Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

Való az is, hogy a térítési kapacitációk sorában legelső helyen az sze epeit, hogy az unitáriusoknál nem kell egyházi adót és papbért fizetni. Ezen tények igazolása végett idézem a következő hivatalos okleveleket : Egyházi átogalási jegyzőkönyv. Fölvétetett II.-M.- Vásárhelyen 1884. február 8-án a reform, egyháztanács ülésében. »Ezután esperes ur Kérdést tett a forrongások és az unitárius egyházba kitérések okai felől. Mire az egyház főgondnoka Szabó Mihály előadta, hogy az elszakadási törekvés nálunk akkor kezdődött, mikor az orsz közalap járulékai ügyében a hívek értesíttettek s felhivattak, mi itt különösen azért okozott visszatetszést, mert egyházunkban a birtok-arányos adózás van pontosan keresztiilvíve. Mindazáltal a baj tulajdonképi oka társadalmi állapotunkban keresendő. Vannak e városban a polgári szereplésről leszorított egyének, kik most val lasos izgatás utján akarnak ismét befolyásra szert tenni Ezek vezetik a bujtogatást akkép, hogy egyházi tisztviselőink csekély hibáit nagyra felfújják s tőlök a népet elidegenítik. Angliából, Amerikából érkezendő pénzzel, adó nem fizetéssel . . . ámittátik el a könnyen hivő nép, s az izgatók eljárnak a tanyák közé sőt Makóra ÍV.« E nyilatkozat, melyet a presbyterek részéről még több követett, szükségessé tette, hogy ez ügyben az esperes bővebb nyomozást tartson, melynek eredménye olvasható a békés-bánáti ref. egyházmegye jegyzőkönyvében 18S4. 35. sz. a. »Az ekkép megtartott vizsgálat a következőket derité ki. . . »Egyházunkból a forrongás alatt eddig 37-en tértek ki az unitárius felekezetre. Ezeknek — magánházaknál a város kü'részein rendezett összejöveteleiben egy csizmadia és egy váiosi írnok szoktak vallásos felolvasásokat tartani, koronként azonban Nagy Bálint ref. s. lelkész is prédikált, főnöke tilalma ellenére, va'amint Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész is megje lent kö.öttök. A kitértek a legtudatlanabb és legszegényebb osztályból valók, kik tettőlc indokául a lelkészi hivatal előtti jelentkezéseik alk ilmával jobbára azt vallották, hogy sokalják az egyházi adót. De többen kinyilatkoztatták, hogy ők a kitérés után is reformátusok maradnak. Ezeknél sokkal számosabbak azok az elégületlenek, kik még benn vannak az egyház kebelében. Ezek a presbyteriumban is többek által vannak kiperselve. . . Ezek elégedetlenkedéseik okait igen különbözően adták elő. »Tény, hogy a kedélyek felháboritására, a mozgalom kitörésére a közalap ügyében felsőbb utasítások szerint tett helyi intézkedések szolgáltattak közvetlen alkalmat. A presbyterium kebelében ez ügy felett hónapokon át folytak a tanácskozások, gyakran szenvedé'yes és keserű kifakadásokkal, a felsőbb helyről parancsolt eljárás felett, miközben némely presbyterek nyiltan kimondták, hogy ezt az »uj adót« nem vállaljak el s csak a kényszernek fognak engedelmeskedni. E tanácskozások hire kiment a nép közé, s eredménye az lett, hogy mikor az egyház küldöttei, a híveket házaiknál felkeresték az aláírások végett : azok igen sok helyt nyilt ellenszegülést tanúsítottak s kereken kimondták, hogy inkább unitáriusokká lesznek, hogys m az »uj adót« elvállalják. Tény az is, hogy több presbyter már évek óta rendszeresen a mel'ett küzdött és izgatott a gyűléseken és azokon kívül, hogy a túlságos magasnak tartott egyházi adó leszállittassék. Tény az is, hogy az elégületlenség szításában, a forrongás táplálásában és szervezésében s a kitérésekre bujtogatásban íőfő részök volt azon ismeretes izgatóknak és népveze'őknek, kik