Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

megyéjétől s reá Isten áldását kéri. — A Gelejen 48 évig tisztességes példás életet élt s kellő szorgalmat, páratlan buzgóságot kifejtett tanítónak emlékét az egyházmegye jegyzőkönyvileg örökítette meg. A megboldogult he­lyére a geleji egyház, fiát Rozgonyi Józsefet választotta meg, kit hivatalába az esperes ur azon kijelentéssel ikta­tott be, hogy lebegjen előtte mindig fontos életpályáján megboldogult atyjának nemes példája. Kijelentetett az elnökség részéről, hogy Mocsáry Lajos országgyűlési képviselő, mint leköszönt egyházme­gyei tanácsbiró e bizalmi állásnak elfoglalására ismétel­ten felszólittatván, mind ez ideig sem válaszolt, az egy­házmegye elhatározta, hogy az egyházközségek e vi­lági tanácsbíróra való szavazataikat szeptember i-ére az esperesi hivatalhoz küldjék be. Baksa Lajos cserépi tanító az alsó zsolcai egyház által, az atányi segéd tanító pedig a ladházi egyház ál­tal rendes tanítókká választattak. Mindkettőre az egyház­megye beleegyezése s megerősítése kijelentetett. Ezután az államsegélyt kérő egyházak kérvényei olvastattak fel. Majd a lelkészjelölő bizottsági tagokra történt meg a szavazás a kiküldött képviselők által. Ren­des tagok lettek : Tóth Dániel, Szathmáry Pál, Lengyel Sámuel, póttagok : Bárczay Miklós és Gyöngyössy Sámuel. Olvastatott az 1884. szept. 21 — 23. napjain Rima­szombatban tartott őszi közgyűlés jegyzőkönyvének 12. pontja, melyszerint Fejes István s.-a.-újhelyi lelkésznek sárospataki főiskolai algondnoknak az »Egyházközségi dékánság« felállítása tárgyában ké.-zitett javaslatát az egy­házmegye elismeréssel fogadván, áttétetik az minden ol­dalról való komoly megfontolás és a szervezetnek a kü­lönböző körülmények számbavétele végett az egyház­megyékhez, hogy azt behatóan tárgyalás alá vévén, tár­gyalásaik eredményét a jövő tavaszi közgyűlésre terjesz­szék be. Gyöngyössy Sámuel volt az első, ki ehhez hozzá­szólott, felhozván azt, hogy egyházi életünkben ez olyan hivatal, melynek teendőit a községi gondnok ez idő sze­rint n ind elvégzi. Nem óhajtja uj hivatalok felállítását. Hiszen sok egyházban a gondnoki tisztes hívata'ra is alig kapnak embert. A dékánsági hivatal felállítása az egyházmegye ré­széről elejtetett, — mint ez idő szerint szükségtelen in tézmény. Olvastatott a miskolci ref. egyház kérvénye, mely­ben a néptanítók egyenlő fizetésének elérése szempont­jából kéri az egyházmegyét arra, hogy az eg\háztanács által készített, s az egyházközség által elfogadott fizetési tervezetet és a tanítói leveleknek minden miskolci refor­mátus néptanítóra 500 frtban leendő megállapítását, s kiállítását eszközölje. E'.zel kapcsolatban felvétetett Filep József miskolc­tanító kérvénye, melyben kéri az egyházmegyét arra, hogy reá nézve ne tegye köte'ezővé a miskolci egyházi község által megállapított 500 frtnyi évi fizetést, mert ő, miként az egyházközség előtt is kijelentette, régi dij­leveléhez ragaszkodik, amennyiben az S'ámára 500 írtnál többet biztosit, legalább is 260 frttal, a mire neki mint népes család fejének nagy szüksége van. A jelzett egy­ház kérvénye, Filep József díjlevelének érvényben tar­tása mellett, teljesíttetett. A miskolci egyházközség által az egyházmegyében a zsinati törvények értelmében beterjesztett egyháziadó kivetési tervezet, melynek értelmében a község tagjaira a jövő évben az egyházbér kivettetik, elfogadtatott s megerősíttetett. Az egyház látogatását végzett küldöttségek jelen­tései között, ugy a képviselők, mint a hallgatók figyel­mét egyedül a diósgyőri egyház szomorú képe vonta magára, a hova a helyzet és állapot tüzetes megvizsgá­lására Bárczay Miklós, Tóth Dániel és Fekete István ügyész küldettek ki. Több kisebb érdekű tárgy letárgyalása után a reg­geli 9 órától délutáni 3 óiáig tartott gyűlés véget ért. A jegyzőkönyv hitelesítése másnapra halasztatott. »K'ózv.