Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

több rendbeli utánjárás és folyamodás kellett hozzá — díjmentesen, a különben fizetni kelletendett 32 ezüst forint 54 kr. illeték elengedése mellett — vettethetett. A Harasztiban ápril 11—13-ig ülésezett egyházvidéki gyű­lés is nagy támogatást ígért. Az építési költségvetés és tervezet helybenhagyásán kivül biztosíttatott az egyház ,hogy midőn szükségöket jelentendik, az egyházvjdéki pénztárból telhető segedelem kölcsönzés, a gyülekezettől meg nem fog tagadtatni.® Időközben Dochnal János kulai építőmester célszerűbb tervezetet dolgozott ki, mely 1838. május 21-én lett jóváhagyva a Rivoson tartott egyházvidéki gyűlés által. E szerint az épitendett temp­lom külvilága 14 öl hosszú, 7 öl széles, 5 ö! és a to­ronynyal együtt 13 öl 3 láb magas tartozott lenni. Hosszas várakozás és reménykedés után végre, ezen utóbbi tervezet szerint, a letelepedés utáni 52., a magyar ref. egyház kötelékébe lett felvétetés 50, és az anya­egyházzá nyilvánítás utáni 42. esztendőben, 1838. május 21. napján Fitos István buzgó lelkipásztor, itt működése 16. évfordulóján letette gyülekezete templomának szilárd alapkövét, Jákób ama szavait vévén ajkaira: „E kő, melyet oszlop gyanánt felemeltem, légyen Istennek háza« I. Móz. 28, 22. Ót követték az alapkő lerakásában Hart­mann János tanitó, Metzger Jákób gondnok és a presby­terek. Az építési munka Isten kegyelméből sikerrel ha­ladt előre és már 1839. november 10-én a templom­avatási vasárnapon feltétetett a toronygomb ; december 1 i-én pedig felvonattak a harangok s a templom 1840. november 8-án szent rendeltetésének örök időkre ünne­pélyesen átadatott, a gyülekezetnek nagy örömére, az egy igaz élő Isten imadására, a mint a homlokzaton levő felirat hirdeti: »Vero Deo.« Ide iktatjuk az építőmesterek neveit is. A kőmives munkát Dochnal János kulai kőmives, a székek készítését Lehr Vilmos és Pataki Dániel ujsóvei asztalosok teljesí­tették ; a szószékét, lelkészi és presbyteri körszékeket pedig Rochus Heintzelmann philippovei asztalos készí­tette. Az urasztalára is a régi elnyűtt teritőhelyébe 32 forintért ujat szerzett az egyház. Az itt lerajzolt templom építési költségei 21,463 frt 53 krt tesznek ki, mely tekintélyes összeget az egy­háztagok áldozatkészsége és hitbuzgósága teremtette elő. Négy évtized múlva uj torony építésének szük­ségessége állott be. Az idők viharai és a romlandósag ugyancsak megviselték a zsíndelylyel fedett s nagyob bára puha fából készült régi tornyot s a gyülekezet ez időbeli lelkipásztora Venetianer Sándor buzdító szavára 1880. nov. 28-án az egyházi közgyűlés egyhangúlag el­határozta, hogy uj torony építése, valamint az egész templom külső tatarozása mielőbb foganatba vétessék. Jakab András ujverbászi ácsmester vállalkozott a nagy munkára 39OO frtért, melyet becsülettel, általános meg­elégedésre teljesített. 1881. május 23-án kezdődött meg az uj torony tetőzetének építése és junius 6-án pünköst hétfőjén a díszesen aranyozott toronygömb és csillag is feltüzetett. Hatásos beszédeket tartottak ez alkalommal első helyen Venetianer S, gyülekezetéhez ; Petrik hely­beli és Bierbrutiner G. ókéri ev. lelkészek a nagyszámmal egybesereglett sokasághoz. E nap ujabb örömünnepe volt az egyháznak. Egyszersmind a torony és templom 200 forint kiadással villámhárítóval láttatott el. S hogy teljes legyen a szív és szem öröme : az egyháztagok buzgó adakozásából négyszáz forint értékben egy leg­újabb szerkezetű és mai napig pontosan járó óra sze­reztetett, melynek megrendelését és behelyezéset neve­zett vallalkozó eszközöltette, az egyház teljes meg­elégedésére. Mindezen költségek teljesítését az