Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

tudományos világ számára is másfelől, hogy — épen Sz. ur kifejezését használva — »a külföld is hamisítatlan, nemzetiségi s másnemű előítéletek által meg nem vesz­tegetett tudomást szerezzen sokat szenvedett egyházunk múltjáról.« Már most nézzük az első célt. Nem is említve, hogy mai nap már akár az Ember, akár a Bod művének leg­több adata nagy vigyázat, szoros összevetés, szóval szi goru kritika nélkül forrásul egyáltalában nem használható : egy másik fontos körülményre hivom fel a figyelmet. Vegyük csak ki az 1114 lapnyi testes kötetből — nem is említve a reformátiót megelőző korszakok tárgyalását, melynek jó nagy része akár Embernél, akár Bodnál a történelem mai álláspontján valóságos mese — vegyük ki, mondom mindazt, a mit Lampe — Embernél, a Polycarpusban, a História Unitarioruiriban, a Szent biblia históriájában, a História Diplomaticában, sőt a Benkő Transsilvaniájában — melyek mindannyian közkézen fo­rognak, vagy legalább könnyen hozzáférhetők — ép oly teljességgel, mint a kéziratban feltalálhatunk : a testes kötet 2—300 lapnyi füzetkévé vékonyul; mert bizony mondom, ennyi helyen bőven elfér az, a mi az emiitett nyomtatott művekben fel nem található. Már most a valóban ujat, illetőleg kiadatlant tartarmazó ötöd vagy negyedrészért, a mi szegény állapotunkban vajon kiadjuk-e nagy költséggel az egész művet?! Jól van, felelhetik erre sokan, ha igy áll is a dolog, nem tesz semmit, mert a másik fő cél, hogy t. i. ismerje meg a külföld egyházunk történetét, el lesz érve a Bod történelme kiadatásával. Korántsem 1 Hiszen ott van mar Lampe — Ember, ott van Craig — Bauhoffer, hogy másokat ne említsek a külföldiek kezén, s bizony ! nem vallunk velők valami nagy becsületet. Alig van lap akár egyik, akár más k műben, a melyen ma már temér­dek javítani valónk ne volna ! S a legnagyobb részben így van Bod Péternél is. Arról tehát, hogy »hamisitat­lan«, vagyis lehetőleg hibátlan tudomást szerezhetne a külföld Bod munkájából egyházunk történelméről: fájda­lom, szó sem lehet. Van már a külföld kezén néhány sok és erős kifogás alá eső egyháztörténelem, minek s/aporitsuk ezek számát még egy gyei. Es e nézetemmel nem állok e-yedü'. Az én pará­nyiságomat oly te intély támogatja, a kinek szava e téren mii diu a legnagyobb figyelemben észesült. Sen i sem vet talán szemem e elfogultságot, ha az apáról a fiu is lmondja egyszer azt, a mit mások már számtalan­szor elmondtak. Révész Imre még 1860-ban igy nyilatkozott: »Hor­vath István a nrm/.eti ő^történelem, s például, Ember Pál egyházunk történelmének mezején, igen számos s gyakran meglepő adatokat gyűjtöttek össze, de minthogy bírálói erővel és képességgel nem bírtak, porló föveny re, poz- ! dórjára építettek .s- műveik a józan bírálat tisztító szelének egy fuvall ísár « nagy részben összeomlanak!