Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-17 / 20. szám

ovassal és híntókkal. Rövid üdvözlet után a rétfalusiak kérték a püspököt, hogy üljön át az ő általuk kiállított négylovas hintóba, a bélyei bíró és banderistái pedig kijelentették, hogy ők nem adják oda a íőpásztort, mert ők át akarják vinni a más országba is. Eszéken a hidon átvonulva, a váron is átmenve, ismét a rét falusiak követelték maguknak a püspököt, azt mondva »ha kendtek áthozták a főatyánkat a más országba, mi n eg meghordozzuk akár három országon keresztül is, mégis visszahozzuk, hanem mi akarjuk bevinni a falunkba, mert különben a néptől meg nem maradunk, ha olyan gyalázat esik rajtunk hogy a mi püspök atyánkat más falu hozza be hozzánk.« Utóbb is összevesztek volna, hanem a püspök átült a rétr

alusi négyes hintóba, s ugy köriilrajozták aztán, mint a méhek a királynét, s nagy vigassággal lobogtatták végig Eszék felső városán a magyar nemzeti zászlót. Magyar Rétfalu Eszék városával most már össze van nőve, az országúttól jobbra a Dráva felé hajlik be egy tágas utca, — ez Rétfalu kezdete; itt az utca végén volt felállítva egy igen díszes diadalkapu csupa virágból, ott allt a leveles kapu me'lett a fiatalság, a leányok feliéi be öltözve, annyi koszorút szórtak a püspök hintójaba, hogy majd eltemették a virág-ö/önbe. A kis falu főutcája végig tele volt tűzködve két felől zöld ágakkal, s a zöld ágakon piros szalagok. A templom elé érve, ismét egy virág-kapun kellett átmenni, s meglepő szépen be volt hintve az egész udvar zöld levéllel s rajta piros és fehér virágokból óriási koszorúk, melyek betűket és cirádákat ábrázoltak. Rögtön a templomba mentünk mely tömve vo't mindenféle vallású és nemzetiségű néppel, ugy hogy közöttiik a rétfalusiak szintén elenyészni látszottak. Itt ismét igen szép beszéd intéztetett a magyarság e kis szigetéhez, mely századokon át ellentállni bírt a körülzajló nemzetiségi és vallási különbözet árjainak, s meg bírta őrizni ősei szokásait, hitét és nyelvét, s megtudott őrizkedni a nazarenismus ragályától is. Baranyából ide is hoztak utána egy 12 éves názaréna leánykát, ezt itt megkeresztelte, s sajátkezüleg irta be az anyakönyvbe. Itt jelentették azt is, hogy az eszéki főispán ur el fog jönni tiszteletére ; mi baranya;

