Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

és fenntartásában. Hogy pedig a rend meg legyen tartva, a szolgák közül valamelyik vagy egy megbízott hivta össze a gyülekezetet, és a gyülekezetben a tárgyalandó dolgokat előterjesztve, a mások véleményét összezte és erélyesen felügyelt arra, hogy semmi zavar ne történjék. Igy cselekedett Péter, a mint az apostolok cselekedeteiről irott könyvben olvasható; a ki mindamellett ez oknál fogva nem helyeztetett mások fölibe, sem nagyobb hatalommal felruházva nem volt, mint a többiek. Igen helyesen mondja Cyprian vértanú, miszerint a többi apostol épen annyi volt, mint Péter vala, és ugyanoly tiszteletben és hatalomban részesült mint ő ; csakhogy a kezdet az egységből indult ki, hogy az anyaszentegyház egynek bizonyuljon be. Hieronymus is hasonlóképen szóll, Pál aposto'nak Titushoz intézett levele felett irt magyarázatában : »Mielőtt — úgymond — az ördög ösztönzésére szakadások állottak volna elő a vallásban, a gyülekezetek a vének közös tanácsa által kormányoztattak. De midőn kiki azokat, a kiket megkeresztelt, magáéinak nem pedig Krisztuséinak taitotta: elhatároztatott, hogy egy a vének közül kiszemelve, a többiek felibe emeltessék, hogy az egyházról való teljes gondoskodás erre bizassék és igy a viszálkodás magva kiirtassék.* E határozatot azonban Hieronymus nem adta ki isteni eredetű gyanánt. Mert mindjárt hozzá teszi : > Valamint a presbyterek tudják, hogy ők az egyház szokása szerint felebbvalóiknak alárendelve vannak : azonképen a püspökök is tudják meg, hogy inkább szokásból mint az Úr valóságos rendeléséből többek, mint a presbyterek és az egyházat közösen kell kormányozniok. Igy nyilatkozik Hieronymus. Annálfogva senki sem fogja jogosan megtilthatni az Isten anyaszentegyházának emez ős alkotmányához való visszatérést; sem azt, hogy ez, az emberi szokás helyett bevétessék. Az egyházi szolgák teendői különfélék ; míndamellet azokat némelyek kétfélére viszik vissza, melyben minden egyéb bennfoglaltatik. E két teendő: a Krisztus evangeliomának tanítása és a sakramentomok helyes kiszolgáltatása. Az egyházi szolgák teendője : a szent gyülekezetet egybehívni, ebben Isten igéjét magyarázni, az egész tanítást az egyház felfogásához és annak hasznára alkalmazni, hogy igy a tanítás a hallgatóknak üdvére és a hívőknek épülésére szolgáljon. Hangsúlyozom, miszerint az egyházi szolgák tiszte, hogy tanítsák a tudatlanokat ; az Úr utaiban való haladásra intsék és szorgalmazzák a késedelmeskedőket vagy aluszékonyakat; a csüggedőket pedig vigasztalják, erősítsék és övedezzék fel a sátán különféle kísértetei ellen; továbbá a bűnösöket fedjék, a tévelygőket útbaigazítsák, az elesetteket fölemeljék, az ellenmondókat meggyőzzék, a farkasokat az Ur aklától elűzzék, a bűnöket és bűnösöket bölcsen és komolyan megróják és ne nézzék s ne hallgassák el a bűnt! De teendőik továbbá az is, hogy a sakramentomokat kiszolgáltassák, azok helyes használatát ajánlják és azok helyes gyakorlásához, üdvös tanitás utján mindenkit előkészítsenek ; a hivőket szent egyetértésben megőrizzék, a viszálkodásokat kerüljék; továbbá a tudatlanokat a keresztyénségben oktassák, a szegények szükségleteit a gyülekezeteknek ajánlják, a betegeket és különféle megpróbáltatásokkal terhelteket meglátogassák, oktassák és az élet utján megtartsák; végre pedig közimádkozást, szükség idején külön könyörgéseket tartsanak, bőjtöléssel azaz önmegta>tóztatássa1, és ügyeljenek