Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

pitotta meg a fizetendő összeget t. i. felemelte azt 16 forint 70 krra. Abban igazsága van cikk iró urnák, hogy a bizottságnak tudatni kellett volna a felemelést minden egyházzal, ámde azért Dr.-Palkonyát kivéve sehol se esett ki a világ feneke. Jó lelkésztársaim kérdést intéztek hozzám, én válaszoltam nekik, s szent lett a béke, fizették mind a bizottság által helybenhagyott összeget. Csak a a cikk iró ur irt hozzám 1884. december 16-án levelet, hogy tartsam függőbe a végrehajtást, mert 6 frt 90 krt nincs kitől beszedni. Itt curiosumként fel kell említenem, hogy a cikk iró ur 1884. junius 29-én kelt levelében azt tudatja velem : sikerült annyira mennünk, hogy a jelen 3 évre évenként 10 frtot megajánlt a presbyterium az egyház pénztárából fizetendőt, s ha jóváhagyatik, rövid idő alatt meg is küldjük. Igy hát nem helyesen irta cikk iró ur december 16-án kelt levelében hozzám, hogy a 6 frt 90 kr. he nem vehető, mert a kikre ki volt vetve, illetékeiket lefizették, pedig fennti irata szerint az egyház pénztára fizette, nem az egyesek. Közelgetve a canonica visitatio ideje, gondoltam, hogy a legnagyobb tőkepénzzel rendelkező dr.-palkonyai egyház presbyteriumát sikerülni fog megnyugtatnom s elfogadtatnom a bizottság által ugy is igen kíméletesen felemelt összeget; nem értem célt, követelték, hogy fogadjam el a 10 frt ajánlatot, mire azt mondtam nekik: nekem nincs jogom a bizottság által megállapított összeget leszállítani. Más egyházak 3 — 5 krt is fizetnek, azonban folyamodjanak fel a ft. egyházkerületi felülvizsgáló bizottsághoz, ha az elfogadja az ajánlatot, akkor a végrehajtást felfüggesztem. Nem tették meg. Ha én a dr.-palkonyai lelkész ur kérésére a végrehajtást felfüggesztem, rám rohant volna 10—20 egyház, hogy az övéket is függeszszem fel, lett volna azután közalap 1 egy ember szeszélyéért nem szabad oly nagyot kockáztatni, ha csak nagyon tapintatlanok nem vagyunk. Az egyház kérvénye a nt. egyházmegyei közgyűlés elé terjesztetvén, leszállittatott az összeg. Ennek következtében a cikk iró ur kérte a tekintetetes főbíró úrtól a végrehajtás felfüggesztését. Az irt hozzám, hogy függőbe tartsa-e a végrehajtást ? erre én következő levelet irtam : tek. Antal Pál fő szolgabíró úrhoz : dr.-palkonyai lelkész t. Szabó József urnák tek. úrhoz a közalap-ügyben intézett s hozzám áttett levelére van szerencsém a levél visszaküldése mellett tisztelettel válaszolni : a közalapot felül vizsgáló egyházmegyei bizottság nem fogadva el a dr.-palkonyai egyház által felajánlott 11 frtot azon okon, mivel azon egyház 559 lélekből állván egy lélekre 2 kr. sem esett, holott más egyházak 4—5 krt is fizetnek, kényszerítve volt az évi járulékot 16 frt 70 krra felemelni, hogy így a minimum 3 kr. fizettessék. A dr.-palkonyaiak folyamodtak ez ellen, s az 1885. évi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyve 34. sz. a. leszállította a járandóságot 11 frtra. Hogy mit határoz erre a közalap végrehajtó bizottsága ? nem tudom, azonban arra kérem hogy míg az nem határozand, méltóztassék a végrehajtást felfüggeszteni. íme tehát mihelyt volt alapom megtettem a felfüggesztést, habár feltételesen is, de bocsásson meg cikk iró ur, ha az ön egyenes felhívására azt nem tettem, s nem tehettem meg. Ami azon nagyszerű vádat illeti, hogy egyszer 6 frt 90 kr., máskor 5 frt 70 kr. követeltetett, hogy t. lelkész ur teljesen tájékozva legyen megirom a következőket. Az egyházmegyei bizottság a járulékot 16 forint 70 krban álíapitá meg. Lelkész ur 1 frtot, tanitó ur 20 krt ajánlottak, ez kitesz 17 frt 90 krt. Itt állapodjunk meg egy kissé, a ft. egyházkerület 1884. évi juniusi jegyzőkönyve 89. sz. a. elrendeli, hogy az országos közalapra alá irt összegek kimutatását egyházanként legkésőbb f. évi szeptember 1-jére küldjék fel a püspöki hivatalhoz az egyházmegyék elnökei; akár mily tapintatlannak tart cikk iró ur, de azt mégis felteszi rólam, hogy addig nem hajthattam végre a rendeletet, mig a jegyzőkönyvet nem vettem. Igy a bizottságokat csak julius 1 i-én küldhettem ki, s igy e nagy és fontos ügy bevégzésére nem volt több idő 6—7 hétnél, mi pedig ily nagy kiterjedésű egyházmegyében igen-igen kevés volt. Az egyházmegyei felülvizsgáló bizottság első ízben összejött augusztus 20-án, azonban néhány ív ellenszegülés következtében betöltetlenül küldetvén be — ismét utasíttatott a bizottság azok betöltésére, s igy másodízben csak augusztus 28-án jöhetett össze, s küldhette fel az iveket, hogy szeptember i-ső napjára a püspöki hivatalhoz juthassanak. Ez a nagy sietés ha nem is épen nagy, de mégis apróbb tévedéseket okozott. Fennt lévén az ivek, nem láthattam meg azokból, ha váljon az egyesek által egyszer s máskor hozzám küldött I—2 frt be van-e jegyezve azokba is, s azzal együtt annyi e a járulék, mely megállapittatott, vagy azok nélkül. Itt is szép csendesen tisztába hoztuk a dolgot jó lelkésztársaimmal, egyiknek visszaküldtem a felülfizetést, másiknak beszámittatik az 1884. évi járulékba, s nincs baj sehol, csak Dr.-Palkonyán. Hogy ily tévedések jövőbe ne fordulhassanak elő, felkértem a nt. egyházmegyei közgyűlést fogadja el indítványomat, hogy ezután minden egyházhoz 3 ív küldessék, egy maradjon az egyháznál, 1 legyen az esperesnél, 1 küldessék fel a ft. püspöki hivatalhoz, s ezt a ft. egyházkerületi közgyűlés is elfogadta. A kinek eltetszett hinni cikk író szavára, hogy a dr.-palkonyai esetnél még cifrább a csepeli eset — az ugyan nagyon megjárta 1 Azt írja cikk iró, hogy a csepeliekre kivettetett 14 frt s minthogy nem fizettek, az esperes végrehajtás utján bevette rajtuk a 14 frtot. Ez összeg a szolgabiróság által az utolsó krajcárig be is küldetett az espereshez. S most az esperes ismét végrehajtás utján követel a csepeliektől 3 frtot: ne tessék elhinni, nem igaz; a csepeli volt lelkész ur beküldött hozzám 11 frt, mint egyesek 2 évre lefizetett járulékát, s hogy legalább az 1883. évi 14 frt járulék beküldhető legyen, felkértem tek. Antal Pál főszolgabíró urat, hogy hajtasson még be tőlök 3 forintot, melyet ő julius 25-én meg is küldött hozzám s én a 11 frttal együtt számadásba vettem az 1883. évre, s felkiildtem a magyar földhitelintézethez. Az ám a tapintatos és hibátlan eljárás, midőn az ember nem tudva az ügyek miként állását, mindenáron dififamálni akar mást, nem tudja a cikk iró ur, hogy az ily tettek által nagyon is barnává lesz az ember kivül és belől is ? Hanem az ám még a legcifrább a mint cikk iró előadja a nagytalui ügyet, az okmány elrontást, annak újra való aláirásat, s annak módját, hogy minképp szereztem én magamnak 8 frtot 1 Itt már én nem szólok, hanem szóljon az ez ügyben kiállított bizonyítvány, mely igy hangzik : Bizonyítvány. Miután tudomásunkra jött, hogy nt. Kovács Antal főeperes ur ellen rosszakaratú, rágalmazó hirek szóval vagy írásban némely helyeken s emberek által terjesztetnek : az igazság érdekében sietünk következőkben nyilatkozni. Herceg Montenuovo Alfréd ur és a nagyfalui ref.