Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

iskolai harcé. Nagy volt ő e küzdelemben, az igazság és meggyőződés fegyverével harcolván, de nagyobb volt akkor, mikor a közjóért s a kerület békéje érdekében fegyverét letette, s ellenfele diadalának örvendeni tudott. Igaz keresztyén paphoz illő önlegyőzés, mely csak az általa adott magasztos példáért is megérdemli, hogy tisztelettel emlegettessék. Én könyezve mondok áldást emlékezetére s hiszem, hogy az egész egyházkerület együtt érez velem. A mi veszteségünk néhai Jordán István, egyházkerületi és pesti egyházmegyei tanácsbíró elhunyta is ; de ő, a ki egész életét nekünk gyümölcsöztette, elköltözésével egyetemes ref. egyházunknak kívánt használni, közalapunkat tevén — saját szorgalma által szerzett tetemes vagyonának átalános örökösévé. Sok köny lesz, az idők végetlen folyamában letörülve az ő nemes hagyománya által; sok áldás fogja kísérni nevét s szép tette emléke zetct; mi — óhajtva vajha még soká ne kellett volna örökölnünk utána — csak fájdalmunknak adjunk kifejezést, hogy az ő jogi s közigazgatási ismereteit, bölcs tanácsait, mindenek felett pedig egyházias buzgóságát s tevékenységét nélkülöznünk kell tanácskozásainkban s hogy őt, a tiszteletre méltó jellemet elragadta sorainkból az isteni végzés 1 Egyházkerületi tanácsbíráink sorából még az ősz Kandó József, soká a vértesaljai egyházmegye segédgondnoka, bugóságban, bölcsességben, szívjóságban példányképül álló nesztoraink egyike, és Pap Lajos egyszersmind tolnai egyházmegyénknek is világi tanácsbirája, egyházmegyei tanácsbíráink közül Pap Zsigmond alsó-baranyabácsi világi tanácsbiró elvesztését fájlaljuk ; mindkettőben az egyház javáért és felvirágozásaért buzgó tevékeny és áldozatkész férfiakat ragadt el sorainkból a halál. Jegyzői karunk gróf Vay László elhunytával szenvedett csorbát. Lelkészi karunkban is nagy réseket ütött az öldöklő angyal, a felső-baranyai egyházmegye Hetessy Dániel vaiszlói, — Farhas Lajos márfai, — Vezsenyi József okorági, —• a pesti egyházmegye Szabó Lajos nyugalmazott ócsai — és Bálint József rákospalotai, — a külsősomogyi egyházmegye Bocsor József látrányi — és Horváth Gábor csepeli, — a tolnai egyházmegye Kovács Sándor m.-hidasi — és Csúthy Zsigmond kajdacsi lelkészeket látta kidőlni sorainkból. Az Úr szőlőjének, egyenegyen, a nekik adott talentumok mértéke szerint hűn fáradozó munkásai valának, a kiket a szőlő ura most pihenésre hívott; kísérje áldás emiéköket s nyugodjanak békével poraik. Nyugodjanak békével, a teljesített nehéz munka és szolgálat után, a tanitói karból kidőlt pálya- és munkatársaink is : Kovács József szaporca-tésenfai, Vajányi Endre feketehegyi, Mácsik Gyula kosdi, László Lajos pomázi, Kovács Imre szabadszállási, Olasz Lajos dunapataji és Horváth Antal cecei tanítók is, kik szintén az utóbbi évben költöztek el a minden élők után, amaz örökkévaló városba, mely felé mindnyájan igyekszünk. De ne bolyongjunk tovább a sirkertek árnyaiban, a temető halmai közt; az élet munkára int, pezsgő zaja nem enged megállapodást s tilt a tétlen merengéstől. És hogy tovább mehessünk, körül kell néznünk, hol állunk, meddig jutottunk? Egyházkerületünk egy évi történetének első rangú forásai kétség kivül egyházmegyéink jegyzőkönyvei, melyek nemcsak részletes adatokat nyújtanak az egyes egyházmegyékben történtekről, hanem az összehasonlítás utján feltüntetni alkalmasak összes egyházi állapotainkat s helyzetünket is. S az átalános helyzet, melyet én az előttem fekvő egyházmegyei