Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

Ime megértük a napot, az örömöt, midőn elmondhatjuk : »Nem nekünk uram, nem nekünk, hanem szent nevednek, adjad a dicsőséget!« Atyánk, fiúi bizalommal kérünk, légy velünk segedelmeddel továbbra is, segits meg bennünket szent célunkban, hogy hajthassuk végre az isteni művet a te dicsőségedre stb.« A gomb feltétel után ünnepély rendeztetett, a szatmári banda működött és egyesek öröme a vendégszeretet gyakorlásában nyert kifejezést. Egy jelenvolt. KÜLÖNFÉLÉK. * A dunántuli ágost. hitv. ev. egyházkerület jul 29 én kezdte meg közgyűlését Pápa városában. Agyülésről szóló tudósítást, ugy szinten a megnyitó beszédet jövő számunkban hozzuk. * Demoralizáció az — egyházban. Ily cim alatt közöltek napi lapjaink egy levelet aj ..i lelkészválasztásnál történt vissza élésekről. Mi nem hisszük, hogy K.-Somogyban ily botrányos dolgok történtek volna, de ha megtörténtek is — kárhoztatjuk az oly eljárást, mely a törvényes utat mellőzve, egyenesen a nyilvánosság előtt igyekszik — különben sem legjobb hírünket — kissebiteni. Hogy az egyházi hatóság figyelmét az ügy tisztázására annál inkább felhivjuk, közöljük a levelet szó szerint: hó 12-én volt a k.-somogyi ref. egyházmegyéhez tartozó j ...i ref. egyházközségben a lelkészválasztás, ez a'kalommal oly szégyenletes dolgok történtek, melyek egyházi é'etünk s szentesitett törvényeinkre nem csekély homályt vetnek. IL nem említem is, hogy a megválasztottnak testvére a választás hetében személyesen korteskedett s a szomszéd községek ismert korteseit mozgósította; ha nem reflektálok is ama nagymérvű itatas és vesztegetésre — mi különben az illető esperesnek is tudomására hozatott — s a mi a nevezett egyház tagjait nem kis mérvben korumpálta; — de azt már csakugyan nem hallgathatom el, hogy a járás szolgabirája, a ki nemcsak mint tanácsbiró, de mint esperesi küldött is szerepelt a választásnál, befolyását nem átallotta felhasználni a választott javára s pedig oly tapintatlanul, hogy a j...i bérlőhöz s több polgárhoz kibocsátott szolgabírói ukáza — melyben határozottan kimondja, miszerint ^megvárja, hogy N. N. mellett s érdekében mindent elkövessenek, mert ez az ő akaratai* — olyan kezekbe is került, a hová szánva épen nem lehetett. Minthogy az illető hatóságnál az érdekelt felek részéről lépések nem tétettek, talán ez uton tudomást szerez magának Szász Károly püspök úr is és ismert erélyénél és igazságszereteténél fogva nem késik az ily üzelmeknek útját vágni. * »Az eperjesi evang. kerületi tanítóképző intézetbe felvétetni kivánók augusztus hó 16-ig küldjék be sajátkezűleg irt folyamodványaikat a collegiumi tanító képezde igazgatóságához. Ezekhez csatolandó keresztlevél, szegénységi, egészségi s tanodai bizonyítvány, negyedik gymnasiumi, vagy reál, vagy polgári osztályból. A teljes ingyenes növendékek közé felvett tanulók élelmezés, lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás és oktatásban teljesen dij nélkül részesülnek, szegényebb sorsúak rés/ben írószerekkel is elláttatnak. A beiratás szeptember l-jén, a tanítás pedig szeptember 3-án kezdetik meg. * Tűzvész. Julius io-én délután a Nagy-Vdzsonyi evang. lelkészlakba beütött a villám s azt elhamvasztá. Az épület csak csekély összegig volt biztosítva, igy a felépítési költségek nagy része a hivek által viselendő. Szomorú sorsra juttatá e csapás a 25 — 30 családból álló kis egyházat, hol a hivek maguk is szegénységgel küzdenek s alig van köztük 7— 8 jobb módú földmives. Reméljük azonban, hogy ugy a gyámintézet, mint a Gusztáv Adolf-egylet részeltetni fogja e sokat s nagy nehézségekkel küzdő kis egyházat némi segélyben. * Hiteles forrásból értesülünk, miszerint '»A kere<ztyén vallás,«. a heidelbergi káté magyarázatául LII. űrnapban katedrai használatra vámosi ref. lelkész s veszprémi főesperes Pap István által irva, és tisza földvári ref. lelkész Vári Szabó Sámuel által újra átnézve és kiadva, a könyvkereskedésekből végleg kivonva, egyedül a kiadónál kapható. * Árvák öröme. Evva Lajos a népszinház igazgatója az »Ördög pirulái«-nak hétfői előadására meghívta az orsz. protestáns árvaháznak 80 növendékét, mi által a szegény árváknak nagy örömet szerzett. Brocskó Lajos árvaházi igazgató az árvák nevében hálás köszönetét nyilvánítja ezért ugy Evva igazgatónak, mint Rákosi Szidónia úrnőnek szives közbenjárásaért. * Szerkesztői mondanivalók. Czelder Mártonnak Kecskeméten. A p. m. cikkére irt feleletét, melyben egyéb nincs, mint amit eddigi összevisza kuszált, zavaros és logi kátlan fejtegetéseiből különben is kiéreztünk, hogy t. i. ön nem helyesli a prot. püspököknek a főrendiházban való részvéte'ét, fölösleges közlenünk. Elégedjék meg azzal, hogy a fennebbi kérdésre vonatkozó véleményét imé egész hatarozottsággal jeleztük. Ám lássa a közönség, mi hasznát ve<zi annak, ha nemcsak sejti, de már most positive tudja is, amit még eddig nem tudott, hogy Czelder Márton csakugyan nem akarja beereszteni püspökeit a főrendi házba. ADAKOZÁSOK. Az első fecske. Az a forró évszak, melynek perzselő melegét sinli most minden teremtett állat, nincsen ugyan semmiképen összhangban az ezen sorok fölé helyezett címmel, mert hisz dél szigetének e csicsergő lakosai ma már talán közelebb allanak az elköltözés, mint a megérkezés napjához: mégis a föntebbi cím a legalkalmasabbnak tűnik fel előttem, hogy alatta elmondjak egy örvendetes dolgot, mely az én szivemet végtelen örömmel tölti el, s a mely megérdemli, hogy minden magyar református ember tudomással birjon róla E lapok t. olvasói előtt nem ismeretlen az, hogy e sorok Írójának kü'földi tartózkodása alatt és azóta is legfőbb törekvése volt és marad, hogy a művelt külföldet, s első sorban Hollandiát, hazai református egyházunk ügyeiről hű és igaz, de mindig a szeretet melegétől áthatott tudósításokkal lássa el. Főcélom e szerény irodalmi munkásság által a külföld józan, higgadt, s keresztyéni szeretettől lángoló tudósaiban, de meg a nagy közönségben is felkelteni az érdeklődést magyar reformált;

egyházunk ügyei iránt, megnyerni és biztosítani rokonszenvüket a magunk számára, s ez által mintegy élét venni annak a sok tendentiosus hazugságnak, melyet bizonyos körök elég lelketlenek úton útfélen reánk kiabálni. Hogy igyekezetemet siker koronázza, annak elég megnyugtató bizonyítékát láttam eddigelé is abban, hogy külföldi nagytudományu volt mestereim mindannyian nagy elismeréssel fogadták igénytelen soraimat, s buzdítanak, hogy folytassam ismertetéseimet, avassam be őket