Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-21 / 25. szám
mely tagadja a convent azon jogát, hogy ez ügyben főnökeinek utasítást adhat. Jeney Viktor meg van győződve, hogy e kérdésben az egyházkerületek többsége nem óhajtja a rendkívüli zsinat összehívását s éppen ezért nem osztja Liikő Géza aggályait. Körmendy Sándor azon nézetben van, hogy e kérdés nagyon lényeges és a jövőre nézve nagy kihatású és horderejű. Ha azt akarja a convent, hogy tekintélye emelkedjék, szükséges tudni, vájjon mily párt áll mellete, és ellene. A tiszáninneni egyházkerület pedig csak azt kéri, mert az egyházkerületek nyilatkozatának megismerése tájékozza a conventet hivei és ellenei számáról. Épp ezért pártolja Mocsáry határozati javaslatát. Bitoók Zsigmond ugy találja, hogy a convent eljárása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az egyházkerületek ezután nyilatkozzanak. Azonban az egyházkerületek nem tilthatják el püspökeiket és főgondnokaikat attól, hogy a főrendiházba bemenjenek-e vájjon, vagy nem, egyszerűen azért, mert az illető püspök vagy főgondnok nem egyházkerületét fogja képviselni a főrendiházban, mert az illető püspök vagy a főgondnok képviselői megbízását nem egyházkerületétől kapja. A bizottság javaslatának minden pontját elfogadja. Szilágyi Dezső élénk tetszéssel fogadott beszédben pártolja a határozati javaslatot. Kifejti, hogy a convent igenis ragaszkodott tavalyi álláspontjához, sőt megragad minden utat, módot, hogy azt érvényesíthesse, mig a tiszáninneni kerület eljárása nem olyan, a mely célhoz vezetne: a convent kimondja, hogy a főrendiházban való belépés függőben tartását nem tartja az egyház érdekében levőnek, az eltiltásra pedig a kerületet nem tartja jogosultnak. Ez utóbbi passust igen szívesen hagyja ki, ha a keiület jelenlevő képviselői kijelentik, hogy a kerület határozata nem mondott ki tilalmat. Az egyházkerület elfogadta Fejes azon indiványát, mely azt mondja, hogy az egyházkerület nem érezheti magát jogosultnak a többi egyházkerületek hozzászólása nélkül határozni, a miből világos, hogy alaptalan az az állítás, hogy a convent meg akarja csorbítani az egyházkerületek hatáskörét. Miután a conventnek nincs joga zsinatot összehívni, ha nem a kerületek többsége kivánja, csak is ő határozhat ez ügyben. Pártolja a bizottság javaslatát. Mocsáry Lajos kijelenti ujolag, hogy e kérdésben csak a zsinat határozhat; a conventnek is kötelessége most kimondani azt, hogy e kérdés megoldása zsinatra halasztatik. Elismeri, hogy azoknak nézete, a kik az ellenkezőt, azaz a convent illetékességét állítják, jóakarat kifolyása, de nem helyes. Ismételten kéri tehát a conventet, hogy fogadja el határozati javaslatát. Elnök kijelenti, hogy a bizottság javaslata elfogadtatott. Tóth Sámuel jegyző jelenti, hogy a közigazgatási bizottság elfogadta az egyetemes névtárra vonatkozó tervezetét. A convent tudomásul veszi és az egyetemes névtár szerkesztésével Tóth Sámuel jegyzőt bizza meg. Id. Vay Miklós b. kijelenti, hogy a vita folyamán nem akart ugyan felszólalni, de most ki akarja jelenteni, hogy ő az országos törvényeket minden körülmények közt megtartotta és minden helyzetben azok megtartását is kötelességének tekintette. Az a kérdés merült fel, hogy mi történt volna, ha a tiszáninneni kerület határozati javaslati indítványa jóvá hagyatik. A választás kétes nem lehetett volna előtte, midőn a királya által szentesitett törvény