jegyzőkönyvekből kivontam s a mit saját püspöki ügykezelésem és tapasztalataim tanúságával is támogathatok, hogy ámbár bajok nélkül nem vagyunk, küzdelmek nélkül sem szűkölködünk és itt-ott egyes szomorú jelenségek is tünedeznek fel egyházi életünk láthatárán, hála Istennek nagy bajunk nincs, élünk és aránylag még egészségesek vagyunk. Egyházaink, törvényszerű presbyteriumaikkal, mindenütt szervezve vannak, és ámbár némely egyházmegyében feltűnő az egyháziatlanság ama nyilatkozata, hogy egyes községekben a törvényesen megválasztott presbyterek némelyike vonakodik elvállalni a bizalom által neki szánt tisztet, a mi az illető egyházakat s egyházmegyéket arra kényszeríti, hogy a vonakodókat birság-fizetéssel kényszerítsék a presbyteri (esetleg gondnoki) tiszt elvállalására, de ez a jelenség mégis csak kivételes tünemény s a legtöbb helyen a presbyteriumok szíves készséggel és rendesen működnek. Egy pár helyen magamnak is vo't alkalmam püspöki látogatásomkor, szembenézni az ily, mindenesetre megdöbbentő jelenséggel; fellépésemnek egyik helytt volt sikere s a vonakodót önként megnyerhettem az egyházszolgálatának ; a másik helytt azonban sikeretlen maradt igyekezetem s az egyház kebli intézkedését sa ját menetére kelle hagynom, bár megvallom, nem szívesen látom, hogy valaki — mert egyházának jó szivvel s önként szolgálni nem akar — pénzbirsággal kényszeríttessék, vagy sujtassék; a mi szolgálatunknak önkéntesnek és készségesnek kellene lenni, de a példa ragadóssága miatt el kell tűrnünk néha olyasmit is, a mi magában véve nem egészen helyes. Egyházmegyéink nagy részében rend és béke uralkodik ; az itt-ott felmerülő bajokat és viszályokat egyházmegyéink a magok hatáskörében orvosolni képesek s azok — aránylag kevés esetben vernek oly nagy hullámokat, hogy a főtiszteletű egyházkerület nyugodt és méltóságos kősziklája is megérezze csapkodásukat. Még is vannak — mint mindig voltak — kivételes esetek, melyekről itt is tudomást kell vennünk. Sajnos, hogy legnépesebb s egykor legvirágzóbb és legintelligensebb egyházaink egyikében, Kecskeméten, kell egy ily megdöbbentő jelenséggel találkoznunk. A presbyterium újra szervezése alkalmából (mely különböző körülmények folytán mostanára maradt), setétben dolgozó névtelenek által, nyomatott felhívás bocsáttatott ki, melynek szerzője vagy szerzői a »függetlenségi antiszemita párt vezérbizottsága református tagjainak üléséből kiküldött szűkebb körű bizottság* elnevezése alá bújtak s az előbbi presbyterium és annak vezértagjai ellen semmi konkrét adatra vagy esetre nem hivatkozva, a legbecstelenitőbb megtámadásokat és gyanúsításokat szórva, »hogy mennyi jogtalan és igaztalan dolgot követtek el«, — hogy általok »az egyház érdeke s javai nem a közjó előmozdítására, nem a vallásosság gyarapítására, nem az egyház előmenetelére fordíttatnak, hanem a puszipajtások saját egyéni érdekeinek előmozdítására«, — hogy »szép csendesen egymás közt a zavarosban halásznak s osztozkodnak azon, a mit az általok kigúnyolt és baromnak tartott munkás nép szorgalmasan összehordott«, — »azok a herék, a kiknek a jelszava az, hogy egyik kéz a másikat mossa, és a kiknek rögeszméje és elve az osztozkodás* stb., felhívják a választókat, hogy az általok készített listára szavazzanak »és pedig akként, hogy abból egyetlen nevet se törüljenek, mert azzal kockára lenne téve az összes győzelem sikere*, — szavazzanak pártunk tagjaira. Nem kérdem, mit keres a református egyház választási aktusában a függetlenségi párt, vagy bármely