Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

előtt is s azon lesz, hogy estére, Dnnán és vasúton, a péterváradi kerületben levő (21.) Beskára jusson, honnan május 8-kán Rumára, a magyar ajku. 9 ikén le Zimonyig a német ajku diasporákban tesz kirándulást s esetleg még 10-én (vasárnap) is közöttök marad, hogy az itt elszórt idegen ajku és hitű népek közé ékelt hiveket meglátogatva, lelkiszükségeik s átalában a missió helyzete és teendői iránt, magát kellőleg tájékozhassa. Ezzel a 15—16 napra terjedő látogatás ezúttal véget ér; mivel a püspöknek haza kell sietnie, hogy az általa húsvét után azonnal megkezdett confirmatiói tanitást befejezhesse. Útjában a püspököt az egyházkerület részéről nt Szilády Áron tanácsbiró (s megválasztott főjegyző) fogja kisérni, ki erre a püspök által fölkérve, teljes készséggel vállalkozott; az egyházmegye részéről egyelőre ns. Gál Péter gondnok és nt. Kármán Pal esperes urak, esetleg helyetteseik. Á bácsmegyei egyházak meglátogatása szeptemberre maradt. * Néptanítók az országos kiállításon. Az országos kiállítás alatt a fővárosba utazó vidéki tanítók fogadására és útbaigazítására a fővárosi tanitó-egyletek küldötteiből álló fogadó bizottság március 27-én tartotta alakuló gyűlését a népnevelők egyesületének helyiségében. E bizottság 70 tagból áll, melyből 30-at a budapesti tanítótestület, 20 at a népnevelők egyesülete és 20-at a budai tanitó-egylet küldött. Elnökké egyhangúlag VVehnerGyula, jegyzőkké Soltész Kálmán és Hortobágyi Antal, pénztárnokká pedig Rózsa György választattak meg. A fogadó bizottság mindenik tagja jelvényt fog kapni, a részletes programm később fog közzététetni. Vidéki tudakozódások Wehner Gyula igazgató tanítóhoz intézendők (I ker. szarvastéri községi népiskola.) * Nagylelkű hagyomany. A mult héten Genfben elhalt Nicaise polgár összes, másfél milliónyi vagyonát Genf varosra hagyta oly célból, hogy az a város által népnevelési célokra forditassék. Halála előtt néhány nappal értesítette Lippens polgármestert elhatározásáról és közelebb hivatalosan értesítették a város közönségét az elhaltnak végrendelkezéséről. * Jubileumi üdvözlet. A f.-baranyai ref. tanítótestület f. évi márc. 25 én tartott közgyűlésében Szendi Lajos körlelkész ur azon inditványt tévén, hogy Ballagi Mórhoz, mint a f.-baranyai tanitó testület tiszteletbeli elnökéhez 70-ik születésnapja alkalmából üdvözlő irat intéztessék : a közgyü'és örömmel tette magáévá ezen inditványt — mint az illető jegyzőkönyvi pont mondja, — és az inditványozót s a jegyzői kart megbízta az üdvözlő irat elkészítésével, s annak a jubilálóhoz beküldésével. Honor est non honorati sed honorantis, ha nem is a megtisztelt férfiú, de az azt megtisztelő testület irányában tartozunk azzal, hogy világ elé bocsássuk üdvözlő iratukat. Mely is a következőleg szól: Nagyságos elnök ur! Midőn örömmel sorakozunk azok közé, kik az Ön 70 ik születésnapját benső örömmel ünneplik, s ezen örömüknek külső kifejezést is adnak, — teszszük ezt azon erős ragaszkodásból kifolyó szeretettel, melylyel t. elnökünk iránt, — teszszük az érdem elismeréséből származó azon mély tisztelettel, melylyel úgy általában a tudomány és előhaladás bajnoka, különösebben pedig a tan, — és nevelésügy nagy férfia és zászlóvivője iránt — mindenkor viseltetünk. Ha visszaszárnyalunk emlékezetünkkel az Ön küzdelmekben gazdag 70 éves múltjára, lehetetlen áhítatos csodálattal nem gondolnunk azon magasztos lelki erőre, mely Nagyságodat