Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

nek tanaikat, s megtámadják szent vallásunk leg­szentebb és legfelségesebb dogmáit, még itt is, Rómában, a hitnek központján, az egyház egye­temes és csalhatatlan magisteriumának székhelyén, itt, a hol leghathatósabb módon kellene megóvni a hit integritását, s megőrizni az egyedül igaz val­lás tiszteletét. Ha az Urnák tetszenék Olaszországtól elhá­rítani ezen nagy csapást, a legmélyebb hálának ér­zetével köszönnők meg ezt...* Im itt az oka, a miért jónak láttam a be­szédet a protestáns lapban is kivonatolni; mert oly dolgokat hánytorgat, melyekhez sok szó férne, első sorban protestáns érzelem részéről. De én csak röviden írom körül a szent atya följajdulásait. Elhiszem én, hogy szorongatott helyzete van a római pápának. Azt is értem, ha a babyloni fogság és a pessimismus nyelvén szól hangja, mi­dőn elődeinek helyzetével a pápaság mostani helyzetét összeméri. Mert hiába! Nem ugy van most, mint volt régen, sem Rómában, sem az egész kerek világon. Régente a pápa koronákat osztogathatott, trónusokat foszthatott meg koro­nás fejedelmeiktől, csak egy átok szavába került. Most az ő örök városában is idegenül törvényt. De még ezt nagyon értem; mert nem könnyű a hatalomról lemondani annak, kinek — szerinte — minden hatalom adatott, és a kinek hatalma alatt századokon át voltak vitézek, és ha az egyiknek azt mondotta: Jöszte! akkor az eljött, ha kellett egész Canossáig; és a másiknak: eredj! elment, ha kellett Jeruzsálemig a Szaracénok ellen; egy harmadiknak: ezt miveld! aztmivelte, a bíbornoki kollégium megtette csalhatatlan pápának. De kez­dem nem érteni, sőt minél inkább apellál Krisz­tus fölséges tanára, és arra, hogy a római pápaság Krisztus helytartósága, annál kevésbbé értem, és visszatetszik minden kifakadása, melyet szegény fejünkre, a prot. egyházra zúdit. — Hiába! nem járja ma már, a fogadott szolgák részéről sem, annyival kevésbé az örökös részéről haragudni a kisebb testvérre, ha netán neki is van helye az apai házban. Gonoszságnak mondani pedig, hogy a protestánsok eretnek tanaikat szabadon büntetle­nül terjesztik, több mint őrültség, vagy a világ őrült, hogy ily dolgokat arcába vágni enged, és büntetlenül eltűr. — A mi pedig azt a vádat il­leti, hogy legszentebb és legfelségesebb dogmái­kat a prot. egyház megtámadja, — merő ráfogás. Mert a prot. egyház a kath. egyház dogmai éle­tébe, mióta kivált belőle, ha csak hitvitáinak fo­lyamán nem, — különben soha sem ártotta ma­gát. Miattunk nyugodtan mondhatja, taníthatja, a mint hogy tanítja is egyházában azt a tant, min­den legkisebb lelkifurdalás nélkül: hogy a kath. *fc vallás az egyedül igaz vallás, — pedig Lessing >Náthán< -jának alighanem több igaza van?! de már azt még sem szabad volna mondani, hogy a prot. egyház, midőn tanait terjeszti, vagy a világ midőn e tanokat ^ büntetlenül* terjesztetni engedi, gonoszságot követ el. Mert ezzel nemcsak a hit tévedéseit tudja be nekünk, hanem azokkal he­lyez egy színvonalra, a kik a gonoszság elköve­tésére még palástot sem keresnek, hanem szaba­don mivelik azt. Vagyis protestánsok = rablók, fosztogatók, gyujtogatók, kommunisták, szocialis­ták, anarchisták, és tudja az ég, még miféle jisták.* Mily különös! És ezért mi mégis csak ma­radunk a régiek. Azt tesszük, a mit eddig tenni szoktunk: a pápát sem nem átkozzuk, sem vissza nem szidalmazzuk, hanem cselekesszük, mit Jézus cselekedett: > Atyám ! bocsásd meg nekik, nem tudják, mit cselekesznek.* Bognár Endre. KÖNYVISMERTETÉS. Oramutaté a magyar református énekiigy terén. Enek­tanitóknak, énekvezéreknek, orgonistáknak tanulmányozás végett, az énekügy barátainak pedig olvasmányul, saját tanulmánya és számos évi tapasztalata után irta Ivánka Sámuel főiskolai ének- és zenetanár. Sárospatak. Kapható Trócsányi Bertalan könyvkereskedésében. Egy 79 fejezetből álló, s 297 lapra terjedő munka fekszik előttünk, melynek címe kellő tájékozást nyújt annak célja s rendeltetése felől. Épen azért lehetetlen, hogy bárki is, ki a magyar ref. énekügy iránt csak ke­véssé érdeklődik, s tudja, és látja annak siralmas és el­hanyagolt állapotát, örömmel ne üdvözölje szerzőt, ki e téren szerzett tapasztalatait s tanulmányait közrebocsát­ván, az eszközöket is megjelöli, melyeknek alkalmazásba vételével a magyar ref. énekügy terén felburjánzott dudvák kiirthatok, s ezáltal jobb sorsra érdemes ének­ügyünk jelenlegi szomorú helyzetéből szebb jövőt igérő álla pótba terelhető. És ki részéről jogosultabb az ez irány­ban való felszólalás, mint épen szerző, ezen a gyakorlat terén is megedzett férfiú részéről, kinek jóhangzásu neve biztos zálog arról, hogy az általa kifejtett igazságok s elvek szilárd meggyőződésen, s a mi fő tapasztalati té­nyeken alapulnak. Szerzőnek elméleti téren kifejtett ed­digi működése is eléggé ismeretes. O volt az legköze­lebb, ki az úgynevezett revideált énekeskönyv dallamait s szövegét biráló bonckése alá vette s »Szemlec-jében ridegen, de az igazság és szilárd meggyőződés hangján kimutatta, hogy a revideálás munkálatában mily renge­teg hibát követtek el a megbízottak ugy a dallam (C kulcsról G kulcsra áthelyezés), mint a szöveg megállapí­tásánál ; pedig ez nagyon kis szabású munka volt ahoz képest, mely egy új énekes könyv szerkesztésénél okvet­lenül alkalmazásba veendő. Óramutató-jávai is időszerű dolgot cselekedett, felemelvén tájékozó szavát, midőn az egyházkerületi énekügyi bizottságok a zsinat rendeleté­ből egy újonnan szerkesztendő Énekes könyv készítését már munkába vették, mely munkálat előhaladásáról egyéb iránt tisztelettel legyen megjegyezve, hogy a nagy kö

Next

/
Oldalképek
Tartalom