egyház­tagok aránylagosan vállalták magokra s a birtokarányos kivetést az egyházközség 1880. dec. 19-én a presbyte­rium javallata szerint állapította meg és fogadta el. Ott áll hát teljes pompájában az ujsóvei reform, vörös toron)', 7 öl 2 lab magasan emelkedve ég felé a torony szilárd párkányzata fölött. Napkelet felé tekint s csúcsán napfényes időben messze fénylik az arany csil­lag, jelezve hogy minden hívőt ama napkeleten feltűnt és örökké fénylő csillag vezérel a Krisztushoz, a töké­letes igazság és lidv fejedelméhez 1 Kit hogy meg ne tagadj, ott áll a templomtető hátsó gerinccsucsán a ka­kas, e legéberebb allat, mintegy serkentve állhatatosságra, éberségre és óva intve az eleséstől s hűtlenségtől 1 A templom belső berendezése. A kelet felé tekintő toronynyal szemben van a régi időbeli diszitésű szószék, mely előtt a rendes földszinttől egy lábnyi magasan fekvő emelkedett és márványlapokkal kirakott középen a diszes Urasztala, jobbról a lelkész és családja, balról pedig a gondnok, presbyterek és községi elöljárók két ! soros körszékei vannak elhelyezve. A szószéktől balra 21, jobbra 19, a nagy ablak mélyedésekben együttesen 5 kemény fából készült kényelmes támláspadok nyúlnak el, melyek alul célszerű fogasokkal vannak ellátva. A torony alatti fő- és a lelkészlak felő'i oldalbejáraton ki­vül, hol egy-egy záros persely van megerősítve, a falak mellett hosszában külön mellékutak is vezetnek mindkét kijárathoz. A ki- és be-vezető menetek márványlapokkal, a talaj többi része mindenütt fapadozattal van ellátva s a tömör alkotású templom egészségi tekintetekből is ki­fogástalan. A főbejárattól balra eső nagy űrben a gyász­padok állanak, jobbra pedig a karzatba és toronyba vezető feljárás van. A karzaton áll a diszes orgona, me­lyet Reusch Ferenc kloszterneuburgi orgonaépitő készi­tett 1700 frtért s 1853. évi pünköst ünnepén avattatott fel. Az orgona következő 16 változatot foglalja magá­ban : a) Manualban : Man. • principel 8 lab, Coppel 3 1., Octav 4 1., Octav 2 1., Sallicional 8 1., Flaute 4 láb, Quint 3 1., Mixtur 3 1., Coppelung. b) Positiv manual­ban : Positiv Waldflöte 2 1., Coppel 8 1., positiv princi­pel 4 1 , c) Pedalban : Pedál Anzug; Ped. Sub-Bass 16 !., Octav-Bass 8 1.. Octav-Bass 4 1. — Az orgona jobb s bal oldalán 3—3 sor ülőpad van. A templom oldalról nyolc, a főbejarat felől egy 1 agy és két karzati kisebb méretű ablakon át nyeri a külső világosságot, mig bel­sejében szünetlenül az Úr örök világossága árad szét. 3. Sákramentomi edények és szerek. Az I. rész 3. pontja alatt feljegyzett szent edé­nyekből az 1885. évben mint meglevők constaláltatnak : 1) egy fémből készült, kívülről aranyozott kehely, 2) egy cinből való keresztelő kanna, 3) egy pléh keresztelő tál. Ehez járulnak : boldog emlékezetű Kiss Adolf lelkész­kedése idejéből két nagy cinkanna és cintányér; továbbá özv. Boldizsár Katalin úrnő ajándékából 1885 bői egy nagyobb színes selyemkendő és egy vászonteritő; Kiss Adolf lelkész adománya folytán egy kisebb színes selyem kendő. Ezenkívül egy kisebb csinos művű ezüst keresztelő kanna, melynek névtelen adója alatt dr. Elschléger János községi buzgó orvos szerénysége rejlik. Venetianer Sán­dor negyedik rendes lelkész működése idejéből: egy fekete posztóból és egy, finom vászonból készült urasztali terítő; továbbá Korbai Károly egyházmegyei világi tanácsbiró, kulai ügyvéd, az ujsóvei ref. egyház tiszteletbeli főgond­noka és Kriszhaber Gyula urak által 1883. szeptember havában közösen tett nagybecsű és örök halára kötelező ajándékok; úgymint: 1) egy megyszin selyembársonyból való, gazdag aranyhímzéssel átszőtt, gyönyörű urasztali

Next

/
Oldalképek
Tartalom