*7 Bizonyára all ez Ítélet, ha nem is teljes s igoruságában, Bod P< ter egyhaztörténelmére is, ha figyelembe vesszük, h »gy épen Ember Pál volt az, kit Bod leginkább követett s kitől né­mely szakaszoknál csaknem szószerint temérdeket vett át. Ugyancsak Révész Imre 1879-ben határozottan ki­mondá,8 hogy »főleg latinnyelvű nyers okmányoknak s régi történelmi müveknek kiadásával ne kezdjük a dol­got, mert a mi olvasó közönségünkből ezeket nagyon kevesen vennék meg s még kevesebben értenék. Különö­sen pedig a scriptorok kiadása, hacsak nem egyenesen kortársak vagy közvetlen szemlélők s tényezők voltak, azért is maradhat, mert amit pl valaha Bod Péter, Sinay, Schmal, Klein és mások saját korukhoz mérve elég tö­kélyesen megírtak, azt ma már a források hozzáférhe­tőbbségénél s általában a körülmények kedvezőbb vol­tánál fogva, jobban meglehet imi « Semmi más nincs itt kifejezve, mint amit én most elmondtam, vagy elmon­dandó vagyok. Hiszen volnának csak e rekkel rendelkező főpap­jaink, vagy e célra áldozni kész világi uraink; vo'nának csak gazdag irodalmi társulataink, mint vannak szeren­csés katholikus hazánkfiainak : én volnék egyik az eLők közt, ki fáradhatatlanul sürgetném Ember, Bod, Sinay, vagy Méliusz, Alvinczi, Czeglédi, Csipkés, Komáromi mű­veinek complet s változatlan kiadatását,— de fájdalom! mindezektől messze állunk. Szegények vagyunk. Hiszen a jobb sorsra érdemes »Protestáns theol. könyvtárra®, mely csak egyháztörténelmi téren is a Haan, Kis Áron,a Zsilinszky műveiben és a monographiákban mindenesetre adott a Bod Péter történelmével — mai szempontból szólva — egyenlő becsű műveket: három év alatt sem tudtuk, vagy nem akartuk azon összeget áldozni, mely most Bod Péter egyetlen művére megkívántatik! Meg kell tehát gondolnunk, hogy mire kérjünk és mire hoz­zunk áldozatot. Az én véleményem tehát e kérdést illetőleg egy­szerűen és egész nyíltsággal kimondva az: ne siessük el, gondoljuk meg a dolgot ! Bod Péter latinnyelvű egyház­történelmét, ugy a mint van, mostanában legalább semmi esetre ki ne adjuk. Ha csakugyan akarunk Bodnak, az ő műveiből, egy ujabb emléket állítani, akkor sokkal inkább magyar nyelvű eyyháztörténeimét adjuk ki, mely különben is a latinnak fordítása. Mennyivel több kelete s mennyivel több haszna lesz ennek. Mert — ne ámítsuk magunkat — m ly sokan lesznek, kik a latin kiadast. ha csakuyyan létrejő, megveszik ugyan, be is teszik szépen könyv­tárukba, de aztan nem nagyon sokszor veszik elő, — egyszerűen azon okból, mert nem képesek megérteni. Mig ellenben a magyar kiadást, a legtöbb lelké-z s igen Sí'k buzgó világi emb riink örömm 1 megs erezné s mi több: könnyen é^ ige?' nagy haszo nal értékesíthetné Ez esetben azonban, mellőzvén a külföldiek igé >yeit, na­gyon termé-zetesen segélyükre sem tarthatunk számot. Ha azonban a nagylelkű és nemes hol andiakra is támaszkodhatva, a saját magunk erejét is összeszedve, valóban képeseknek érezzük magunkat egy nagy mun­kára : igenis k szitsük el és nyomassuk ki az eddigi kutatások ered nényeinek felhasznalásával Bod Péter latin­nyel'ű egyháztörténelmének kritikai, pótló és igazító jegy­zetekkel kisért kiadását, mely a történetírás mai színvo­nalán állva, mindkét főcélnak meg fog felelni, — s mely­lyel mind a külföld, mint saját magunk előtt becsületet vallunk ! Kiáltó szó lesz-e a pusztában, vagy visszhangra talál felszóla'ásom : rám nézve tökéletesen mindegy. Én megtettem, a mi kötelességem volt. Csakis egy fájna nagyon: ha bárkitől és bármi ponton is félreértetném. Révész Kálmán. , 7 »Prot. egyh. és isk. lap* 18Ó0. 95Ó. lap. 8 Igénytelen vélemény a magyar protestáns egyháztörténelem lövője ügyében. Debrecen, 1879. 3">k lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom