Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

megszorítani nem akarja, sem célravezetőnek nem tartja, miért is annak mikénti gyakorlását továbbra is azokra búza, de egyúttal kifejezi azon óhajt is, hogy amennyire a helyi körülmények megengedik vagy épen megkívánnák, tartsák a lelkészek szent kötelességüknek egyházaikban a magyarnyelvű istenitiszteletet meghonosítani, fő tekintettel levén e részben mindig a hitközség óhajára, nem pedig egyéni nézetük és netalán kényelmükre, nehogy egyrészről a túlhajtás, másrészről pedig a méltányos igények megtagadása által a kedélyek felháborittassanak s az egyházak legdrágább kincse — a hívek közötti egyetértés és békesség kockáztass ék.* Miután e sorok irója ugy van értesülve, hogy fentebb nevezett »indítvány« sem a békési esperességi iskolaszékben soha nem tárgyaltatott, sem annak jegyzőkönyvében róla említés nem tétetik, sőt inkább az, ezen az esperesség tanügyi viszonyaira nézve legilletékesebb szakbizottság véleményének meghallgatása nélkül bocsáttatott érdemleges határozathozatal végett a közgyűlés ítélete alá. Miután továbbá tudomása nincs azon esperességi intézkedésekről, melyek által nevezett indítvány első pontjának elég tétetett volna, ellenben ugy tudja, hogy a fentebb említett esperességi közgyűlést megelőzőleg szept. I9~ikén Nagylakon tartott espereségi iskolaszékben az átalakitandott esperességi tanterv tárgyalása alkalmával felmerült azon módosítási javaslat, mely szerint a magyar nyelven való tanítás kötelezettsége a vallási tantárgyakra nézve is kimondatni, s bizonyos határozott számú magyar egyházi éneknek a nem-magyar ajkú népiskolák növendékeivel való begyakoroltatása, mint elengedhetlen követelmény, a tantervbe felvétetni inditványoztatott, még csak azon jelentése sem vétetett fel, mely a tantervre vonatkozólag az iskolaszékben felmerült nézetek és javaslatba hozott módosítások felől a közgyűlés előtt felolvastatott. Miután a tentebb idézett esperességi határozatnak a hivatott indítvány második pontjára vonatkozó része azon feltevésen alapul, mintha az a gyülekezet jogkörének megtartását foglalná magában s mintha annak az ott jelzett módon való életbeléptetése esetleg a kedélyek felháboritását s az egyházak legdrágább kincsének, a hivek közötti egyetértés- és békességnek kockáztatását eredményezhetné. Miután a fentebb idézett jegyzőkönyvi szövegezésben kifejezésre talált azon álláspontból kifolyólag, mely szerint, az esperesség az istenitisztelet nyelvének kérdését általában s igy különösen a gyermekistenitiszteletnél is az egyes egyházak belügyének tartván, ezeknek e tekintetbeni jogát sem megszorítani nem akarja, sem célravezetőnek nem tartja, miért is annak mikénti gyakorlását továbbra is azokra bizza, a közönségnél azon vélemény kezd lábrakapni, mintha a gyülekezetek istenítiszteleti nyelvének kérdésére nézve az esperességnek általában semmiféle intézkedési joga nem volna s ilyen tárgy az esperességi gyűlésen elő sem fordulhatna. Miután ezen elmélet ellen szól a békési esperességnek ez irányban folytatott joggyakorlata, melynél fogva Csorváson az ott szokásban volt magyar ajkú istenitiszteletek rendjében előállott azon változás, mely szerint — a mint az Békésmegye alispánja által a megye közigazgatási bizottságának m. év nov. io-én tartott ülésében a békési ág. liitv. ev. esperességnek hivatalos átirata alapján tett jelentésből kitűnik — »a magyar nyelvű mellett a tótajku istenitiszteletek tartása a hivők megegyezése folytán már évek óta gyakorlatban van,« csak is azon esperességi intézkedés alapján jöhetett létre, melyről a i>Bé'| késmegyei Közlöny* m. évi 88. számában Horváth János tesz említést, midőn mondja, hogy : ,ezelőtt vagy hat évvel ugy intézkedett egyezdedés utján a nyelvkérdésben kiküldött esperességi bizottság, hogy a csorvási tótok az urvacsorát anyanyelvökön vehetik fel.