Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-31 / 22. szám
Elkészített felhívásunkból ennyit közlünk, mivel a többi a hely és tárgysorozatra vonatkozott. Még csak annyit, hogy értekezletünk első sorban a belmisszióra vonatkozó tárgyakat kell, hogy felölelje, aztán megyünk tovább lépésről lépésre ; kegyelemről kegyelemre, hogy egyházunk kebelében egy szeretetteljes egyesítő hatalmat gyűjtsünk, tegyünk munkássá a nagy Isten segedelmével. Össze kell tennünk minden lelki erőnket és tapasztalatainkat, hogy megállhassunk e gonosz idők ellenében, melyek kívülről és belülről rombolásra nyújtják ki karjaikat. Czelder Márton. RÉGISÉGEK. Bocskay István és Bethlen Gábor egyik hü emberéről. Azon férfiak közé, kiknek a prot. egyház megmentésében halhatatlan érdemök van, méltán sorozható az erdélyi fejedelem Kocskay István ís, ki vagyona, szabadsága és élete kockáztatásával, Rudolfot a bécsi béke megkötésére kényszeritette 1606-ban, melynek első cikke a protestánsok vallásszabadságát megerősíti. De a nagy csillag fénye mellett nem szabad megfeledkeznünk egy szerényebb, kisebb csillagról sem, mely szintén elárasztja arany sugarait, és még fényesebbé teszi a világosság országát. Bocskayt méltatja egyházunk történelme, emlékezzünk meg e sorokban egyik hű emberéről, ki különben is jeles tulajdonságai által messze kitűnt, de különösen a nevezett fejedelem és egyháza szolgálásában sokat mert, sokat tett és szenvedett. A reformátió általánosan elterjedvén, különösen a felvidék német lakói között, annyi tanárra és lelkészre volt szükség, hogy Németországból is sokan átjöttek a gyakran kínálkozó állomásokra. Gábel Miklós p. o. ki sziléziai schweidnitzi születésű volt, 1596-ban a körmöc-bányai virágzó iskolák igazgatójául hivatott. Gábel tanítója volt Koccatius Jánosnak, ki már 2 évvel előbb, jan. 20-ikán 1594-ben Eperjesen alkalmaztatott mint igazgató az ottani nagy hírben álló iskolákba, melyeket a felvidéki nemesség és mágnások fiai is nagy előszeretettel kerestek fel. Boccatiusnak itt 5 évi működése alatt nagy hire lett mint nevelőnek, tudósnak és költőnek. Különösen mint költő messze földön hírneves emberi é lett és sok elismerésben részesült. Rudolf őt nemcsak császári udvari költővé nevezte ki, hanem az akkor nagy jelentőségű nemességgel is megajándékozta. Ezen legfőbb kegyet hálás kebellel következő distichonokban énekelte meg: Aurea cum Ducibus, das laurea serta Poetis Quas bene divilias, Maximé Caesar habes, Aurea das ducibus, mihi laurea serta Rudolphe ? Sic aurum et laurum det tibi sancto Trias. Aurea sic redeunt Te Caesare saecula sic te Aurea, sed sero, ponat in astra Deus. Ha már addig is, most még inkább szorosabb öszszeköttetésbe, bensőbb viszonyba lépett egyházunk vezérférfiaival, kik akkor, különösen itt a felső vidéken, a vagyonban, tekintélySen, tudományban, és vallásos buzgóságban kitűnő nemes családoknál gyakran megfordultak, mely összeköttetés nem egyszer egyházunknak is javára szolgált. Midőn Belsius János leányával egybekelvén, esküvőjét tartotta, a nagy-eőri-sztráskai földes urat és az ottani híres gymnásium alapitóját és fenntartóját, Horváth Stansith de Gradeczet hivta meg vendégéül egy költeményben, mely^ 32 soros szintén hexameterek- és pentameterekből áll és melynek kezdetét, legalább kóstolóul idézzük : Nobilium flos, et decus o illustre Baronum Glória magnifici, maxima prima chori, Filius herois, clara palmaris et inter Arte viros tellus, Hungare quotquot alit *) Ha eddigelé Boccatius csillagának fényét Eperjesen észleltük, kísérjük őt Kassára is, hova 5 évi hires esperesi működése után május 11-ikén 1599-ben ugyanazon sajátságban, mint az iskolák igazgatója hivatott meg. Itt a költő, tanár és várospolgár befolyása napról-napra nőtt. Megválasztatott közbizalommal először tanácsnoknak és későbben bírónak is. Most már elláthatta leveleit ezen aláírással : „Rector utriusque reípublicae.« Most bekövetkeztek a Bocskay-féle idők, melyekben a protestáns Kassa városának fontos szerep jutott. Három királyok napján jan. 6-ikán Barbiáno olasz tábornok Rudolf szolgálatában elvette a protestánsoktól a nagy vá rosi templomot és átadta a jezsuitáknak használatra. Erre az elfoglaltatásra vonatkozólag Goltzius Joáchim iglói lelkész és szepesi főesperes latin és német nyelven a követ kező verset készítette : A Papae dum tuta stetit Cassovia face Mens fuerat eadem, tum quoque religio : Ac postquam in Christi lupus iste irrepsit ovile Divisa est pietas, mens quoque scissa puto. Weil Cascli vom Babst gestanden sey Ein Glaub und Gott sie hast dabey, Nun aber er geschlichen ein Gott, Glaub und Ilerz gespalten seiyn. Most kezdődik Boccatíus missiója Bocskay személye és ügye körül. A nevezett templom elfoglaltatása következtében a felső vidéki szabad kir. városok követséget menesztettek Rudolfhoz Prágába. E követség lelke Boccatius volt. Hetekig várakozott a küldöttség kihallgatásra, mind hiában. Különösen Hímmelreich Tibor, császári titkár, erős akadály volt abban, hogy a király elé jussanak. Igy az elkövetett sérelmek orvosolatlanul maradtak. Boccatius nem csüggedett el, hanem a prot. jó ügy győzelmébe vetette reményét és azt egyik Prágában kiadott költeményében is kifejezte a következőképen : Conscia mens recti, cor alacre piumque secunda Sperat. et adversis nulla expavetantia rebus, Lusorum de more, ausum omne periculum intrare, Fossor humo nauclerus aquis bonum rusticus agris Triga Diis confisa, túlit potiora ruinas lile procellas, iste trucem, hic Aquilona triumphans. Trossulus et lixa interdum quoque Regulus erit, Nunc equitans, mendicato olim pane fűit stips Morbifer aut valet, aut Christo duce scandit ad astra, Summe animos in sorté marcis pejore leonisque; Adversi bona succedent, melioraque votis, Tandem erit heic melius : si non hic restat olympus. A 24 szepesi városok főesperese Goltzius Joachim ezeket a verseket is, ha nem is szószerint, de egészen találóan igy forditá : Frisch fiölich, fromb und unverzagt, Mein Glück ist mir nocli unverasgt, Wer spielen will, der manches wngt. Wer Bergwerk, Schiffart, Acker baut, Der hofft das best was Gott vertraut, Frost, Hitz, Sclinee, Regen nicht anschaut. *) Horwáthunk t. i. Horwáth Márknak, a hires hősnek fia volt, ki 1558-ban Szigetvárt nagy kitartással védelmezte. Az egész költemény megjelenendő monographiámban fog kiadatni.