Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-04 / 1. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni mindeD kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. M? Teljes számúpélciáiz^^ol^l^a,! mim. d-ig* Előfizetési felhívás A PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1885. évi, huszonnyolczadik 1-ső félévi folyamára. ZElőfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (KÍnÍZSÍ-lltca 29-díl< Szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. Az uj év küszöbén. Ov<í' ít» ye TXQinn rjuTv, űr ávdnáai aut^oiLtvoksiv, álitív, nóXtcüg wanto ukwaou.£vr]s. Theognis. Visszatekintve egyházunk legközelebbi múltjának jelenségire, ugy rémlik előttem, mintha életem alkonyát — harmadfél hó múlva hetven éves leszek — jótékony sugaraikkal bearanyozó égi tüneményeket látnék. Szivem hálával telik el a jó Isten iránt, hogy megengedte érnem egyházunk és iskolánk szabad fejlődését biztosító oly alapokra fektetett állapotát, melyben pap és tanitó valláserkölcsi nemes munkájukat, a hívek szellemi ujjáteremtését háboríthatlanul végezhetik. A mik huszonhét évvel ezelőtt lelkünkben, mint a protestáns egyház óhajai, mint távol jövőben derengő remények éltek és akkor megindult lapomban kifejezést nyertek, az utóbbi években egymásután életerős valóságok képében léptek szemem elé. A református egyház, mely szaggatottsága miatt bámulatra ragadó hitbuzgósága mellett is haladási nagy eszméit századokon keresztül kellően értékesíteni nem tudta, a harmad éve tartott zsinaton egységes egészszé szervezkedvén, mint ilyen, nagyobb mérvű cselekvőség kifejtésére nyert uj ösztönt és erőt. A szegénység árán bár, de századokon át híven megőrzött autonomiánk is életet és valóságot tulajdonképen csak azon a zsinaton nyert, midőn önhatározatilag hozott végzéseink királyi szentesítés 'Ital közérvényű törvényekké váltak. Mind az id autonomiánk jóformán abból állott, hogy voltai elavult kánonaink és később keletkezett st?f a.urnáink, melyeknek engedelmeskedett, a kinek tetszett, nem engedelmeskedett a kinek máskép tetszett. Ennek folytán az a keresztyénellenes állapot fejlődött ki, hogy épen a leghatalmasabb egyházak, mint voltaképen independensek, az egyházi közterheket aránylag legcsekélyebb mérvben viselték, s a helyett hogy a gyöngébb egyházakat gyámolították volna, inkább kizsákmányolták. A szegénység enyhítésére megindult közalap hatalmas lépés a jelzett visszás állapot megszüntetése felé, s bár igaz, hogy sokigényű rendeltetéséhez képest a közalap első Indulása fényesnek