nemes célja elérésében minden akadályt legyőzni s minden küzdelemből győzedelmesen kibontakozni képessé tette; lehetetlen nem csodálnunk azon vasakaratot és szívós kitartást, mely a meggyőződés erejét mindenkor érvényre emelni s annak fel — és lefelé egyaránt tiszteletet szerezni tudott; — lehetetlen nem csodálnunk azon emberi erőt meghaladó óriási munkásságot, mely ugy a szélesebb értelemben vett tudomány, mint a tanügy s általában a közművelődés terén oly fényes eredményt mutatott fel. Mi is küzdelmes pályán haladunk, a népnevelésnek még mindig nem eléggé méltányolt pályáján ; nekünk is lelkierőre és kitartásra van szükségünk, hogy hivatásunknak megfelelhessünk s munkásságunk körét hiven betölthessük. Önmagunk és az emberiség ellen vétkeznénk, ha a küzdelemben elcsüggedve, vagy az akadályoktól visszariadva, meghátrálnánk kötelességeink teljesítése előtt, kivált akkor, midőn Nagyságod múltjában és jelenében a nemes kötelességérzet- és kitartó munkásságnak oly fényes példája áll előttünk, — a mely fényes példa minket is arra lelkesít, hogy hiven forgolódjunk azon munkássági körben, melyet a gondviselés számunkra kijelölt. Nagyságodnak a közművelődés és főleg a tanügy terén szerzett kiváló érdemeinek meggondolása elmulaszthatlan kötelességünkké teszi azért, hogy 70-ik születése napján tiszteletteljes üdvözletünknek és azon forró óhajtásunknak adjunk kifejezést, hogy az isteni gondviselés életét még sokáig tartsa meg, hogy még számos éveken keresztül lehessen a tudománynak, a népnevelés ügyének és szeretett hazánk közművelődésének egyik dicskoszoruzott zászlóvivője. Jól tudjuk, hogy üdvözletünk alig adhat egy kis levélkét fényes érdemeinek babérkoszorújához; de bízvást hiszszük, hogy mégis kedvező fogadtatásara talál s kérjük, tekintse azt nagyságod ugy, mint a tanügy munkásainak tisztelgését a tudomány felkentje előtt, — a közművelődés szerény napszámosainak hódolatát szellemi vezérük előtt. A folyó évi március 25-ik napján Vaiszlóban tartott f.-baranyai ev. ref. tanító-testületi közgyűlés határozatából s megbízásából. Kiváló tiszteletünk nyilvánítása mellett Losoncy Ferenc, test. jegyző. — Sütő Pál, test. jegyző. * A »Sarospataki lapok« közelebbi számának élén Osváth István ur tollából egy meleg vallásos szív sugallta cikk jelent meg. Örömmel olvasnók bár hol, de különösen örömmel olvassuk a nevezett lap élén, melynek egyik húsvéti cikke sok kegyes lelket megbotránkoztatott és sokakban komoly aggodalmakat keltett. Vajha a meleg hangon irt cikket minél szélesebb körben olvasnák, s annak szavai a szivekbe minél mélyebben bevésődnének. Egy-két kiválóbb passzusát, nem állhatjuk meg, hogy ne közöljük. »Esz és sziv, — mondja cikkíró — tudás és hit, még ha néha ellenségek is talán különben egymással, próbáld ma őket az Úr sírjánál összeegyeztetni. Tudós felvilágosodásodat mérsékelje szived vallásos érzése, kevély földi bölcseségedet szelídítse hited jótékony fénye. Bizony a keresztyén vallásrendszernek egyetlen egy pontján sincs erre inkább szükség, mint épen ott, hol a húsvéti tan beszél a szivekhez s a Krisztus feltámadásának tényével igazolja az ember jogát az éghez : Ö megholt és feltámadott, ő él ma és mindörökké, a hivő ember ő benne és ő általa nyer menyországot ! Ki tagadná, hogy a kor, amelyben élünk, a materialisztikus világnézet divatos bölcseségétől befolyásolva, meglehetősen leszámol a szívvel s annak gyöngédebb érzéseivel. Kivált mikor a húsvéti tanról van szó, gúnyos