Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

vasókönyvek szerkesztésénél — akár kizárólag olvasmá­nyul, akár a tananyag célszerűnek mutatkozó egyetemes kézikönyvéül iratnak azok — következő irányelvek álla­pittatnak meg. i) Az olvasókönyv a gyermek cselekvési, tapasztalati és érzelem-körébe eső tárgyakat a gyermek életének, észjárásának és kedélyének megfelelőleg akként dolgozza fel, hogy az elemi osztálybeli tantárgyak a gyermek mindenkori foglalkozásával és a természetből közvetlen szemlélésével párhuzamosan fejlesztessenek, minden tapasztalati tárgy a maga idején és lehetőleg megfelelő cselekvés kíséretében ismertessék előadásban (társalgás, kérdés, beszédgyakorlat), képlegesen (irás, rajz) és menyiségi fogalmak szerint (számolás). 2) A cselekvést (munka, alkotás, szemlélés) beszéd, az igy fejlődő tárgy­szeretetet szépbeszéd (vers), a képzelem és érzésnek ez utón fölmelegedését dal követvén természetszerűleg : az olvasókönyv feldolgozási módja e periódust nyomon kö­vető legyen. 3) Ily fokozatban tárgyaltassék az alsó osz­tályoknál főleg a tárgyleírás és mese (a szép), a közép osztályoknál főként a tér- és időbeli ismeretkör (földrajz, történet: az igaz) és a felső osztályoknál kivált a követ­keztetési tudás (hit, erkölcs, jog; a jó). Minden fokozat pedig abban culmináljon, hogy a gyermek vérébe lelkébe forrt »szép« »igaz« és »jó«-nak alkotó, bölcs és szerető Istenét megismerje, félje és imádja a tanitvány. IV. Végül értesíttetik a közönség, hogy az állami tanitó-képezdékbe a felvétel korlátolt; négy évi és négy osztályú levén a tanfolyam, az első osztályokba 30 nö­vendéknél több nem vehető fel, s ezek közül is teljes ingyenes ellátásra csak 5 — 6, a többi fél vagy egész fizetés kötelezettsége mellett, vagy mint bejáró. Ha tehát valamely állami tanitónő-képezde első osz­tályába felvételre pl. százan vagy többen is folyamodnak s ha nagyobb részök beválnék is, de a helyek korlátolt­sága miatt többen kimaradnak, az ezen parancsoló kö­rülménynek tulajdonítandó. Ismételve ajánltatnak a fentebbi megjegyzések a közönség figyelmébe, helyes irányú tájékozás végett, azon megjegyzéssel, hogy a vallás és közoktatásügyi ministe­riumhoz benyújtott nem ily tartalmú kérvények nem tár­gyaltathatnak. Felvétel a tanitónö-képezdébe. A vallás- és közoktatási minisztérium következő értesítést bocsátotta ki : Ámbár törvény s annak alapján kiadott szabályrendeletek és a tanfelügyelőkhöz többször intézett rendeletekben és a ^Néptanítók Lapjá«-ban is sokszor figyelmeztetve volt a közönség, hogy az állami tanitónő-képezdékbe leányaik esetleges felvétele iránt mi­ként járjanak el s hogy szereljék fel folyamodványaikat: igen sok kérés jő a minisztériumhoz szabálytalan uton s fclszereletlenül egyesek által beadva, ezért szükségesnek látszik ujabban is a közönség s különösen az illető szü­lők tudomására hozni, hogy állami tanitónő-képezdékbe való esetleges felvétel iránt a folyamodó szülő, gyám vagy növendék: I. Felszerelt folyamodványát ily ügyben egyene­sen azon tanfelügyelőhöz adja be, még pedig május hó­ban, a kinek tankerületében tartózkodik. Fel kell pedig szerelnie a folyamodványt : a) keresztlevéllel, a mely bizonyítsa, hogy az illető növendék 14 életévét betöltötte ; b) iskolai bizonyítványokkal ; tekintetbe vétetik min­dig, ha az illető növendék az elemi