Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

Viszonválasz. — Nt. Kis Gábor és Vályi Lajos urak válaszára. — Az apróságok megírásával nem sérteni, de a ren­detlenségek megszüntetésére törekedtem. Miután soraimra válasz két felől is érkezett, magam igazolásául legyen szabad azokra a következőkben felelni. Nt. Kis Gábor ur válaszából a jegyzőkönyv nyo­matása körüli rendetlenségek felől még jobban felvilágo­sítva levén, tőle csak azt kérem, hogy a saját kényelme és közügy érdekében, újíttassa meg a kerületi közgyű­lésen az általa is felhozott ama régi határozatot, hogy »a jegyzőknek a gyűlés helyét addig elhagyníok nem szabad, mig a jegyzőkönyvet teljesen el nem készítik. Igy könnyítve lesz az ő correctori munkáján is, meg talán mi is megkapjuk valamivel előbb a jegyzőkönyveket. Hanem azt még eddig nem tudtam, hogy a pápai főiskolai nyomdának a kerületi kiadványoknál »kedve­zőbb vállalata is volna,« mert azt oly méreg drágán árulják, hogy ha nem a kerület által fentartott főisko­láé lenne is a nyomda, hanem árlejtes utján nyomatnék ki, sokkal, de sokkal kevesebbe kerülne az. Van oly egyházkerületi jegyzőkönyv, a melynek annyi krajcárocska az ára, a hány oldalból a jegyzőkönyv áll. Viszont azt is tudom, hogy egy egyházmegye egyházi adó fő- és kis könyveket akart nyomatni, s a beérkezett ajánlatok között a főiskolai nyomdáé volt a legdrágább s igy kény­telen volt azt Székes Fehérváron egy magán nyomdász­nál állíttatni elő, holott van az egyházi jegyzőkönyvek s más ilyenekre nézve egy kerületi határozat, a mely kimondja, hogy azokat csupán annyiért köteles a nyomda kiállítani, a mennyibe az kerül. Talán az ez évi vizs­gálat ezen határozatot érvényre fogja juttatni ? Főt. Vályi Lajos főjegyző ur válaszára azonban már más észrevételeim vannak. Az tehát bizonyos, hogy a hodosi lelkész D.-Szerdahelyen lakik, bár nagyon kü­lönösnek tűnik fel az, hogy egy oly népes egyházban, mint Hodos nincs alkalmas lakása a lelkésznek. Hogy mily sürgősen küldettek széjjel — eddig leg­alább— a kerületi kivonatok, egy ifjú atyánkfia esete tel­jesen útba igazít bennünket. Kérvénye volt a kerületen s az kedvezően intéztetett el, okmányai azonban a ju­niusi gyűlésből csak sürgetésére jutottak szeptember végén kezeihez. Hogy ki volt a hibás, azt nem tudom, de min­denesetre valamelyik jegyző késedelmeskedett. Hanem az nem argumentum, hogy a komáromi egyházmegye ügyei oly jó rendben folynak, hogy a ke­rületen nem alkalmatlankodik. Épen nem az ; ha figyel­mesen megvizsgálunk egy mult évi lelkészjelölő bizott­sági eljárást, azt kell mondanunk, hogy jó lenne el-el járogatni a perbetei nagy szérűs kertbe, nehogy a kon­koly és burján annyira nőjön, hogy a babér asztagok mind azokból álljanak. Nagy frázisokkal nem lehet az el­rejtett világosságot egy könnyen világosságra hozni. Lás­suk csak az emiitett bizottság eljárását. Egy megüresült lelkészi allomásra, két pályázó jelentkezett csupán, az egyik a komaromi, a másik egy testvér egyházmegyéből, a ki mellékesen megjegyezve oda való volt és ugy számos rokonai, mint az egész egyház őt akarták megválasztani. És mi történt ? A lel­kész választási egyházi törvények 192. §., világos ren­delete ellenére a két pályázó közül csupán csak egy egyén^ jelöltetett ki, és a patriótáiba bizó, de más egyház­megyében szolgáló káplán kérvénye azon hátirattal kül­detett vissza, hogy »mivel ugy is van kérvényezőnek üres egyháza saját egyházmegyéjében, nem jelöltetik ki.