« Újpest ev. leányegyházának újjáalakítása. Ha a serdülő Újpest gyár-utcájába megyünk, ön­kénytelen ötlik szemünkbe azon sarokház, me'ynek vas­rácsozattal ellátott tornya a ház lakóinak kilátást nyújtó enyhelye. Ha e házat figyelmesen nézegetjük, berakott nagy ablakoknak és főajtónak nyomait vesszük rajta észre. És ez nem is csalódás, mert ezen magánház 5—6 évvel ezelőtt az ág. hitv. evang. leányegyház nyilvános tem­ploma volt, mely dobszó mellett adatott el. Kétségkívül hűtelen kezek bűne volt a fizetéskép­telenség. Azóta ismét hivatalosan csatolták a leányegyházat régi anyjához, a pestmegyei ev. esperességhez. A bizal­matlanság dermesztő hidegét és a bukás feletti szégyen­érzetét azonban csak a mult őszön váltotta fel az uj életre pezsdülés mozgalma. Házról-házra rendeztek összeírást és íme ! 1 200 ág. hitv. evang. lelket mutatott fel az összegezés és a vá­ros 38 állami iskolájában. 150 ev. gyermek volt beírva. A gyermekek vallásoktatásáról az esperesség akként gondoskodott, hogy Bolla János, ev. vallá'u állami taní­tót nevezte ki vallástanitónak, kihez önként csatlakozott Papp János szinte ev. vallású állami tanító. Mindkettő ezenfelül még rendes, vasárnapi gyermekistenitiszteletet is tartott. De mi legyen a serdültebb mindkét nemű növen­dékekkel, kik confirmálás nélkül maradnak? Mi legyen az istenitiszteletet csak ritkán élvezhető néppel, melyet az ott is működő baptisták magok közé édesgetik? Gon­doskodott ugyan a pestmegyei esperesség arról, hogy Rákos-Palota, m: nt anyaegyház gondozza a nyájat, de a közvetlenség hatalma nem egy szegény hívünket bírta arra, hogy ujdonsziilöttét idegen egyházba vitesse ke­reszteltetni és csík a tehetősebb rész vette igénybe az anyaegyház lelkészének szolgálatát. Ezen állapot nyomasztó voltát belátva, végre hús­vét utáni második vasárnapon Péter Gusztáv, magyar államvasút i mérnök és Lederer Győző szobrász szemé­lyeikben küldött-ég jelent meg Tápió-Sz.-Mártonbin a főesperesnél, kérve őt, hogy ügyöket felvegye, az egy­ház felügyelőjét, gondnokát és presbytereit a helyszínén feleskesse és a gyülekezetnek, magyarul és németül tö­kéletesen szolgálni képj s segédlelkészben lelkiatyát ren­deljen. E kérelmek teljesítésére a főesperes készségesen fel is Ígérkezett. Igy történt azután, hogy ápril 21 én, estve mikor a nagyrészt iparos hivek letörölhetik a port és verej­téket homlokukról, összegyűltek a polgári leányiskola egyik termébe egyházi gyűlésre. Jelen volt az anyaegy­házi lelkészen kivül Láng Adolf pestm. ev. főesperes, ki az egyházi gyűlést 1. Kor. 14, 40 igék felett mondott rövid beszéddel ny totta meg, mely beszédet a német hívek kedveért nyomban németül is adott elő. „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek tiközte­tek!* volt a jelszó. Főesperes felolvasta a presbyterek neveit s azok előállván, általa ünnepélyesen feleskettettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom