Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

kásságát, — másik, hogy a pártolás esetén begyülendő jövedelemből anyagi szükségleteit fedezhesse. E két cél által ösztönöztetve, a társulat közelebb elhatározta, hogy a »Tavasz* harmadik kötetét (a II. kötet 1871.) ez iskolai évben sajtó alá rendezteti. A munka 10 —12 ivnyi terjedelemben, csinos kiállítással, változatos tartalommal március hó végén vagy április elején fog megjelenni. Előfizetési ár 1 frt. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszteletpéldány jár. * »Egy pár szó a debreceni ref. főgymnasiumról* cim alatt érdekes adatokat hoz a »Debreceni Protestáns Lap« mellett megjelenő »tanügyi melléklet4

, Békési Gyula, e főgymnásium volt igazgatója, tollából. Az 185 3

/'^-ik iskolai évtől fogva vázolja a nevezett intézetnél előfordult tanár-választásokat. A felhozott adatokból az derül ki, hogy a debreceni iskolának legtöbbször épen az elöljáróság volt legnagyobb ellensége, az gátolta fejlődésében azáltal, hogy — mint a superint. gyűléseknek egy előkelő tagja megjegyezte — mindig arra alkalmazták az újonnan megválasztott tanárt, a mit nem tudott. E cikk is kimondja: »Ugy látszik, az összes gym. tanárválasztásoknak (igen kevés dicséretes kivétellel) az volt az alapthemájok, hogy a ki a gymnasiumot jó sikerrel végezte, hozzá még theologiát is tanult, annak bizonyosan kell tudni bármi szakból annyit, a mennyit a gymnáziumban tanítani kell; többet tudni pedig a gymn. tanárnak nem épen szükséges.* Igy aztán az ujabb időkre tarthatatlan helyzet állott elő, melyen a tanári karnak a sup. gyűlés felszólítására készült javaslata segített volna. Az egyházkerület azonban nem látta be a baj orvoslásának szükséges voltát, hanem a tanári kar ajánlatát, illetőleg tervét, csaknem minden tekintetben mellőzte. Hogy aztán mi lett az eredmény, mutatja az a furcsa állapot, hogy az újonnan választott három tanár közül »mindeniknél a tantárgyaknak legalább egy részben elcserélése mutatkozott célszerűnek.« Igy haladnak a tökéletesség felé! Azzal a kívánsággal zárja be sorait B. Gy., hogy a nemsokára ismét szükségesnek mutatkozó tanárválasztásoknál >minden más melléktekintetet mellőzve* vigyázzanak a szakképzettségre, vagyis arra a szakra válaszszanak tanárt, mely az uj csoportosítás utján előáll. Az író csak a debreceni iskola kormányzó férfiainak adja ezt a jó tanácsot, de mi ajánljuk összes tanintézeteink figyelmébe, mert bizony nálunk sok ideig uralkodott az ismeretes mondás : fac me talem talis ero. * A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszternek az országos tanítói nyugdij- és gyámalap 1883. évi állapotáról szóló jelentése megjelent; közöljük belőle a következő adatokat: 1883-ban a 22,984 népiskolai tanitó s az 514 kisdedóvói állomás közül 17,508 állomás vonatott be a tanítói nyugdíjintézet kötelékébe ; tényleges tag volt: 12,583 tanitó és óvó. — Vagyonállás:4.046,159 frt. 92.; de minthogy ez összegből 47,192 frt. 27 krt ki kellett fizetni, az intézet rendelkezésére maradt: 3-998)970 frt, 65 kr.; vagyonnövekvés : 546,751 frt. 56 kr. — Ez összegből nyugdíjaztatott: 56 tanitó, 15,500 frttal; segélyeztetett: 547 özvegy 46,384 írttal; gyámolittatott: 397 árva 26,913 frt. 20 krral, Összesen: 88,797 frt. 20 kr. * Nyilvános köszönet. Tiszt. Eri Ferenc pacséri lelkész ur a budapesti theologiai convictusra 10 axaz tiz o. é. frt újévi ajándékot küldött, miért a theol. akadémia nevében e lap hasábjain is hálás köszönetet mond Budapest, 1885. január 6-án. — Szots Farkas, theol. igazgató tanár. * Az 1874-ben Budapesten végzett theologusok az »Országos prot. árvaház« javára 100 frtos alapítványt tettek az 1884-ben tartott tiz éves