előbbi hatáskörüktől és szereplési teröktől ujabban főleg Karancsi Dániel lelkész városházi működése következtében elestek s il'etőleg magokat abban megtámadtatva találtak. Hire terjedt végül annak is, hogy az unitáriusoknál nem lesz egyházi adó sőt ők fognak Amerikából és Angliából sok pénzt kapni, nálok nem kell papi stólát fizetni s hogy a kitérők egyik-másik református templomot és iskolaépületet megtarthatják magok számára. »Az elégületlenek szószólóinak nagyobb rés<e azonban bár az egyházi adózás súlyos voltát is hangoztatta, oda nyilatkozott, hogy a mozga'om valódi oka nem ebben, hanem a lelkészek eljárásában keresendő. Különösen panaszkodtak egynémely lelkész durva bánásmódja ellen, melyben a vele érintkező ügyes bajosokat részesiti s annak politikai korteskedése ellen, továbbá a lelkészi hivataloknál, az egyháztanacs közreműködésével évek előtt megállapított hivatalos órák és szolgálati rend, a temetéseknél a lelkészeknek, régi szokás szerint kijáró kocsiadás, a keresztelési, temetési dijak és az esketési jegyekért járó 20 kiolc ellen. Voltak olyanok is kisebb számban, kik minden stólát megszüntetni, a papok holtig választását eltörölni, s a szegénység részére több földet osztani kívántak. Általános volt a panasz az iskolák ellen is. Zúgolódtak a hat évi tankötelezettség, a mulasztási bírságok, a vasárnapi és aratási szünidők és a tandijak magassága ellen s volt a kí követelte, hogy a tanitók se választassanak életfogytig.* »Látni való volt, hogy itt mesterséges izgatással s az ez által nekiszabaditott szenvedélyekkel áll szemben a vizsgálat ; oly szenvedélyekkel, melyek a kor társadalmi bajaiból s e város közéletének anomáliáiból is táplálkoztak, s melyek idegen térről csapva át az egyházi élet mezejére, a valódi és képzelt bajokat, a méltányos és képtelen kívánalmakat egyaránt felhasználták a haboiuság támasztásra, mi végett az agitatio legkülönbözőbb módjai és nemei: a házról-házrajárás, csoportosulások, aláírások, hírlapi közlemények egyszerre vagy egymásután foganatba vétettek, és mint az eredmény mutatta nem sikerte'enűl, bár a forrongás főintézői láthatatlanok maradtak.« stb. stb. A mozgalom nyiltan bevallott célja, melyet későbbi deklaratiók is világosságba helyeztek, a vásárhelyi református egyház vesztére törés volt. E célra fogtak kezet az ellennünk támadt catilinarius existentiákkal az itteni no'orius katholikus és zsidó irányú zsurnalisták, kik ugyancsík kezökre dolgoztak az unitárius istenitisztelet rendezőknek és egyébb iigybaratoknak; a mozgalom elején újságban már azt is híresztelték, hogy a magyarországi unitarismus központja Vásárhely lesz, s innét fog az országszerte hóditó útjára indulni. Hogy a tőlünk távol lakó igazi unitáriusoknak az egészben mi részök volt : azt mi természeteden nem tudhatjuk. Annyi tény, hogy az itteni unitáriusok velők folytonos érintkezésben állottak, hogy Derzsi unitárius lelkész ur ide akkor sűrűbben Ljárogatott, hogy Kolozsvárról, mikor a forrongás leginkább dult, unitárius vallású röpiratokkal árasztottak el a várost s hogy tavaly az erdélyi unitárius egyház közgyűlése a vásárhelyi unitárius főnököket ugy emlékszem nagy kitüntetésben részesítette. Már most, hogy ezen tények a bujtogatóknak az igaz unitáriusokkal való solidaritását mennyire mutatják : annak megítélését az olvasók értelmére bizom. Egyébiránt helytelen dolognak tartom a vásárhelyi forrongás ügyében az unitárius püspök urnák* interpellálta'ását. A mozgalom, mely nálunk lefolyt, eredetére és természetére nézve nem volt unitárius irányú. A forrongás