Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-31 / 22. szám

lusiak persze csak annyit értettünk, hogy most inni kell. Ebéd után az esperes az Örvendező csángóknak kijelenté, hogy templom mától kezdve zárva marad * s aztán ott hagyta őket a faképnél. Lehetetlen azt a jelenetet leírni, a mely erre a kijelentésre következett. A csángók boszankodtak, egyesek átkozódni kezdtek, a Brassóból és a vidékről Összegyűlt vendégek pedig kacagtak. Igy végződött az épületes ünnepély. Az esperes meglehet magával elégedve. A templom pedig már két hónapja lesz, hogy zárva van, a falára valami kópé csángó gyerek nagy betűkkel felpingálta : Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. Az esperes eljárása következetlen volta mellett, azok előtt, kik a viszonyokat nem ismerik, érthetetlen is. Megkísértjük tehát annak magyarázatát adni. A türkösiek a templomépítéssel együtt az anyaegyházzá való alakulást is kimondották. Más felekezeteknél a hitélet ilyetén jelenségeit örömmel szokták üdvözölni. Nálunk máskép áll a dolog. A szászok az uj magyar evangelikus egyházak alakulásának kézzel-lábbal ellene dolgoznak, mert minden uj magyar evang. ekklézsia alakulásával két szavazattal erősödnek a magyarok az esperességi gyűlésen.3

Ezért gördítettek a brassói magyar evangélikusoknak is mindenféle kigondolható módon annyi akadályt utjokba, hogy azoknak az önállósítás iránt 1882 ben határozatilag kimondott óhaja még ma 1885-ben, tehát a negyedik évben sem nyerhetett valósulást, sőt — ha jól vagyok értesülve — az egyház az ő kérvényét visszavonni kényszerült. Ezért kellett bezárni a türkösi templomot is. Ezen tény következtében ugyanis a hívek figyelme egy időre elfordul az anyásitás tervétől; egyelőre azon fognak lenni, hogy a bezárt templom kinyitására nyerjenek engedélyt, ezért futniok kellend majd Pontiustól Pilátushoz, abba bele telik egy év, addig akad ember, mert keresnek a szászok, a ki az önállósítás ellen opponál, a hívek határozata ellen fellebbez, a huzavonát megcsinálja és a türkösiek is ráunnak a dicsőségre ugy, mint a brasóiak, s maradnak ugy a hogy vannak. A csángó paraszt különben is olyan természetű, hogy inkább el hagyja venni a rokkját, mintsem hogy az urakkal huzalkodjék. A szászok pedig nagyon jól tudják ezt. íme így élünk mi itt Hétfaluban, igy önkényeskednek velünk, igy tipornak el bennünket azok a szászok, a kik maguk mindig elnyomásról panaszkodnak. Kell-e nagyobb szabadság, mint mikor a jövevény büntetlenül nyomorgathatja saját hazájában a magyart. Nem hagyhatom ez alkalommal szó nélkül azt a borzasztó közönyösséget sem, a melylyel a szászok a magyar ajkú hívek lelki szükségletei iránt viseltetnek. Emiitettem fenntebb az esperes komikus beszédjét, a melyben a türkösieket arra buzditá, hogy iliatósággal menjenek be a templomba. Ennél sokkal nagyobb botrány történt a hosszufalusi pap beiktatásakor. Az esperes rövid beszédet intézett a templomban a hívekhez s a többek közt azt mondá, hogy > minden vidék az emberre a maga nyom rá nyom/ Halk moraj vonult végig a hallgatóság közt a zsúfolásig megtelt nagy templomban. Midőn pedig az esperes folytatólag igy szólt: ^a rám húzott hatalomnál fogva * 4

akkor a hátulsó sorokon erőt vett a kacagás, az első sorokban ülők pedig zsebkendőiket vettek elő, hogy eltakarják arcukat mert . . . félnek vala az esperesre nézni, hogy meg ne haljanak . . . nevettükben. A derültséget azonban csakhamar kínos feszültség váltotta fel, midőn az esperes még néhány szót dadogván, a beszédbe belesült. És valahányszor valami magyar evangelikus ünnepély esik, az ily scénák mindannyiszor ismétlődnek. A hívek már az előző napokban adomázgatnak, találgatják váljon mifféle jó viccet mond majd az esperes és készítik nem szíveiket, hanem nevető izmaikat. Egyházi élet ez ? Lelkiismeret az, a mely a más nemzetiségű, de velünk végre is ugyanazon valláson levő szászokat az egyházkormányzatban vezérli? Nem érdemelné-e meg a hitélet, hogy a brassói esperességnek a melyben a 26,000 szászajku evang. mellett 18,000 magyar evangelikus lélek lakik, legalább az alesperese magyar legyen, a ki az ünnepélyes alkalmakkor az esperest helyettesítené s a népet a fenntebbiekhez hasonló botrányoktól megkímélné. De hát a szászoknak privilégium kell s inkább veszszen ki a magyar evangélikusokból a vallásos érzület, mintsem hogy az esperesi hivatalba, consistoriumba vagy más egyházi hatóságba a magyar is bejuthasson. Bizonyára nagyot vétkeztek elődeink, azért nehezült reánk ennyire az istennek ostora. Szerencsésebb testvéreink, imádkozzatok érettünk, Egy hét falusi evang. pária. 4 A h. a rám ruházott h. stb. 3 Az esperességi gyűlésre minden ekklézsia a lelkészen kivül egy világi tagot is küld.