Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-23 / 34. szám

A beregi egyházmegye felirata a tiszántúli egyházkerülethez. Fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Most midőn az összes protestantizmus a misszió-ügy gondozására fordítja figyelmét és fekteti a fősúlyt, elengedhetetlen kötelességünknek tartjuk a fötiszteletü egyházkerület előtt mély tisztelettel emlékezetbe hozni a beregi egyházmegyében már évek hosszú során fenntartott, bilkei név alatt ismeretes missziói állomás feletti végleges intézkedés megtételét. Ezen missziói állomás rendszeresítése, kellő, tisztességes jövedelemmel ellátása az egész ügyre nézve élet kérdés, melynek elejtése mig egy részről hitfelekezetünk intéző köreire könnyen az érdektelenség s vele nem gondolás vádját háríthatná, más részről a magyar á'lam eszme megvalósításának még nagy erőfeszítéssel is alig elgördíthető akadályt vetne útjába. Eléggé ismeretes a fötiszteletü egyházkerület előtt ezen missziói állomás fontossága, mely egyedül van hivatva Beregmegye dél-keleti részén, Ugocsa- és Máramarosmegye összeszegelcsénél ugy a protestáns szellem, mint a magyar nemzeti érzület fejlesztését és megszilárdítását eszközölni. Hogy mily jelentőséggel bir ezen állomás, mennnyire nélkiilözhetlen ugy hitfelekezeti, mint nemzetiségi szempontból, azt eléggé bizonyítja azon tény, hogy a beregi egyházmegye több izben történt előtertéscre, ezen missziói hivatal, a fötiszteletü egyházkerület altal időről-időre nagy anyagi támogatásban részesíttetett. Felesleges munkát végeznénk, ha a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyveinek mindazon számait idézni akarnók, melyek arról tanúskodnak, hogy a beregi egyházmegye ezen ügyre vonatkozó beterjesztése s illetve kérelme mindannyiszor hathatós pártfogással találkozott, s kedvező elintézést nyert; hiszen az évenként kiutalványozott segélyösszegek nyíltan és kétségbevonhatatlanul beszélnek arról, miszerint a fötiszteletü egyházkerület előtt tisztán állott ezen missziói állomás jelentősége s azt feladni nem lehet, nem szabad. A kitűzött hitfelekezeti és magyar nemzetiségi magasztos cél minél biztosabb és áldásszerűbb megközelithetése végett: mély alázattal kérelmezzük a fötiszteletü egyházkerületi hözgyülés előtt, hogy a beregi egyházmegyei esperesi hivatal által tett ez ügyre vonatkozó részletes beterjesztéseit, valamint a folyó évi aug. 12-ik napján tartott egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvének- 78. számában előadottak figyelemre méltatása mellett, méltóztassék a fötiszteletü és méltóságos konventnél hathatós pártfogásával odahatni, hogy ezen bilkei missziói állomás az országos egyházi közalap pénztárából a miszszióí ügy tovább fejlesztése és felvirágoztatására rendelkezés alatt álló összegből évenként 800 frt állandó javadalommal rendszeresittessék, mert csak is igy felelhet meg ez állomás magasztos feladatának; mely hogy ne csak eszme maradjon, de megtestesült tényként folyjon be ugy a vallásos, mint a társadalmi élet irányzatába — minden lelkes protestáns és igaz magyar — egész lelkéből kell, hogy ne csak óhajtsa, hanem közre is működjék. Végül midőn a bilkei missziói állomás minden körülmények közt leendő fenntartását egyházmegyénk határozatilag jelezte, ugyanakkor legyen szabad a fötiszteletü egyházkerület nagybecsű figyelmébe egész tisztelettel ajánlanunk, hogy a máramarosi ev. ref. egyházmegyéhez tartozó Dolha nevű község más missziói körbe célszerűen és haszonnal