Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

Tisza Kálmán, id. b. Vay Miklós is meleg szavakkal iidvözöltetett Szász K. által, melyre az eskü íetétele után modern eszmékben gazdag s valódi egyházias érzülettől sugalt s a helyeslés folytonos nyilvánulásaitól kisért beszédben válaszolt. A nagy érdekességgel hallgatott beszéd, melyet lapunk is közelebb hozand, egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vitetni rendeltetett. Ezután az ágost. evang. egyház küldöttségének elnöke Fabinyi Theofil által üdvözöltetett, melyre válaszolva, reámutatott azon erős kapocsra, mely a két testvér egyházat összefoglalja, s a nagy misszióra, mely mindegyikre vár. Majd Szilády Áron tette le a főjegyzői esküt, mely után Szász K. által üdvözöltetett Szilády pedig válaszában a főbb elveket tolmácsolta, melyek uj tiszte viselésében vezérlendik. Az e napi ülés berekesztése után a gyűlésterembe ment fel a tagok nagy része, hol a pesti egyház tanács küldöttségének elnöke Göncy Pál üdvözölte az uj főgondnokot az igaz szeretet és a valódi tisztelet meleg és nemes hangján, kérve, hogy továbbra is tartsa meg a pesti egyház főgondnoki tisztét. Gr. Tisza megígérte. A közgyűlés s a küldöttségek összes tagjai s több mások mintegy 150-en az országos kiállítás egyik elsőrendű vendéglőjében gyűltek össze ebédre, mint az uj főgondnok vendégei. A pohárköszöntők sorát a házigazda nyitotta meg, poharát emelvén a királyra, kinek uralkodása uj korszakot alkot hazai protest. egyházunk történelmében, országunk véaasszonyára a királynéra s a trónörökös párra. A zajos éljenektől visszhangzó beszéd után id. b. Vay M. emelt poharat, következőleg szólván : Nem hiszem, hogy sokszor fordult volna egyházi életünkben azon eset elő, melyszerint egy fgyházi főgondnokát felavattatása napján felköszöntő legidősebb tanácsbiró, poharát egyszersmint kartársai, kollegái legifjabbikára is emelte volna. E Kettős minőség bátorít fel engem arra, hogy vendégszerető házigazdánknak éppen elhangzott szép pohárköszöntése után én kérjek első szót a tisztelt társaságtól. Alig lehetett vo'na ő txcljának szerencsésebb s alkalomszerűbb ötlete annál, melyszerint mai egyházi s/.ép ünnepélyünket, itt az országos kíállitás helyiségei közepette kívánta berekeszteni! e helyen, hol a nemzeti műveltség, magyar művészet, ipar és tudomány ülik ez idő szerint közhazánk szellemi s anyagi haladásának ritka diadalát, tanúskodván ekként annak óriási sebbességű fejlődéséről, az abban mind inkább nevekedő jólétről. Mert avagy képzelhető-e, hogy mind ezeknek szemügyrevétele, még inkább ne ösztönözzön bennünket arra, hogy mint protestánsokhoz illik, jövőben is mindig a haladás, a tettek emberei maradjunk, és egyszersmind mentől mélyebben ne véssék az itt tapasztaltak azon meggyőződést sziveinkbe, hogy ma már csak értelmiség, válvetett munka, kitartás és mindenek felett egyetértés s áldozatkészség mutathatnak fel nagy eredményeket. Hogy mennyire kevéssé valánk régebben, sőt csak közelebbről is még mindezeknek birtokában, azok Ítélhetik meg legjobban, kik esetleg emlékeznek még azon időre, midőn az annyi port felvert, annyi oldalról gyanúsított védegylet, négy évtizedek előtt az első kísérletet tette e téren ! Mennyire eltörpül muzeumunk termeiben akkor k'rakott maroknyi mutatványunk az itt ma előttünk kilárva lévő szemkápráztató sikerrel szemben és talán még ennél is nagyobb és becsesebb jelenségnek tekinthető, miszerint akkori elleneink, hogy ne mondjam ellenségeink, ma már részben szövetségesekként állanak mellettünk, részben pedig vetélytársainkká váltak ! Ez utolsó körülmény azonban kétségtelenül kétszeresen fogja nemzetünket arról meggyőzni, hogy bár mennyire kielégítőnek mutatkozzék is eddigi fáradozásaink egész Európát meglepett eredménye, de mind a mellett is, nemcsak nem szabad felhagyni törekvéseinkkel, sőt az immár elegyengetett, kevésbbé rögös, helyesnek mutatkozott uton mindinkább kell sietnie a végcél felé 1 De ha ez igy van s ha mint valódi protestánsok ezentúl is megakarunk missziószerű világosság terjesztő rendeltetésünknek felelni, ugy nekünk sem szabad többi honfitársainktól elmaradni s kívánatos, hogy minden jelentékenyebb cselekvényeink e meggyőződésszülte igyekezetünkről tanúskodjanak! Nem lehet tehát ma már nem örvendenünk rajta, hogy a dunamelléki ft. egyházkerület oly férfiút bizott meg ügyei vezetésével, ki eddig ís már annyi jelét adta alkotó tevékenységének, és ismereteinek s nem egys'er feláldozó, ellenben mindenütt sikert eredményezett szorgalmának ! E férfiúért gr. Tisza Lajos főgondnok ur ő excellencíájért emelem tehát ős magyar szokás szerint áldomáspoharamat, s kivánom, hogy az előtte megnyílt nem kis fontosságú uj pályán is siker és áldás kövessék minden jóra törekvő igyekezeteit. Legyen mind annak erős támasza, mi isteni s örök vallásunkban, tartsa fel, ha kell védje mind azt, mi alapfeltétele hittársadalmunk e honbani virágzó lehetésének gyarapodásának, erősbödésének, egyebekre nézve azonban ne veszítse szem elől a haladás gyorsan forgó kerekeinek mozgását, nem engedvén, nem tűrvén, hogy eset'eges elfogultságunk vagy túlhajtott particulárismusunk miatt, napi rendre térjen felettünk, mind eddigi szövetségesei felett, a feltartózhatatlan és a hátramaradókat vagy mocsárba fullasztó vagy eltiporni szokott kérlelhetlen haladó korszellem 1 Kivánom pedig, hogy ilyetén áldásos működését, oly hosszú időn keresztül folytathassa, s a mennyire őt azon évek összes száma, melyeket részemről már az egyházkerületben m< gűlt hat elődei ő exclenciájának, egymást felváltva töltének el, az általa elfoglalt főgondnoki székben! Ez imaszerű pohárköszöntésen, mely vajha mindnyájunk szivében viszhangra találna ! * Tiszántúli egyházkerület tanügyi bizottsága mult hó 27-én tartotta tanácskozásait Debrecenben. — A főtárgyak voltak : a debreceni gymnasiumban a jövő tanévre a 3 alsó osztályban a parallel szakaszok továbbra is fentartatnak ; a gymnasiumban működő 13 rendes ianáron kivül kisegitőkül 4 segédtanár alkalmazása mondatott ki. A tanitóképezdében a 4-ik rendszeres tanári szék pályázat utján be fog töltetni, a megválasztandó tanárnak főtárgyai lesznek: Mértan, földrajz és természettan, díjazása 1000 frt rendes tanári illeték és 300 frt lakpénz. A theologiai akadémiában, elrendelvén az egyházkerület, hogy minden theologus ifjú tanitóképességi oklevelet ís tartozik szerezni, a neveléstani tudományok az első és 2-ik évben taníttatnak : az első évben neveléstan, a második évben a módszertan és a gyakorlati tanitásba bevezetés alkotják a képzés tárgyait. A módszertan előadását és a gyakorlati oktatást a tanitóképezdei tanárok teljesitik. — A miniszter elrendelvén, hogy ezentúl minden gymnásiumi növendéknek a tanév végén rendszeres isko'ai bizonyítvány adassék: miután ezen intézkedés által a növendékekre évenkint jelentékeny költség nehezülne, a tanügyi bizottság csak azon növendékeket kötelezi ilyen bizonyítványok kivételére, kik más tanintézetbe szándékoznak elmenni, kik egy helyen egy folytában végzik a gymn. osztályokat, szükségtelen lévén ily költekezéssel megterhelni. Természetesen az eddig gyakorlatban volt értesítők a szülők részére ezen-