Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

megyéjétől s reá Isten áldását kéri. — A Gelejen 48 évig tisztességes példás életet élt s kellő szorgalmat, páratlan buzgóságot kifejtett tanítónak emlékét az egyházmegye jegyzőkönyvileg örökítette meg. A megboldogult helyére a geleji egyház, fiát Rozgonyi Józsefet választotta meg, kit hivatalába az esperes ur azon kijelentéssel iktatott be, hogy lebegjen előtte mindig fontos életpályáján megboldogult atyjának nemes példája. Kijelentetett az elnökség részéről, hogy Mocsáry Lajos országgyűlési képviselő, mint leköszönt egyházmegyei tanácsbiró e bizalmi állásnak elfoglalására ismételten felszólittatván, mind ez ideig sem válaszolt, az egyházmegye elhatározta, hogy az egyházközségek e világi tanácsbíróra való szavazataikat szeptember i-ére az esperesi hivatalhoz küldjék be. Baksa Lajos cserépi tanító az alsó zsolcai egyház által, az atányi segéd tanító pedig a ladházi egyház által rendes tanítókká választattak. Mindkettőre az egyházmegye beleegyezése s megerősítése kijelentetett. Ezután az államsegélyt kérő egyházak kérvényei olvastattak fel. Majd a lelkészjelölő bizottsági tagokra történt meg a szavazás a kiküldött képviselők által. Rendes tagok lettek : Tóth Dániel, Szathmáry Pál, Lengyel Sámuel, póttagok : Bárczay Miklós és Gyöngyössy Sámuel. Olvastatott az 1884. szept. 21 — 23. napjain Rimaszombatban tartott őszi közgyűlés jegyzőkönyvének 12. pontja, melyszerint Fejes István s.-a.-újhelyi lelkésznek sárospataki főiskolai algondnoknak az »Egyházközségi dékánság« felállítása tárgyában ké.-zitett javaslatát az egyházmegye elismeréssel fogadván, áttétetik az minden oldalról való komoly megfontolás és a szervezetnek a különböző körülmények számbavétele végett az egyházmegyékhez, hogy azt behatóan tárgyalás alá vévén, tárgyalásaik eredményét a jövő tavaszi közgyűlésre terjeszszék be. Gyöngyössy Sámuel volt az első, ki ehhez hozzászólott, felhozván azt, hogy egyházi életünkben ez olyan hivatal, melynek teendőit a községi gondnok ez idő szerint n ind elvégzi. Nem óhajtja uj hivatalok felállítását. Hiszen sok egyházban a gondnoki tisztes hívata'ra is alig kapnak embert. A dékánsági hivatal felállítása az egyházmegye részéről elejtetett, — mint ez idő szerint szükségtelen in tézmény. Olvastatott a miskolci ref. egyház kérvénye, melyben a néptanítók egyenlő fizetésének elérése szempontjából kéri az egyházmegyét arra, hogy az eg\háztanács által készített, s az egyházközség által elfogadott fizetési tervezetet és a tanítói leveleknek minden miskolci református néptanítóra 500 frtban leendő megállapítását, s kiállítását eszközölje. E'.zel kapcsolatban felvétetett Filep József miskolctanító kérvénye, melyben kéri az egyházmegyét arra, hogy reá nézve ne tegye köte'ezővé a miskolci egyházi község által megállapított 500 frtnyi évi fizetést, mert ő, miként az egyházközség előtt is kijelentette, régi dijleveléhez ragaszkodik, amennyiben az S'ámára 500 írtnál többet biztosit, legalább is 260 frttal, a mire neki mint népes család fejének nagy szüksége van. A jelzett egyház kérvénye, Filep József díjlevelének érvényben tartása mellett, teljesíttetett. A miskolci egyházközség által az egyházmegyében a zsinati törvények értelmében beterjesztett egyháziadó kivetési tervezet, melynek értelmében a község tagjaira a jövő évben az egyházbér kivettetik, elfogadtatott s megerősíttetett. Az egyház látogatását végzett küldöttségek jelentései között, ugy a képviselők, mint a hallgatók figyelmét egyedül a diósgyőri egyház szomorú képe vonta magára, a hova a helyzet és állapot tüzetes megvizsgálására Bárczay Miklós, Tóth Dániel és Fekete István ügyész küldettek ki. Több kisebb érdekű tárgy letárgyalása után a reggeli 9 órától délutáni 3 óiáig tartott gyűlés véget ért. A jegyzőkönyv hitelesítése másnapra halasztatott. »K'ózv.« Újpest ev. leányegyházának újjáalakítása. Ha a serdülő Újpest gyár-utcájába megyünk, önkénytelen ötlik szemünkbe azon sarokház, me'ynek vasrácsozattal ellátott tornya a ház lakóinak kilátást nyújtó enyhelye. Ha e házat figyelmesen nézegetjük, berakott nagy ablakoknak és főajtónak nyomait vesszük rajta észre. És ez nem is csalódás, mert ezen magánház 5—6 évvel ezelőtt az ág. hitv. evang. leányegyház nyilvános temploma volt, mely dobszó mellett adatott el. Kétségkívül hűtelen kezek bűne volt a fizetésképtelenség. Azóta ismét hivatalosan csatolták a leányegyházat régi anyjához, a pestmegyei ev. esperességhez. A bizalmatlanság dermesztő hidegét és a bukás feletti szégyenérzetét azonban csak a mult őszön váltotta fel az uj életre pezsdülés mozgalma. Házról-házra rendeztek összeírást és íme ! 1 200 ág. hitv. evang. lelket mutatott fel az összegezés és a város 38 állami iskolájában. 150 ev. gyermek volt beírva. A gyermekek vallásoktatásáról az esperesség akként gondoskodott, hogy Bolla János, ev. vallá'u állami tanítót nevezte ki vallástanitónak, kihez önként csatlakozott Papp János szinte ev. vallású állami tanító. Mindkettő ezenfelül még rendes, vasárnapi gyermekistenitiszteletet is tartott. De mi legyen a serdültebb mindkét nemű növendékekkel, kik confirmálás nélkül maradnak? Mi legyen az istenitiszteletet csak ritkán élvezhető néppel, melyet az ott is működő baptisták magok közé édesgetik? Gondoskodott ugyan a pestmegyei esperesség arról, hogy Rákos-Palota, m:

nt anyaegyház gondozza a nyájat, de a közvetlenség hatalma nem egy szegény hívünket bírta arra, hogy ujdonsziilöttét idegen egyházba vitesse kereszteltetni és csík a tehetősebb rész vette igénybe az anyaegyház lelkészének szolgálatát. Ezen állapot nyomasztó voltát belátva, végre húsvét utáni második vasárnapon Péter Gusztáv, magyar államvasút i mérnök és Lederer Győző szobrász személyeikben küldött-ég jelent meg Tápió-Sz.-Mártonbin a főesperesnél, kérve őt, hogy ügyöket felvegye, az egyház felügyelőjét, gondnokát és presbytereit a helyszínén feleskesse és a gyülekezetnek, magyarul és németül tökéletesen szolgálni képj

s segédlelkészben lelkiatyát rendeljen. E kérelmek teljesítésére a főesperes készségesen fel is Ígérkezett. Igy történt azután, hogy ápril 21 én, estve mikor a nagyrészt iparos hivek letörölhetik a port és verejtéket homlokukról, összegyűltek a polgári leányiskola egyik termébe egyházi gyűlésre. Jelen volt az anyaegyházi lelkészen kivül Láng Adolf pestm. ev. főesperes, ki az egyházi gyűlést 1. Kor. 14, 40 igék felett mondott rövid beszéddel ny totta meg, mely beszédet a német hívek kedveért nyomban németül is adott elő. „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek tiköztetek!* volt a jelszó. Főesperes felolvasta a presbyterek neveit s azok előállván, általa ünnepélyesen feleskettettek.