Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Mr Teljes számu péld-áiri^ol^a,! rn.Ind.ig' szol^ál^a-t^zil^.-^® Az országos kiállítás. Mikorra e sorok napvilágot látnak, meg lesz nyitva az országos kiállítás, mely hivatva van önmagunknak is, de a külföldnek is megmutatni, hogy az utóbbi időkben a tudomány, az ipar s általán a civilizátio terén mennyire haladt a magyar nemzet. Azt hiszem nem kellend a nemzetnek pirulni. Ha nem vagyunk is még azon a magaslaton, melyen egy némelyik, nálunknál boldogabb helyzetben felnőtt népe nyugotnak áll; de azt hiszem, hogy ily rövid idő alatt aligha tett Európának egy népe is oly nagy haladást a civilizátio terén, mint hazánk, s ezen mostani kiállításunknál meggyőzzük a világot, hogy nagyon fonák nézeteik voltak az embereknek nemzetünk felől, a midőn ennek fiait csak a csikós- s gulyásostor csattogtatására, legfeljebb még a huszárkard forgatására vélték alkalmasaknak. Más népeknél a kormányok százezreket, milliókat áldoztak, országos törvényeket alkottak az ipar, kereskedelem, s művészet fejlesztése érdekében: nálunk hosszú időn át mesterségesen elnyomták a nemzetnek e téreken íel-felpezsdülő szellemét. Még két évtizede sincs, hogy a nemzet visszaadatott önmagának, hogy nem idegen származású, nem idegen érdekek által vezetett kormányok vezetésére bízatott : és im e rövid idő is elég volt arra, hogy az ország fővárosa a világ legelső városai mellett is számot tegyen, s hogy a magyar ész s a magyar kéz produktumai iránt a nagy világ figyelme felébresztessék. Kétségkívül a látogatók fognak találni sok érdekeset. S nem csak a külföldiek, de önnön hazánk fiai is. Kik egykor talán jól ismerték a fővárost, ennek díszépületeit, műkincseit, iparát; de 10—15 vagy éppen 20 év óta nem volt alkalmuk a fővárost láthatni: azok álmélkodva tekintenek szét a főváros minden pontján; csodálkozással telnek el azon gyors majdnem mesés haladás felett, mely az ország szivében e néhány röpke év alatt történt; csodálkozva fogják tapasztalni, hogy a kézmű s gépipar hova fejlett csak az alatt a másfél vagy két évtized alatt is, mig ők félrevonulva éltek. Lapunknak azonban nem hivatása s nem célja ezen országos kiállításról bővebben szólani, legfeljebb annak idejében kötelességünknek ismerendjük majd a kiállítás tanügyi részét, mint a nevelés és oktatás körébe vágót, részletesebben ismertetni. Mi ezúttal más szempontból kívánjuk olvasóink becses figyelmét felhívni. Hazánk protestáns lelkészei s egyházi ügyeink világi kormányzói közül bizton reménylhetőleg számosan lesznek, kik a kínálkozó alkalmat felhasználják, s a fővárost s nemzetünknek a kulturális téren tett haladását me£tekintendik. A fővárosba jőve élvezzék a látogatók a kínálkozó szellemi örömet, de ha majd a fővárosból fáradtan, a sok érdekes látni s megfigyelni valótól eltelten hazatérnek s otthoni csendes, nyugalmas lakásukban a láttottak s tapasztaltak felett elmélkedni fognak : vonják be elmélkedési körükbe egyházi életünket s ennek egy némely szokásait és intézményeit is. >Ime körülöttünk mindenek ujakká lettek* ! Ez a gondolat fog ébredni legtöbb látogató lelkében. Milyen változás, milyen haladás mindenütt ! Mi volt Pest csak ezelőtt 20—30 évvel ? mivé lett ma! Milyen volt hazánk ipara, kereskedelme, tudománya, művészete ezelőtt pár évtizeddel ? s hol állunk ma! S mily elevenség, tevékenység minden téren! A szellemeknek nincs egy percnyi nyugtok. A mit ma még bámulunk, mint legújabb találmányt, mint a tudománynak, iparnak egy-egy meglepő vívmányát, holnap már a lomtárba kerül, a jónak ellenségévé lesz a jobbr

az ujat háttérbe szoritja az ujabb. A tudós, kit szá-