iskolai osztályokon felül még a felső nép- vagy polgári iskola osztályait is végezte ; c) orvosi bizonyitványnyal, melyből kitűnjék, hite­lesítve, hogy az illető növendék egészséges testi szerve­zettel bír ; d) végül, ha valamely jótéteményben kíván része­sülni, szegénységi bizonyitványnyal s a családtagok ki­mutatásával. II. Az igy felszerelt s a maga idejében beadott folyamodványt, az illetékes tanfelügyelő véleményes nyi­latkozata kíséretében teendí át azon tanfelügyelőhöz, a kinek felügyelete alatt van a képezde, melybe az illető növendék felvétele kéretik; s általa a folyamodvány. III. A képezde igazgató tanácsa eleibe terjesztetik, a mely testület határoz a felett, hogy folyamodó korá­nál, tanultságánál s egyéb körülményeknél fogva felvé­teli vizsgára bocsátható-e vagy nem ? S erről folyamo­dót értesiti. KÖNYVISMERTETES. A h'ézimiárjei áy. helv. ev. lycetnn könyvtára. Ismerteti Kttdora Karoly, tud. egyetemi könyvtár tiszt. Kézsmárk, ny. Sauter és Schnidt. 16 lap. Az ó-világban »bibliotheca« alatt, csupán a könyv­tartó szekrényt értették. Aztán átvitték e fogalmat arra a helyiségre, a hol a könyvek őriztettek (Cic. Fam. VII. 28); s végre belefoglalták tartalmukat, az Írásműve­ket is, melyek együttesen könyvkészletnek (apparatus librorum) neveztettek (Cic. Fam. XIII. 77). S már Fes­tusnál (Pauü Diaconi Excerpta ex libris Pompeii Festi de significatione verborum) olvassuk, hogy »könyvtár alatt a görögök, valamint a rómaiak, átalában éppen ugy értették a könyvek nagyobb számát, mint magát a helyiséget, melyben a könyvek felállíttattak.« Ez volt a régiek képzete a könyvtárak fogalmáról. Korunk tudományos felfogása szerint azonban, a legna­gyobb mennyiségű könyv is csak anyagát képezi a könyv­tárnak, de még nem könyvtár. A mai világban valamely rendezetlen könyv-tömeget, melynek e miatt, mindennapi tapasztalat szerint, használatlanul kell hevernie: a szó szoros értelmében ép úgy nem nevezhetünk könyvtár­nak, mint a hogy nem mondhatjuk a kutyatejen és gyepű­bodzán kivül egyebet nem termő puszta földről, hogy az kert, rét, vagy gazdaság volna. A mint a pusztasá­got szántófölddé, szőllővé egyedül a mícelés alakitja át, s a mig ez nem történik, mindaddig bizony csak pusz­taság a neve : hasonlóan bizonyos könyvhalmazt mind­addig nem méltathatunk különb névre, míg nincsen hasz­nálható állapotba helyezve, vagyis szakszerűen rendezve és kezelve. Ennélfogva, a tudomány mai állása szerint, a könyv­tár szó tulajdonkép jelentékeny számú irott és nyoma­tott művek összegét jelenti, melyek tudományos alap­elvek nyomán, bizonyos meghatározott s vas következe­tességgel keresztül vitt terv szerint vannak rendezve, kezelve, gyarapítva a végből, hogy az emberi szellem termékeit megőrizzék és fölhasználásukat minél inkább előmozdítsák. Rend, használat és megőrzés szoros kap­csolatban s viszonthatással vannak egymás irányában, elannyira, hogy egyik a másik nélkül lehetetlenné van téve. E szempontok szerint, a szó valódi értelmében vett könyvtárnak többé kevésbbé terjedelmesnek, rendezett­nek kell lennie, hozzáértő őr vagy könyvtárnok kezelése és felügyelete alatt. Ezen általánosságokat több évvel ezelőtt irt, s máig kéziratban levő »Elméleti és gyakorlati könyvtártanom* bevezetéséből vettem. Nem a kényelemszeretet, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom