Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

Van gyónásunk. Mielőtt a pap az urvacsoráját kiosztaná, igy szól a gyülekezethez: ^Mielőtt az uri szent vacsorához járulnátok, három kérdést intézek hozzátok, melyre mindenki jó lélekkel felelje: ,én hiszem és vallom.* És a pap felteszi a három kérdést s a gyülekezet fenn­hangon zúgja: s én hiszem és vallom.* Ez tehát semmi más, mint gyónás, csakhogy nem sekrestyében ülő kapucinus fülébe való gyó­nás, hanem fennhangon, a gyülekezet füle hallat­tára s Isten szine előtt való gyónás. Van bűnbocsánat-hirdetésünk. Midőn a pap felteszi a három kérdést s arra a gyülekezet el­mondja : ^én hiszem és vallom* akkora pap igy szól a híveihez: >Én is tehát az én Uramnak mél­tatlan, de hivatalos szolgája hirdetem tinéktek bű­neiteknek bocsánatját, melyet meg ád az Úr, ha szent, kegyes és Istennek tetsző életet éltek/ E szerint a mi papjaink sokkal magasabb árért osz­togatják a bűnbocsánatot, mint osztotta egykor Tecel, mert sokkal könnyebb gazdag embernek io—20 forintot kidrukkolni egy darab bűnbo- i csátó levélért, mint Istennek tetsző, szent és ke­gyes életet élni. Hogy ezt megtehessük, nem le­het a duzzadt tárcába nyúlni, hanem kell, hogy vallásosok, erkölcsösök legyünk, jótékonyságot gyakoroljunk s az Úr kicsinyeiről ne feledkez­zünk meg. Van szentünk quantum satis, mert mi mind fel vagyunk ruházva a szentek kinevezésének ha­talmával. R. katkolikus atyánkfiainál csak pápa ő szent­ségének a Krisztus helytartójának van joga va­lakit a szentek közé avatni, avattak is több a bűn ösvényéről az erény útjára tért hölgyet és j lovagot, mint a ^zentek életében* olvashatjuk, mi pedig igy énekelünk: »Szent Isten ez órában, Midőn Szentid házában Dicséretet énekelünk, Légyen segítséged velünk.« »Im bejöttünk nagy örömmel Felséges Isten 1 A te szentidnek gyülekezetibe, A te templomodba Felséges atya Isten !« Ugy hiszem, hogy mikor igy énekelünk, nem szent Pált, Jánost, Dávidot s Ézsaiást értjük a szentek alatt, hanem mimagunkat, a kik a szen­tek házában, a szentek gyülekezetiben dicséretet énekelünk. Isten egy Jégyen szavával hat nap alatt tudta a világot megteremteni, mi pedig egy légyen sza­vunkkal, egy vasárnapi napon Debrecenben 6oo, Szentesen 4000, Kőrösön 3000, Csöglén 150, Simontornyán 50, Lajos-Komáromban 25 lelket avatunk szentté, midőn igy énekelünk: »Szent ez hely légyenek szentek Kik e házban megjelentek.® Lássa anonimus lelkipásztor ur ! ilyen furcsa dolog lukad ki, ha valamit élire állítunk. Római katholikusoknál csak a felszentelt pap bir azzal a bűverővel s isteni hatalommal, hogy az ostyát Krisztus testévé képes változtatni, mi reformáltak ennél is nagyobb hatalommal birunk, mert mi magunkat tudjuk Krisztus testévé változ­tatni, midőn igy énekelünk: »Úr testét ha hittel veszszük : Magunk ő testévé teszsziik.« E szerint semmi egyébb nem szükséges, mint hit és Krisztus testévé változunk. Van szentségünk, mert pünköst ünnepén igy énekel a gyülekezet: »Te szentségnek új világa Igédnek tanits útjára, Tanits téged megesmérnünk, Istent atyánknak neveznünk.* Urvacsorája osztásakor pedig ezt énekeljük : »Ez egyszerű vendégségben Jézussal egyesülünk, Egy kenyérből e szentségben Hivők mind részesülünk.* Azt sem lehet tagadni, hogy van két sak­ramentumunk, melyet az Úr Jézus szerzett, a ke­resztség és úri szent vacsora s bár mennyire sza­badkozzunk is, ezek szentségek. Van bérmálásunk, még pedig tágabb hata­lommal, mint r. katholikus atyánkfiainál, mert míg azoknál csak a püspöknek van joga bérmálni, nálunk minden pap jogosítva van erre a functiora. A bérmálás nem más, mint nálunk a confirmatio, azaz a gyermekeknek az anyaszentegyház tagjaivá való avatása s az uri szent vacsorával való élésre feljogosítása. Van utolsó kenetünk. A r. katholikus hal­dokló végvonaglásában papot kiván, az megjele­nik s részesiti az utolsó kenetben, vagy a haldoklók szentségében. A reformáltaknál a vallásos hal­dokló az úri szent vacsorával él s megkönnyülve azon tudattal hal meg, hogy lelke egyenesen a menny kapujához repül. Van papi áldásunk. Midőn a pap elbocsátja az uri szent vacsorával élőket, igy áldja meg: >Legyetek áldottak házaitokban, házaitokon kivül, legyetek áldottak mindennemű munkátokban stb.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom