikkasztással vagy mit én tudom miféle bűnnel vádoltatik nyivánosan : az esperesnek kötelessége fellépni, mondván : atyafi tisztázd magadat ! — S ha a magát tisztázni akaró lelkészi bizonyítványt kér : nem kell őt Pontiustól Pilátushoz kergetni, hanem mielőbb segédkezet kell neki nyújtani, hogy a szennyet magáról lemoshassa! Ugy látszik azonban, hogy ez a meggyőződés nagyon keveset ér, kivált itt nálunk Somogyban ; — mert ha Péternek kellene a bizonyítvány: az megkapná posta fordultával, de ha Pálnak van rá szüksége : az csak hadd várjon . .. most eredj el, majd ha alkalmatosságom lesz hivatlak tégedet! Fájdalom, hogy ide jutottunk! A minek ma-holnap az lesz a szomorú következése, hogy hiába reményli a nt. főjegyző úr a gyüléseni találkozást, mert ott nem fogja látni azokat, a kiktől még méltányos kérelmök is megtagadtatik! Tehát majd gyűlés után. — Addig ís, hordozd keresztedet üldözött ember . majd eljő az Úr, ki a setétségnek titkait világosságra hozza! fIobol, 1885. augusztus 13. Németh Zsigmond, ref. lelkész. KÜLFÖLD. Mormon gyűlés Berlinben. Az »utolsó napok szentjei® Berlinben falragaszok utján felhívták az igazság minden barátait, hogy a Bieslféle vendéglőben jelenjenek meg. Körülbelül 150 személy engedett a szives meghívásnak, ugy, hogy a vendéglő nem valami nagy terme csaknem egészen megtelt. A Mormonok két apostola egy kis emelvényen állott; mellettük harmadikul a rendőr biztos óriás alakja tűnt elő, a mint szorgalmasan jegyezgeté a hallottakat. A gyűlést vallásos ének nyitotta meg, melyet körül-belől tizenkét hölgy, egyetlenegy recsegő bassushang által kisértetve adott elő. Vájjon ezen hölgyek már a Mormon hymen rózsaláncait viselik-e, avagy még csak adspiransokul valának tekintendők, nem tudhattuk meg, — mondja a »National Zeitung* — különben ifjuságuk első rózsái már réges régen elvirithattak. A vallásos éneket, melyben a szentek boldogsága magasztaltatik, egy német »commers lied« melódiájára énekelték. Azután az apostolok egyike imát mondott, a mely egészen a protestáns egyházban szokásos előima kaptájára volt húzva. Az apostol imádkozás közben kezeit égfelé emelve, tenyerét a publicum felé fordítva tartá. Ez fiatal ember volt, fehér mellény, fehér nadrág, fehér nyakkendő és fekete frakkba öltözve, ajkai fölött gondosan ápolt fekete pörge bajusszal. Mint mondják, az iparos osztályhoz tartozik, még pedig — szabólegény. Röviden és egyszerűen végezte az imádkozást. Erre a bassista 12 hölgyével újra rágyújtott egy énekre. Következett aztán a »fehér« ur prédikációja, melynek főbb részei találó bibliai idézetekkel illusztrálva, a teremben szétosztott programmon olvashatók voltak. A másik apostol, egy magas, szőke és feltünőleg egyszerűen öltözött férfiú csak díszítésül szolgált. Minthogy a teremben tikkasztó hőség volt, mindaketten szabályos egymásutánban használták zsebkendőiket, törülve orcáiknak verítékét, melyet a kemény munka nehéz gyöngyökben facsart homlokaik redőiből. A hallgatóság a beszéd alatt, — mely csak másfél óráig tartott — sörrel kárpótolta magát. A mormon apostol beszédét Isten lényegének fejtegetésével kezdette s azt bizonyítgatta, hogy Isten személy, még pedig férfi-személy. Éz az az ismeretes dogmájuk a mormonoknak, a melyre ők a házasságra vonatkozó szabályaikat s szokásaikat alapitják. A gyermek-keresztség ellen a közönséges argumentumokat hozta fel, s ugyan igy kelt ki azon mód ellen, a hogyan a prédikátorok hivatalukba igtattatnak; ezután még azt igyekezett bebizonyítani, hogy egyébb intézményeknek és tanoknak is egész sora homlokegyenest ellenkezik a bibliai kijelentéssel. A szónok világosan, határozottan, logicai következetességgel beszélt. A bibliát ugy fogta fel, mint egészet, melynek minden egyes része harmóniában kell, hogy legyen minden más részlettel, s a melynek tartalma mindenütt szó szerint igaz; minden más magyarázatot és nézetet a leghatározottabban visszautasított. A bizonyítékok polemicus része alatt a közönség általában elég nyugodt magaviseletet tanúsított, csupán egy felettébb neki lelkesedett ur hallattá harsány »helyes! ugy van !« kiáltásait, valahányszor szónok a tanult theologusok ellen kikelt. A mint azonban a szónok a védelembe kezdett és Smith Jolumak, mint az uj evangelium hozójának isteni hivatását igyekezett bebizonyítani, heves ellenmondás hangjai töltötték be a léget. Egy katholikus hallgató hangosan protestált, a midőn a szónok Smithet és követőit »apostoloknak« nevezé. »Ha az úr Ilyést tüzes szekéren ragadta a mennybe® — viszonzá gúnyosan egy Freigeist •— »akkor mért ne támaszthatna ma is prófétákat ?« Egy methodista hallgató felkelt székéről, elhagyá a termet s elégedetlenül mormolá : » Nálatok is minden külsőleges, a ti keresztségtek és bűnbánatotok, az is csak külsőség.« A theologiai magyarázatok a hallgatóság között oly rebellis jelleget öltének, hogy az apostol a rendőrbiztos intésére hirtelen befejezte beszédét. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy ez éppen akkor történt, midőn a sor éppen a Mormon község intézményének igazolására került volna. Azon személyek arcvonásai, kikről látni lehetett, hogy a mormon községhez tartoznak, nem annyira értelem, mint éles vonások által tűntek fel, a miből következtetni lehetett, hogy mindannyian felette ideges természetűek s szükségük van az ilyes szellemi izgatásokra s azok iránt nagyon érzékenyek is. Nagy Zsigmond.