« Meg vagyok győződve főt. főjegyző ur hangya szorgal­máról, mindig munkálkodni akaró, kifáradhatlan ügy buzgalmáról : de még is rosszul esik az a körül nem te­kintő vigyázatlanság, a közügy első munkásainál. Különben ünnepélyesen kijelentem, hogy sérteni senkit nem akartam, az érdemet megtagadni még ke­vésbé. Ismerem főjegyző ur tapintatos ténykedését, s ki­vánom, hogy igénytelen felszólalásom után a dolgok csendes egymásutánban, de rendben folyjanak. Kéri Pál, ref. leik. IRODALOM. Lampel Róbert (Wodianer Fülöp) fővárosi kiadónál megjelent: Fizikai földrajz. A középiskolák III. osztálya számára szerkesztette dr. Schmidt Ágoston, kegyesrendi tanár. A szövegbe nyomott apró ábrákkal. Második ki­adás. 90 lap ; ára 80 kr. — Számtan. A középiskolák I. II. és III. osztálya számára irta dr. Manik Ferenc. A 24. eredeti kiadás után a tanítás uj tervéhez alkalmazta dr. Schmidt Ágoston. 15 dik átdolgozott, a szerző által egyedül jogositott magyar kiadás. 240 lap ; ára 1 frt 20 krajcár. Kollár A. könyvkereskedésében Bajan megjelent „Centralismus4 a magyar ev. ref. egyházban cimű munka SzabadéIvű-tol. Mielőtt e munkának avatott tollból eredő ismertetését és bírálatát hoznók, tartalmát röviden a kö­vetkezőkben adjuk: A magyar egyház szervezete nem képviseleti, presbyterialis, de centralistikus. Ez állítás bi­zonyítását kezdi a gyülekezeteknél, hol a presbyterek a képviseleti rendszer alapján választattak ugyan, de az elnök a pap, nem a képviseleti rendszer alapján, hanem hivatalból elnök. Hasonlóan az egyházmegyén is, bár ott vannak a választott tanácsbirák, de ott vannak hi­vatalból a papok is. Igy viszi szerző bizonyítását fel egész a legfelsőbb hatóságig. Mint látható, a szerző ki­indulási pontja téves, de művét annyi eredetiség, szellem jellemzik, hogy elolvasását ugy lelkészeink, mint jogá­szainknak melegen ajánljuk. Ára 80 kr. KÜLÖNFÉLÉK. * Esdőszózat. Nagy tűzvész dúlt junius hó 9-én, Lukán, Bodrogközön. Egy rosszlelkű asszony saját haj­lékát gyujtá fel, s a rekkenő hőségben, rövid negyed­óra alatt, 32 családot fosztott meg hajlékától. Leírhatlan a csapás, mely e lakosokat érte; a többnyire ósdi épü­leteknek csak fala áll fenn, mindent kipusztíta belőle a tűz, mi éghető vala. Az elemeknek minden neme meg­látogatta e szegény községet. Az 1880-ik évi tisza-áradás mindenét viz alá temette ; e hó elején jégeső tette pusz­tává határát; most csaknem fele lett lángok martaléka. Valóban helyzete olyan, hogy ha könyörülő szivek nem segítenének rajta; semmivé kell lennie. Legnagyobb csa­pás érte azonban szeretett ifjú lelkésztársunkat, Fürj ész Tamást, ki otthon nem levén, — iskolalátogatási körében volt; — mindene a tűz martaléka lett. Nem maradt sem élelme, sem ruházatuk, sem könyve s iratai; mindenét a régi roszszerkezetű épület romjai alá temette. Szomszédja gyúlván meg, mentéséről szó sem lehetett. Midőn haza­tért, csak kesergő családját, s a kezdet nehézségével beszerzett vagy onának hamvait találta. A különben is csekély jövedelmű egyház e veszteséget pótolni, a sze­rencsétlenségben felzaklatott keblet vigasztalni nem ké­pes; egyedül résztvevő emberbarátok tehetik azt, kiket e

Next

/
Oldalképek
Tartalom