fel mindenekre, a mik csak az anyaszentegyház nyugal mára, békességére és javára szolgálnak Hogy pedig az egyház szolgája mindezt annál helyesebben és könyebben tehesse, különösen megkívántatik tőle, hogy félje az Istent, buzgó legyen az imádkozásban ; a szent irást olvasgassa, mindenben és mindenha ébren legyen és feddhetetlen élettel tündököljék mindenek előtt. És mivel az egyházban múlhatatlanul fegyelemnek kell lenni s a régieknél hajdan szokásban volt a kizárás és Isten népénél egyházi törvényszékek is voltak, melyekben ez a fegyelem bölcs és kegyes férfiak által lett alkalmazva: ennélfogva szintén az egyház szolgáinak teendője az is, hogy a fegyelmet az idő, közjó és koronkénti szükség kívánalmai szerint, a tagok épülésére alkalmazzák. Mely célból szabály gyanánt mindig szem előtt tartandó, miszerint: mindenek épülésre történjenek, ékesen, jó renddel, uralomvágy és zavar nélkül. Mert az apostol azt mondja, hogy hatalmat adott neki az Isten az anyaszentegyházban, nem a rombolásra pedig, hanem építésére. Maga az Úr is megtiltotta, hogy a konkoly az ő szántóföldéből kigyomláltassák, ha félő, hogy azzal együtt a buza is kitépődik. Egyebekre nézve kárhoztatjuk ezúttal a donatisták tévelygését, a kik a tannak és a sakramentumok kiszolgáltatásának hatályos vagy sikertelen voltát az egyház szolgáinak jó avagy rosz életfolytatása szerint mérlegelik. Mert tudjuk, hogy Krisztus szavát még a gonosz szolgák szájából is hallgatni kell, mert maga az Ur mondja: »A melyeket nektek parancsolnak, megcselekedjétek, az ő cselekedeteik szerint pedig ne cselekedjetek.* Tudjuk, hogy a sakramentumok Krisztus szereztetése és igéje által vannak megszentelve és hatalmuk megvan a kegyesekre nézve, még ha szinte méltatlan szolgák szolgáltatják is ki azokat. E tárgy felett Istennek dicsőült szolgája Augustinus sokat vitázott a donatistákkal. Szükséges pedig, hogy az egyház szolgái közt kellő fegyelem legyen. Ez okból azok tanítását és életfolytatását buzgón meg kell vizsgálni az egyházi gyűléseke/i. A hibázókat — ha még megjavíthatok — az esperesek dorgálják meg és térítsék a jó útra; vagy a valódi pásztorok az ilyeneket mozdítsák el s mint farkasokat az Úr nyájától űzzék el, hogy ha javithatlanok. De ha tévtanitók : az esetben teljességgel nem szabad őket megtűrni. Az egyetemes zsinatokat sem roszaljuk, ha apostoli példa módjára, az anyaszentegyháznak üdvére és nem veszélyeztetésére tartatnak. Minden hű szolga, mint jó munkás, méltó a maga megjutalmaztatására és nem vétkezik egy is, ha elfogadja a dijaztatást és mind azt, a mire maga és családja számára szüksége van. Mert az apostol példája bizonyítja, hogy ezt a gyülekezet jogosan adja és az egyház szolgái jogosan fogadják el. Ez apostoli tanítással meg vannak cáfolva az ujrakeresztelők, kik a hivataluk után élő egyházi szolgákat kárhoztatják és szidalmazzák. Erdős József. BELFÖLD. Húsvéti öröm Erzsébetfalván és Kis-Pesten. íme én uj dolgot cselekeszem, ezennel meglészen, avagy nem értitek-e azt meg ? A pusztában utat szerzek és a kietlenben folyóvizeket. (Ézs. 43, 19), az Úr e szavainak igazságát tapasztalták az erzsebetfalvai és kis-pesti ref. hívek a húsvéti szent ünnepek alatt. A budapesti ref. egyház presbyteriumában ugyanis élénk tanácskozások folynak, hogy a kőbányai, kis pesti s erzsébetfalvai eddig meglehetősen elhanyagolt hivek kellő lelki gondozásban részesüljenek. Mig e tanácskozások végleges eredményre vezetnek, főt. Szász Károly