Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

dig a pesti egyház-tanács küld saját kebeléből. Ki is nevezte püspök ur segédlelkészül Simon Ferencet, azon meghagyással, hogy húsvétkor már istentiszteletet tartson, Úrvacsorát oszszon. így lett a budai híveknek husvétjok, bár az ünnep hetében e határozaton kivül még semmijök sem volt. De hát a hol annyi hit és olyan buzgóság van, mint Budán : ott ha van is akadály, könnyen legyőzetik. Templomot az ág. hitvallásuaktól kértek s azt ünnep másod napjára Scholz lelkész ur a legszívesebben átengedte. Az Úr asztalához edényeket bold. főt. Török Pál özvegye és örökösei adtak. A kelyhek egyike valóságos remeke a hazai ötvös művészeteknek, a másik bár kisebb, de szintén igen csínos. A főt. asszony ajándékozott még szép ezüst tányért is a kenyérhez ; ez értékes ajándékok becsét kétszeressé teszi a budaiak előtt azon körülmény, hogy a szeretett főpásztor családjától származnak, hála telt szívből mondanak köszönetet értök ugy a főt. aszszonynak, mint az egész családnak. Teríték az Ur asztalára két helyről lett ígérve; a budai nők készítenek egyet, a másikat a pesti német egyházban működő Jungfrciuen-Verein készíti, de mert az idő rövidsége miatt el nem készíthették, az Úr asztala fehér kendőkkel lett leterítve. Úrvacsorai kenyeret Borosnyay Oszkár ur, bort Máté Domokos és Nagy Gábor urak adtak. Fogadják szívességükért a hívek köszönetét. Az első Istentisztelet hétfőn reggel 8 órakor volt. Főtiszt, püspök ur sajnálatát fejezte ki, hogy az őt ért baleset folytán, mely ágyhoz szegezte át, nem jöhet; de átjött Papp Károly lelkész ur. A templom földszintje a kora reggel dacára is egész megtelt, sőt sokan kénytelenek voltak állani. A kart a fiatalság és a tanítóképezde növendékei foglalták el, kiket dr. Kiss Aron ur kért fel az orgonázásra és énekvezetésre, mit ők kész szívvel megtettek, sőt segitségöket jövőre is megígérték. Pont 8 órakor felhangzott az ének: Jézus ki a sírban valál stb. Kigyuladtak az arcok, könybe lábbadtak a szemek; ki tudja, vájjon a mult emléke, vagy a jövendő reménye, a bánat vagy öröm fakasztotta e e könnyeket ? Beszédet Simon Ferenc segédlelkész tartott Luk 24 5—6 alapján kimutatva, hogy e kettős feltámadás ünnepén, midőn Krisztus és az egyház halottaiból feltámadott, mily erős bizonyítékot nyertünk mi Isten gondviselése, igazságszolgáltatása és a feltámadás felől. Végül buzditá a híveket, hogy tegyék az ünnepet hármassá saját feltámadásuk által, haljanak meg abűnnek, hogy élhessenek az Istennek a Jézus Krisztus által. Az Úrvacsora osztásnál nt. Papp Károly ur agendázott a nála megszokott ékesen szólással. Különösén megható volt, midőn a gyii lekezetre alkalmazá a zsoltár író eme szavait: Vájjon mikor mehetek el, hogy bemutassam magamat az Isten előtt ? Az Úrnak pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem, az én szivem és lelkem kívánkoznak az erős Istenhez.« Úrvacsorát a templomban 76 férfi, 105 nő, háznál pedig két beteg és így összesen 183 vettek. Nem nagy szám, az igaz, de hát nemcsak a diasporában levő, de még a budai reformátusok jó része sem tudott az isteni tiszteletről semmit; sokan nem jöhettek a korai reggel miatt; voltak olyanok is, kik ref. templom után kérdezősködtek s igy az ág. hitv. templomban nem akadtak reánk. Ilyenforma volt a budaiak húsvétja, de hogy minő volt az ő szivöknek öröme, azt leírni nem lehet. És ez örömben osztoztak a más felekezetű magyarok is, mert a ref. egyház felállítását Buda magyarosodására felette fontosnak tartják. Megérezte ez ünnep hatását H. O. országgyűlési képviselő szerint még a Hentzi szobor is. Mint ő állítja; „8 — 1 o-ig e szobor folyton mozgott, (addig tartott a magyar istentisztelet, nem messze tőle) s e mozgás előkészület volt, hogy a mint a kálvinista egyház beteszi lábát Budára, ő megy Bécsbe az Arsenalba.