* Miután az esperességnek a gyülekezetek istenitiszteleti nyelvére vonatkozó kétségtelen intézkedési joga mellett szól az 1869. évben Nagylakon tartott esperességi közgyűlés jegyzőkönyvének 8. pontja is, melyben ezek foglaltatnak : Olvastatik a fazekasvarsándi egyházba küldött bizottság jegyzőkönyve, s ennek kapcsában a lelkész azon jelentése, hogy a magyarajku hívek részéről a ! bizottság által megállapított tót nyelven évenkint hatszor tartandó istentisztelet ellen akadály gördittetett; az esperesség sajnálattal veszi tudomásul s ezen ügy végleges elintézése érdekében bizottságot küld ki Horváth S. ur elnöklete alatt Neuman K. Draskóczy L. és Nóvák D. urakból állót, kiknek javaslata még e gyűlés folytán lesz az esperesség elé benyújtandó.« Mind ezeknél fogva e sorok írója az utóbbi időben a békési evang. esperesség felé fokozott mértékben irányult hazafias közvélemény tájékoztatása céljából, bátorkodik a békési evang. egyházmegyének ez idő szerinti espereséhez nagytiszteletű Acliim Ádám úrhoz, ki mint nevezett esperesség jelenlegi egyházi viszonyainak egyik kiváló cselekvő tényezője, ez ügyben legilletékesebben nyilatkozhatik, a következő tiszteletteljes kérdéseket intézni: 1. Mennyiben győződhetett meg a békési evang. esperesség az esperességi iskolaszék jegyzőkönyvének alapján oly dologról, mely nevezett iskolaszékben soha nem tárgyaltatott s melyről ennek jegyzőkönyveiben említés sem történik ? s mely esperességi intézkedések alapján állíttatik a fentebb idézett esperességi határozatban, hogy a hivatolt indítvány első pontjának elég van téve ? 2. Minő tekintetek által vezéreltetett a békési evang esperesség, midőn ama, a Bányakerület által helyeslőleg fogadott indítványnak saját viszonyaira való alkalmazása tárgyában kellett érdemleges határozatot hoznia, hogy ugyanakkor a •»kedélyek felháboritása« s az egyházak legdrágább kincsének« — a hivek közötti egyetértés- és békésségnek — »kockáztatására való hivatkozással az indítvány szövegéből szó szerint átvett ama felhívás a gyülekezetek lelkészeihez eleve illusóriussá tétetett ? 3. Mivel indokolható a fentebb idézett esperességi határozatban alapul vett azon feltevés, mintha nevezett indítvány a gyülekezeti jogok megszorítását foglalná magában ? s szemben azon tapasztalati ténynyel, mely szerint eredetileg tisztán magyarajku gyülekezetekben a nem magyar ajkú istenitiszteletek kérdése esperességi intézkedések alapján rendeztetett: miért mondatik célra nem vezetőnek ugyanazon intézkedési jognak igénybevétele akkor, midőn — mint az a szóban levő indítványban javasoltatik — a magyarosodás előhaladtával a nem magyarajkú gyülekezetekben szükségessé vált — az azokban fenálló másnyelvü istenitiszteleteknek különben érintetlenül hagyásával — csak is a népiskolai vallásoktatást kíegésziteni s a jövőnek provideálni kivánó magyarnyelvű gi/ermekistenitiszteletek meghonosítása oly feladatként állíttatik az esperesség szemei elé, melynek célszerű ugy az evangyeliomi vallásosság és egyháziasság, mint a nemzeti közmivelődés érdekeinek megfelelő megoldása csak is esperességileg szervezendő intézvényes biztosítékok alkotása s rendszeres eljárás megállapítása mellett lehetséges?! Egy protestáns.