be nem osztható, egyedül a bilkei állomás az, melyről legköhnyebb szerrel és bíztató sikerrel kezelhető, miután Bilke Dolhához egy óra járásnyira fekszik, s kövei országúttal van összekapcsolva, mig a Dolhához legközelebb eső huszti ev. ref. egyházra nézve a nagy távolság mellett gyakran járhatatlan ut teszi legalább is kockáztatottá az egész dolhai protestáns és magyar szellemű misszió eredményét. Ugyanazért mély tisz'elettel kérjük a tényleges és tagadhatatlan körülmények számba vétele mellett Dolhát a bilkei misszionárius működési köréhez csatolni. S. K. Válasz Vigil ur „más rövid megjegyzéseire." E becses lap 32. számában »Más rövid megjegyzések Derzsi ur adalékaira* cím alatt Vigil ur Vásárhelyi urnák segítségére jő, s tovább folytatni igyekszik az unitáriusok ellen megindított harcot vagy inkább heccet, tán csak azért, hogy ő is saját fegyverei által legyen leverve. Egész cikke első tekintetre nem egyéb, mint kicsinyes akadékoskodás, kákán bogot keresés; de ha komolyan vehetnők — nem egyéb, mint a legsötétebb gyűlölet gyarlón leplezett kifejezése. Lássuk! Vigil ur cikke egy unitáriusnak megtörtént felakasztatásán kezdődik, s legalabb egy unitáriusnak általa melegen óhajtott, leendő felakasztatásán végződik. Előadja ugyanis, hogy az unitárius Alvinczi György Vörösmarti Illéssel vitába ereszkedvén s legyőzetvén, 1574-ben a török bég parancsára fölakasztatott. Ez igaz. És mi a tanulság ebből? Az, hogy a calvinistáknak Magyarországon is volt hatalmuk (s persze testvéri szeretetük is 1) egy unitáriust felakasztatni. Szép 1 Micrt említi ezt Vigil ur? »Csak azért hoztam elő e régi históriát, hogy Vásárhelyi J. urnák tudtára adjam, hogy most is van Baranyában ilyen titkon-nyilván működő Alvinczi« ... a ki tehát titkon-nyilván felakasztandó lenne ! Nemde 1 ?. . . Ez is szép 1 »IIogy ez az Alvinczi ki légyen? Derzsi ur igen jól tudja, — igy folytatja Vigil ur, — mert hisz sikeres térítései okán választották meg Kolozsváron tiszteletbeli tanácsosnak.« Bizony uram, szavamra mondom nem tudom s nem is képzelem, ki az. Nálunk csak 6 tiszteletbeli tanácsos van ; ezek közt nem találom ; ezek mind külföldiek, angolok. Különben is, mint mondja, az illető Alvinczi Kolozsvárhoz fordult (nem Budapesthez), tehát semmi se szól amellett, hogy én »jól« tudhatnám, ki az. Ilyenek a Vigil-féle bizonyos állitások s alapos tudások 1 Es miben állottt e sikeres térítés ? Horrendum 1 »Négy nőt (kik férjüktől válni s titkon (?) szeretőikkel egybekelni akartak) téritett meg már s csatolt a kolozsvári unitárius anyaegyházhoz.« Ezért tehát a feljajdulás! Ezért az akasztófára figyelmeztetés ! Hinc illae lacrimae ! Hogy ne ?! Az unitáriusok Baranyában fogdossák a nőket, s »ez a fogdo=ás tény,« erről V. ur »személyesen« győződött meg, részint Alvinczi elbeszélése, részint saját »tapasztalatai* után! Üvölts világ! Örvendj Vásárhelyi, mert Vigil úr megfogta az újkori Alvinczit, midőn ez négy nőt fogdosott s az unitárius egyházhoz csatolt!! Valóban nehéz nem mosolyogni, vagy nem boszankodni e kicsinyes szörnyűségek felett. De hát e nők négyen hány év alatt fogdostattak ? Legalább reformátusok voltak-e ? hogy tudjuk, azért dühöng-e V. ur, hogy az ő egyházát hagyták el, vagy azért, mert nem oda tértek át ?! Ezeket tudnunk kellene, hogy aszerint osztozzunk mély fájdalmában. A mi az elválást illeti, mint V. ur is tudja, mi unitáriusok is tartjuk azt a protestáns elvet, hogy a boldogtalan házasság, mely céiját nem érte, fel-