parancsol. Az autonomiát az veszélyeztetné legjobban, ha felül akarna emelkedni az államon, pedig célja csak ugy érhető el, ha az állammal kezet fogva halad. Hiszen már-már azt mondták, hogy mi kálvinisták, ugy tekintjük a zsinatunkat, hogy még a törvényhozástól is ahhoz appellálunk. Gyávaság volna tőlem ki nem mondani, hogy — a mennyiben e dilemma elé kerültem volna — lelkiismeretem megparancsolta volna, hogy azt tegyem, a mit a törvény rendel. Kun Bertalan püspök egyházi elnök imája után a convent feloszlott. BELFÖLD. A komáromi ref. egyházmegye közgyűlése. A komáromi ref. egyházmegye május hó 19. és 20-ikán Rév-Komáromban tartá tavaszi közgyűlését főt. Vályi Lajos esperes és tek. Jókai Károly segéd gondnoki helyettes elnöklete alatt. Előző nap d. e. tanügyi bizottsági ülés, délután lelkészi értekezlet, ez után pedig conferencia tartatott, melyen a gyűlés némely közérdekiibb tárgyai lőnek az elnökség által ismertetés és a gyűlésen gyorsabb tárgyaihatás kedvéért bemutatva. Egyházi életünk iránt minden oldalról fokozódó érdeklődés elég örvendetes bizonyítékát láttuk a körülményben, hogy ugy egyházi, mint világi részről csak azon kevesek nem jelentek meg, kiket betegség, vagy agg kor tartott vissza. Ez okon maradt el egyházmegyénk szeretett s. gondnoka Nsgos Madarassy Mór ur, ki 17 éven át mint tanácsbiró, 26 évig pedig mint segédgondnok a legnagyobb odaadással volt egyházi életünk hű munkása s az önkény uralma alatt sértett jogainknak elszánt védelmezője, s kinek e gyűlésre beterjesztett lemondását mindannyian a legmélyebb megilletődéssel vettük. I'őtíszt. esperes ur a gyűlést — a nagyszámú jelenvoltakat szívélyesen üdvözölvén — megnyitotta, mely után következett a tél folyamán végzett esperesi látogatásróli jelentése. A nagy gonddal s művészileg összeállított s egyházmegyénk fény és árnyoldalait a legnagyobb hűséggel ecsetelő terjedelmes jelentést élvezettel hallgattuk, mert tapasztaltuk, hogy argusi szemek őrködnek felettünk, s egyházmegyénk hajójának vitorla kötelei között ügyes és biztos kezek működnek. Majd a mult őszi gyűléstől ez ideig tett intézkedéseiről jelentett esperes ur, mind ezt, mind a can. visitatio jelentését lelkes éljenzéssel hagyta helyben a közgyűlés, melynek ezek után legelső tárgya lőn Mokos Gyula pápai ref. főiskolai tanitó képezdei igazgató tanár urnák lelkészi vizsga letehetését kérelmező folyamodványa. Nem is említve a szelíd lelkű igazgató tanár urnák felmutatott kitűnő bizonyítványait, egyházmegyénk már csak azért is egész készséggel fogadta el e kérvényt, mint olyantól, ki már azon tettével is, hogy a szerény papi palástot kívánja felölteni, mintegy megjelölte az irányt, melyet a képezdei tanári széken maga elé tűzött, t. i. a leendő néptanítóknak egyházias vallásos iránybani nevelését, melyre bizony, hogy nagy szükségünk van: igazolja e becses lapok hasábjain annyiszor felvetett kérdés : ,kik tanítsák a vallást a népiskolákban ?€ A vizsga engedélyezése után kinevezett küldöttség előtt nevezett tanár ur a lelkészi vizsgát letéve, másnap a komáromi hitsorsosoknak templomában esperes ur által a lelkészi hivatalra ünnepélyesen felavattatott. Hibát követnék el, ha az esperes ur által mondott felavató beszédre nem reflectálnék. Nem az alaposan átgondolt s gyönyörűen kikerekített s a költészet virágaival oly mesterien díszített beszéd, melyet esperesünktől már megszoktunk hallani, volt az a mi figyelmünket ma-