* Elmúlt a húsvét, a feltámadás emlékünnepe, feltámadt Budán a magyar ref. egyház !! Adja Isten, hogy a pünköst is ily kettős ünnep legyen reájuk nézve!! Mint hajdan a tanítványok és hivek megtelének Szent Lélekkel, megkeresztelkedének mintegy háromezren s megalkoták az első egyházat: ugy a budai hívek is megtelve Szent Lélekkel, csoportosuljanak s tegyék erőssé az ő egyházukat!! Petneházy. A codificatio kérdése. Az erdélyi specialitásokra jól emlékeznek a zsinati tanácskozásokat figyelemmel kisért olvasóink. Tudják, hogy az unió a királyhágón innen és tul levő reformátusok között megállapitatott, egy ugyanazon törvényeket fogadták el szabályozókul, de még is jelentékeny eltérések maradtak a magyarországi s az erdélyi kerületek szervezetében. Kimondatott azonban az is, legalább óhajtásképen, hogy a specialitások lehetőleg kevesbitessenek s hogy oda törekedjünk, hogy idővel teljes legyen az egység a két különböző múlttal biró egyháztest között. E célból az erdélyi egyházkerület 1884-ik évi közgyűlése egy hármas bizottságot küldött ki az erdélyi egyház szervezetében behozandó reformok iránti javaslat készítésre s ez a közelebbi egyházk. közgyűlésen lett volna tárgyalás alá veendő. E tekintetben azonban több rendbeli nehézség következett be. Azért is B. Kemény Gábor főgondnok a mult hó 25-ikéra Kolozsvárra egy nagy értekezletet hívott össze, a melynek egyik kitűzött célja volt véleményt nyilvánítani a felett", hogy a hármas bizottság javaslata a közelebbi közgyűlésen tárgyaltassék-é, vagy a jövő évin, vagy az ez év ősszén rendkivülileg összehívandó gyűlésen ? A nagy többség az utóbbi indítványt fogadta el. A conferencia másik feladataként a püspökjelölés tűzetett ki. A tagok egy nagy része e célból B. Bánfy D. lakásán gyűlt össze s az ott összejöttek által egyhangúlag Szász Domokos jelöltetett ki, ki az értekezletre egy küldöttség által meghivatván, mélyen meghatott szavakban köszönte meg a jelöltséget, s ígéretet tett, hogy hazáját s ebben egyházát hiven fogja szolgálni. A codificatiora nézve a hármas bizottság az értekezlet elé a következő előterjesztést nyújtotta be : Az 1884-iki egyházkerületi közgyűlés, az állandó igazgató-tanács indokolt véleménye alapján, 18. j. k. sz. alatt kimondotta, hogy a codificatio folyamatba indított munkáját a végeldöntésre megérettnek nem találja s ennélfogva e nagyfontosságú kérdés tárgyalását elhalasztja. Egyúttal azonban utasította : a) a kollégiumokat tervezetet készíteni aziránt, hogy az egyház testéhez való tartozandóságukat és saját autonom szervezetüket, valamint beligazgatásukat, tekintettel az 1883—XXX. törvénycikkre, valamint a conventi s egyházkerületi erre vonatkozó határozatokra, mikép óhajtanák a törvénykönyvbe iktattatni ? b) a püspöki vizsgálat alatti egyházközségeket, véleményt nyilvánítani aziránt, hogy helyhatósági szervezetüket saját belkörükben, valamint az egyházmegyék irányában miként kívánnák a törvénykönyvben szövegeztetni ? Továbbá : c) felkérte a néhai püspök urat és a püspöki vizsgálat alatti egyházközségek és az egyházmegyék előljá-