Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

Egyetemes lelkészi értekezlet.*) Még a mult évben megjelent néhányunk közt azon gondolat, hogy ismét tartanánk egyetemes lelkészi értekezletet. El is készítettük az alábbi felhívást, azonban némely társaink tanácsára, abban állapodtunk meg, hogy először egy szűkebb kötü bízottságot hívunk össze; ott egyes tárgyak e'őkészitésére előadókat bizunk meg s mintegy elkészülve megyünk az értekezletbe. Továbbá, hogy addig is minél erősebb közvélemény alakulhasson, irodalmi vitatás tárgyává tesszük a lelkészi értekezlet szükségét vagy nem szükségét. Ily szempontból közöljük az alábbi felhívást, kije'entvén, hogy folyó iratunkat, melyet az első lelkészi értekezletben a szerintünk üdvös célra felajánlottunk, bármely ez irányú részletes cikkek közlésére szívesen felajánljuk, de hadd szóljon a következő felhívás. * * * 188i-ben október 30. stb. napjain, a zsinatra esett összesereglés alkalmából tartottuk meg, Debrecenien, első lelkészi egyetemes értekezletünket; s most Isten segedelmével folytatni kívánjuk megkezdett munkankat, a jog folytonosság alapján, mely nemcsak felbátorít bennünket a további közreműködésre, de egyszersmind parancsolja, hogy keressük azt, hogy a kor őrlő férge ellen, életünket, szent érdekeinket megóvhassuk, s ezért áron is megvegyük a jó alkalmatosságot. Senki sem vitathatja el, hogy első értekezletünk — noha pedig nagy nehézségekkel kellett megküzdeniink, — ért el bizonyos eredményeket; az egyházi közpénztár létesítésére, mely a zsinati tárgyak közé felvéve sem volt, a mi összejövetelünk következtében vétetett fel s nyert megoldást; s még azok részéről is, alkalmul szolgált, fontos ügyek feletti beható gondolkodásra, a kik — előre legalább, — tartózkodó állást foglaltak el az üdvös mozgalommal szemben. Az eszme tehát, többé már nem uj, s az alakulás ideje óta lefolyt negyedfélév is elegendő volt arra nézve, hogy több előkészülettel menjünk a második értekezletre, melynek, most már, a teljes és rendszeres szervezkedés volna első és mindenek felett való teendője. Ha elgondolkodunk dolgaink felett s a je'en társada'mi helyzet a'apján, mindazt szivből életre kelteni kívánjuk, a melyek csak anyaszentegyházunk valódi erejét és nagyságának alapfeltételt képezik, lehetet'en át nem látnunk, hogy egy országos közvélemény megindítása, mindenekfelett első és elutasithatatlan kötelességünk. Mily nagy áldás lett volna, ha p. o. a zsinati előmunkálatok nehéz munkájában fáradozók, már a múltban is egy d.y országos közvéleményre támaszkodhattak volna, s mily nagy áldás lenne a jövőben, ha egy ily egészséges országos közvélemény az űt egyengetés fontos munkáját végezhetné. Igaz ugyan, hogy irodalmi uton is meglehet az uj eszmék útját egyengetni, s e tekintetben, nem is volt köztünk soha fogyatkozás; de más részről aztán igaz az is, hogy mig irodalmi téren csak egyes irásra hivatottak szólnak az ügyhöz : addig egy országos értekezlet testvéries szervezetében, megszólalhat minden ügybalát, s oly gyakoilati férfiak nézetei válhatnak egyházunk közkincsévé, a melyek ellenkező esetben sokszor csakis a gondolkodó lelki világában születnek s halnak el. Első meghívónk a magyar hazában levő minden prot. felekezetek lelkészeihez szólott s ez alapon k vánta az értekez'etet országossá tenni. De ez nem vezetett célhoz, s már első egy begy ülésünk alkalmából meg kellett *) H

