Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

kiszakadhatott nazarénusnak, de azért nem húzták oly nagyon a vészharangot (tán mert igy is oda-adóznak); ugyanonnan ujabban mint értesültem, több család tért át a kathol. egyházba, s még se hallom az alarmot — —, de ha némelyek közülök a legszabadelvübb és legmagyarabb unitárius egyházba térnek át ... ez már megbocsáthatlan bűn; ezért nem elég, hogy az illetőket a papok a kitéréskor gorombán fogadják, összeszidják, a templomban kiprédikálják, a presbyterium tisztátalan elemeknek, szökevényeknek, hitehagyottaknak, szégyenre és gyalázatra méltóknak (ezek mind tények) nevezi, ez nem elég, hanem lakolnia kell ama szerencsétlen egyháznak is, a mely »e legtudatlanabbakat és legszegényebbeket« befogadja, meg kell hurcoltatnia papjának, »derék s nemeslelkületű* püspökének, szóval máglyára velük ! Ezek a tények, uram ! Ezeknek lélektani magyarázatát is adhatnám, de jobb lesz elhallgatnom, fájdalmas lenne. Derék püspökünknek a feletti panasza, hogy az ő hivei igazi testvéries érzelemmel a többi felekezetek részéről nem igen találkoznak — tapasztalataim szerint — nagyon általánosítva van. Arra, hogy az unitáriusság ily »társaságba keveredett azt felelem, i ör, hogy elég fájdalmas, ha a reform egyházból ily elemek kerülnek ki; 2-or hogy hát miért jajgatnak annyira a kivált ^tisztátalan elemek* után!? 3-szor, hogy nem mi, hanem ők keveredtek a mi társaságunkba, 4-er hogy mesterünk is forgott tisztátalanok, szegények és tudatlanok között s mi is megpróbáljuk csekély erőnk szerint javitni, tanitni, lelkileg tisztitni őket, ha ugyan a ref. egyház megakadályozni, illetőleg az elemeket önként visszavonzani nem fogja. Ezeket elmondani a »tények« helyes illustrálása és az igazság érdekében szükségesnek láttam. A többit bizzuk — ideje már — a történetírókra, kiknek egyike már az önök első támadó fellépését elitélte, pedig református. Különben béke velünk ! Derzsi Károly. unitárius lelkész. A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése junius 29-én délelőtt nyittatott meg. Társelnök, miután sem az öreg, sem a fiatal Vay nem volt jelen a szelid lelkű Ragályi György lett. Az első napi tanácskozás legfontosabb tárgyai a conventnek a főrendi tagság és az államsegélyre hozott határozatai voltak, melyek Fejes I. javaslatára egyszerre olvastattak fel. Ezután ő azon indítványt terjeszté a közgyűlés elé, hogy e leiratok tárgyalása halasztassék el az őszi közgyűlésre. Ha e conventi végzéseket és határozatokat összehasonlítja szóló a tiszáninneni egyházkerület által mind a két kérdésben elfoglalt elvi állásponttal, feliette nagy különbséget lát a kettő közt; különösen a mi az iskoláknak segélyezését illeti, e kérdés másként oldatott meg a convent által, más elvekre fektettetett, más irányba téríttetett, mint a mi a kerület kiindulási alapja volt. A főrendi tagság kérdésében szintén más az egyházkerület elvi álláspontja és más a conventé. Nem óhajtja, hogy e kérdés elhamarkodva döntessék el, halasszák az őszi gyűlésre. Ez indítvány ellen Bernáth Elemér szóllalt fel először. Szerinte ennek semmi egyébb célja nincs, mint az egész kérdést elodázni, mi határozottan ellenkezik az egyházkerület jól felfogott érdekével. A főrendiház szeptemberben megalakul, nekünk elnökeinket függésben tartani nem lenet; az államsegely elintézését is veszélyes halogatni, mert miatta az