ak azonban már a főispán urat nem vártuk be, hanem a főpásztor áldását kérve, búcsuztunk; egy-egy csókját adta mindannyiunknak s azzal fordultunk vissza Baranyába. Az áldott földű, a lelkes népű Baranyába. Általában el lehet mondani, hogy a közlelkesedés, a riadó öröm, a mindenütt készült diadalkapuk, dörgő mozsarak, deli termetű lovagok, nemzeti lobogók és virágok özöne, a papok és papnék szives vendégszeretete, figyelmes gondja jól esett a főpásztornak, s meggyőződhetett, hogy az a mindenfélekép kihiresztelt Baranya jobb mint a híre. A templomokban mindenütt megjelent roppant néptömeg áhítatos figyelme, könyező megindulása, sok helyt tett fogadásai azt mutatják, hogy van még itt az ősi hitből, csak fel kell azt ébreszteni. Az iskolákat is n gy gonddal megnézte, de azt jegyezte meg, hogy sok a kivánni való általában, a jó iskolák száma bizony kevés. Mi pedig, kik az egész héten át élveztük társaságát, s megismertük vidám nemes kedélyét, nyájas barátságát, atyai szeretetét (mindig ugy szokott szólítani mikor indulni kellett: induljunk gyerekek 1 talpra fiuk 1) csodáltuk lelkének kimeríthetetlen erejét cs mélységét, naponként két beszédet is tartott s a tárgy majd egyforma volt mindenütt, de az eszmemenet, a beszéd alakja, érvei, bámulatos szép hasonlatai mind különbözők; egyik szebb mint a másik, és uj valamennyi. Utóbb aggódva kértük, hogy kedvezzen kissé magának, mert bele betegszik. Ilyenkor csak mosolygott, s egy óra múlva már a másik faluban még nagyobb szabású beszédet mondott. Kértük azt is, hogy ne veszszenek el azok a szép beszédek, adja ki s mutatott egy papir csomagot, minden beszéd csontváza ott volt egyegy tenyérnyi lapon, egyébb semmi: Azt mondta, hogy ha kidolgozná, nem lenne olyan közvetlen, mint a mint el volt mondva. Igazán elmondhatjuk, hogy ő tanított bennünket szívből imádkozni is, minden beszéd után egy-egy remek alkalmi ima is jött, ugy hogy sokan hasonlítgatták össze a beszédet és imát és sokan az imát tartották még a beszédnél is értékesebbnek. Olyan volt a szívnek, mint a langy májusi eső a szomjúhozó földnek. Bizton hiszszük, hogy a közvetlen megismerkedésnek jó hatása lesz, míg egyrészről a főpásztor is megismerte szemtől-szembe papjait, tanítóit, és népét s annak viszonyait, a nép is ismeri főpásztorát, s jó kedvvel s jó akaiattal sok jót lehet végbevinni. Mi lelkészek igazán elmondhatjuk »ilyen főpap kellett minékünk.* Tartsa és áldja őt meg az Isten, hogy többször is eljöhessen még a mi szép Baranyánkba. Nagy Ignác. kulkedi ref. lelkész. Nyilt levél a > Magyar Piotestáns egyházi és iskolai Figyelő* nt. szerkesztőségéhez E soraimnak a fenn címzett folyó iratban lett volna helyök. De tekintettel arra, hogy annak havi, esetleg két havi megjelenése kissé messze-hátra vetné e nyilatkozatomat, nem különben saját egyházunk kebelében megjelenő »Ker. Magvető« című f. iratunkat is ugyan azon okból igénybe nem vehetem, bátor vagyok egész tisztelettel kérni a Prot. egyh. és iskolai lap nt. szerkesztőségét, legyen szives e soraimnak becses lapjában helyet adni. A »Magyar Protestáns egyh. és isk. Figyelő« f. évi március—április füzetében a 165. lapon ezeket írja : »Biztos forrásból vett értesülés szerint, az alföld nagyobb városaiban, a nazarénusok módjára, térítő apostolai járnak szét az unitárius egyháznak. Az unitárius egyház, mint a protestáns családhoz tartozó s törvényesen elismert, téríthet, növelheti tagjai számát, de méltóságával ellenkezik, hogy értelmetlen vándor-apostolokat küldözzön szét, kik nemfizetéssel s más efféle utasításokkal zavarják meg a békés gondolkozású ref. s más keresztyének hitéletét s gondolkozását. Azért, bár mi nem tételezzük fel az unitárius egyház kormányzóiról, hogy egyházuk tagjai számát nem tisztességes uton kívánnák növelni, melyre semmi sziikségök ; mégis testvéri érzéssel hívjuk fel különösen főt. Ferenc József püspök ur figyelmét arra, hogy az ö tudtok s beegyezésük nélkül folytatott törvénybe ütköző s keresztyéntelen üzelmeket Vásárhelyen, Makón beszüntettetni törvényes uton és polgári hatóság közbejöttével is saját maguk érdekében szíveskedjenek. Ha nem lennék meggyőződve a »Figyelő* nt. szerkesztőségének egyházunk iránti jó indulatáról, ugy e közleményt a legcélzato?abb rosz akarat kifolyásának tulajdonítanám. Azzal vádoltatik az unitárius egyház, mely alatt itt a s-'.öveg szerint szükségképpen vallásközönségünk egyetemét, ennek hatóságát lehet csak józanon érteni, a mit bizonyít az is, hogy a figyelmeztetés egyenesen személyemhez, mint annak püspökéhez intéztetik, azzal vádoltatik, mondom az unitárius egyház, hogy ez értelmetlen vándor-apostolokat küldöz szét, kik nemfizetéssel s más efféle utasításokkal zavarják meg a békés gondolkozású ref. és más keresztyének hitéletét és gon-