találkozásuk emlékére. Az árvaház választmánya alólirotthoz intézett szép levélben mond köszönetet a befizetett alapítványért, mit a szíves adakozók megnyugtatása végett tisztelettel hoz nyilvánosságra Budapest, 1885. jan. 6-án. Szőts Farkas, theol. igazgató-tanár. * Köztudomású dolog, hogy az evang. egyház lelkészeinek és tanítóinak egyrésze a pánszláv törekvések apostolaként szeret szerepelni. Ezek bűnéért azután a közvélemény Ítélőszéke előtt gyakorta kell lakolni a legtisztább, a legbuzgóbb magyar érzelmű evangelikus lelkészeknek, tanároknak is. Néha a dolognak, vagy a tett egyházi intézkedésnek nem értése, még többször a személyes bosszú elég indokul szolgál arra, hogy egyik másik köztiszteletben álló férfiura reá kenjék a pánsláv cimet Ilyesféle forrásból eredőnek szeretjük hinni egyik politikai tekintélyes lapnak legközelebb Szarvasról Áchim Addm esperes úrra vonatkozólag hozott s jobban mondva egy másik nagy lapnak pár héttel korábban jött közleményét felmelegítő tudósítását, mely a többek között igy szól : Sajnos, hogy az örvendetes községi haladással egyátaljában nem tart lépést a nép magyarosodása, nemcsak, hanem e részben határozott vi szaesés észlelhető, mióta Jancsovics István, a magyar szellemű lelkész helyét Áchim Ádám foglalta el, ki a tótositásnak egyik zászlóvivője az alföldön. Csak nemrég történt, hogy néhány intelligens evangelikus férfiú kezdeményezése folytán, mintegy 900 evang. egyházi tag kérvényt nyújtott be Áchim Ádám lelkész és espereshez az iránt, miszerint intézkednék, hogy a magyar iskolák száma időről-időre szaporitassék az egyház megterheltetése nélkül, akként, hogy egyik-másik tótajku iskolában ezentúl magyar nyelven vezettessék a tanítás, Áchim azonban még hallani sem akart efféle újításról, s e részben nem is történt semmi, tisztán az ő személyes ellenzése folytán. Méltán kérdhető, hogy miben áll tehát az evang. autonomia lényege, ha az adózó hivek ily tekintélyes tömegének akarata sem mivé törpül egy lelkész ellenzésével szemben ? Hogy nevezett lelkész és esperes mily távol áll a magyar nemzetiségtől: tanúsítja az a körülmény is, miszerint a legközelebbi népszámláláskor magát tótnak jelentette be; de még inkább tanúsítják tettei: a nép folytonos tótositása, mely szerint a magyarosodási törekvéseket, melyek a népnél ösztönszerű érdekként jelentkeznek, ahol csak ha talmában áll, elfojtja, a minek aztán természetes következménye az, hogy egyházmegyéjében az eltótosodás mind nagyobb mérveket ölt, ellentétben a nép kulturális érdekeivel. Igy Csorváson, e tiszta magyar békésmegyei községben, hol kezdettől fogva magyar volt az evangelikus gyülekezet egyházi nyelve, az idén már néhány tót család kedvéért, mely azonban szinte birja a magyar nyelvet, az esperes pártfogása mellett tót nyelvű istentisztelet tartatik, nyilvánvaló bizonyítékául az esperes tótositó törekvéseinek. — Eddig a tudósítás. Közöltük, hogy felhívjuk reá a vádlott esperes ur figyelmét s alkalmat adjunk az ezen vádak ellenében való védekezésre, ha csakugyan valóban alaptalanok — mint reményijük, — mert egyházunk és önkormányzatunk jó reputatiója megkívánja, hogy minden ily vádat, ha valótlan, határozottan visszautasítsunk; de közöljük azért is, hogy ha viszont a haraszt nem zörögne szél nélkül, az egyházi hatóságnak legyen alkalma a kellő intézkedések megtételére. Megjegyezzük még a tót nyelvű isteni tiszteletre nézve, hogy e tekintetben az esztergomi érsekkel tartunk, hogy a papnak legelső kötelessége a vallásos élet ápolása, és ha ezen érdekből, csak néhány családra nézve is, a tót nyelv használása kívántatik múlhatatlanul, használja a pap ezt, azért szerintünk nem követ el hazaárulást; hanem kár-