egyházkerület meghasonlásba jöhet a conventtel, épen azért indítványozza mindkét határozatnak rögtöni tárgyalását. Liikó' Géza Fejes indítványát pártolta Makay Dániellel együtt, kit bánt az, hogy a conventtel szemben az egyházmegyék csak végrehajtó közegekké lettek, Kun Bertalan pedig erős érvekkel sürgeté a Bernáth indítványának elfogadását. Majd Mocsáry emelt szót és beszélt szépen, hoszszan, de multis rebus et quibusdam aliis, csak épen a javaslathoz nem szólt. Alkalmat vett magának először is arra, hogy megismertesse a kerülettel a zsinat célját, midőn a conventet megalkotá, azután pedig felül bírálta a convent eljárását. Megalkotta a zsinat az egyetemes conventet oly célból, hogy általa létre legyen hozva az egyházban oly súlyosan nélkülözött egység, de még inkább azért, hogy hatályosabban képviselje az egyházat a kormánynyal szemben, mint azt az egyházkerületek eddig tehették. De nem volt szándéka oly hatáskört adni a conventnek, mely absorbeálja az egyházkerületek hátáskörét. Meg is maradt e körben egész a legújabb időkig, de utolsó ülése alkalmával lényeges fordulat állt be magatartásában ; megtagadta előbbi álláspontját, nemcsak a legnagyobb következetlenségbe esett, de elárulta azt is, hogy hajlandó arra, hogy magát egy főhatósággá nőjje ki. Világosan tükröződik ez ama két határozatban. Az államsegélyre nézve nem csak megtagadta előbbi álláspontját, de vállalkozott a segély közvetítésére. Hogy mennyire tul lépett hatás körén, kitetszik abból, hogy csak a tanügy vezetésére van feljogosítva, de intézkedésekre nem. (?!) A főrendi tagságra nézve a helyett, hogy elismeréssel nyilatkozott volna határozatunkról, még bírálja és elitéli azt, tehát oly hatalmat arrogál magának, mely őt nem illeti. Mind ezek azon meggyőződésre vezették őt, hogy a convent céljának nem felel meg, mert nem képes az egyház érdekeit képviselni, mig a maga hatalmi körének növelesére nagyon is képes. A convent e hibáját a kormányon levő többségnek tulajdonítja s miután politikai érzelmeit kellően tolmácsolta, el fogadta Fejes indítványát. Vay Béla b. megfelelt Mocsáry szavaira. A conventet a zsinatban elég tisztán látja körvonalozva és semmi fel nem kelté gyanúját, hogy ezen a convent tul ment volna. Nekünk szükségünk volt — úgymond — egy ily közegre s igen szépen megélhetünk vele, a nélkül, hogy összeütközésbe jönnénk. Mocsáry személyes kérdésben szólal fel. O a conventet nem gyanúsította, de vádolta, mert meghazudtolta magát és jogbitorlási törekvéseket árult el. Kun Bertalan püspök rendre utasítja szólót ily kifejezésekért. Orbán József Mocsáry beszédét szépnek tartja, csak az a hibája, hogy nem a tárgyhoz tartozik. Tévedése azon alapszik, hogy nem látja be, miszerint más viszonyban van az egyház az államhoz, mint egyház és másban, mint iskola fentartó testület. Az egyház autonómiájához az állam nem nyúlhat, de az iskolákhoz némi joga van, pl. megszabhatja a tudományok minimumát, mint azt magának az 1790-ki törvényben fenn ís tartá. Az indítványozók felszólalása után Kun B. püspök megjegyzé, hogy ő a kerülettől azt várja, hogy nehéz helyzetéből segítsék ki, ne pedig még nagyobb zavart okozzanak. Aztán felteszi a kérdést: Kivánja-e az egyházkerület mindkét conventi határozatot az őszi gyűlésre elhalasztani? miután 14 igennel, 23 nemmel szavazott, azok tárgyalása rögtön megkezdetett. A református egyház főnökeinek a főrendiházban