°gy a

z

olvasó megítélhesse, vajon méltán, volt-e Cz. M. ur irályáért megtámadva, közöljük ugy ezt, mint a következő cikket vonásról-vonásra, szórói-sióra a beküldött kézirat szerint. Szerk. győződnünk a felől is, hogy vannak nekünk olynemű külön érdekeink és dolgaink, a melyeket csakis saját kerítéseinken belől valósithatunk meg és végezhetünk el kivánt eredménynyel. Ez okból tehát, ma már nem azt kívánjuk többé, hogy minden prot. felekezet képviselve legyen értekezletünkön, hanem azt, hogy felekezetünk minden lelkésze lépjen amaz eszmék tisztázásának sorompójába, a melyeknek tisztázása első sorban csakis a mi különleges érdekünk. Ezzel nem zárjuk ki a reményt, hogy később, midőn már megoldottuk, különleges kérdéseinket, majd rá ne gondoljunk egy az egész magyar prot. egyházat is részint érdeklő, tehát magasabb értelembe vett országos prot. lelkészi értekezlet szervezésének megkísérlése; ma azonban még, figyelembe véve a mult idevágó tapasztalatait, s a minden ilynemű mozgalom szerencsés fejlődésének saját kárunk nélkül el nem mellőzhető alaptörvényeit, ily kiszélesített alapra semmi esetre nem léphetünk. E helyett, arra kell fordítanunk inkább figyelmünket, a mit az apostol igy mond: »Ti pedig választott nemzettség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek a ki titeket a setétségbóí az ö csodálatos világosságára hívott« (I. Pét. 2 : 9.) Ez ma a mi országos lelkészi értekezletünk programmja, ha a teljes elvek szerint kiszélesített alapon akarunk értekezni és munkálkodni anyaszentegyházunk javára és Isten dicsőségére. Be kell tehát vonnunk a ^királyipapságot* s ennek úgynevezett világi részét is, tehát mindazokat, a kik csak »Isten hatalmas dolgainak hirdetésére« velünk együtt munkálkodni óhajtanak. Elkészített felhívásunkból ennyit közlünk, mivel a többi a hely és a tárgysorozatra vonatkozott. Még csak annyit, hogy értekezletünk, első sorban, a belmisszióra vonatkozó tárgyakat kell, hogy felölelje, aztán megyünk tovább, lépésről-lépésre, kegyelemről kegyelemre, hogy egyházunk kebelében egy szeretetteljes egyesítő hatalmat, gyűjtsünk, tegyünk munkássá a nagy Isten segedelmével, össze kell tennünk minden lelki erőnket és tapasztalatainkat, hogy megállhassunk a gonosz idők ellenében, melyek kivülrül és belülről rombolásra nyujták ki karjaikat. Az általunk szerkesztett Magyar protestáns egyházi és iskolai figyelő március—áprilisi füzetében e felhívás jelent meg az országos lelkészi értekezlet tárgyában. Azóta, az egyházi lapokban több óhajtás jelent meg, hogy tartsuk meg az országos lelkészi értekezletet, Ha Isten segít, intézkedünk, hogy most midőn az országos kiállítás alkalmával minden más testület értekezletet, összejövetelt tart, szeptember első felében mi is összegyűlhessünk. Bizalommal kérem fel azért azon lelkésstársaimat, kik az értekezletben résztvenni akarnak, hogy ez akara tukat értésemre adni szíveskedjenek augusztus 10-ig, hogy megtehessem a melyeket kell. Ha ötven ajánlkozó lesz, megtartjuk Pesten az országos értekezletet, melynek egyik tárgya lesz, hogy felkérjük hazánk alkotmányos kormányát, miszerint a lelkészeknek s családjuknak, ha vasúton utaznak mint a katonáknak féldijért jegyet adni és adatni méltóztassék. A katonák a külső, mi pedig a valláserkölcs fegyverhordozói vagyunk, s az államnak annyi ingyen szolgálatot teszünk, hogy ezen kedvezményt a szó igaz értelmében megérdemeljük. Az értekezlet korelnöke Osváth Imre sarkadi és jegyzője Lévay Lajos sárkereszturi lelkésztársak. Az Úr kegyelme lengjen nemes törekvésünkön ! Kecskemét, 1885. julius 12. Czelder Márton.