Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

vesbítése• Tizenhat év óta tanárkodon! s ha igazságosan akartam a feleletet megítélni, nem volt elég a kitűnő, jeles, jó, elégséges, gyenge: ezek közt fel kellett vennem félkitünőt, féljelest, jelesebbet, jobbat stb. Most a következmény előre látható: a legkülönbözőbb tehetségüeket és előmenetelüeket kell egy osztályba erőszakolni. Milyen jó volt az az alig elegendő (vix sufficiens) olyan feleletért, mely nem volt épen secunda, de elégségesnek sem Ítéltethetett. Most vagy jobbat vagy rosszabbat kell adni a tanulónak, mint a milyet érdemel. A középszerűség általánosítására jobb eljárást keresve sem lehetett találni; lesz majd egy-két jeles és rengeteg jó és elégséges s könyörületből minél kevesebb elégtelen. Azt hiszem, nemcsak az általam ismert g-imnáziumokban, de legtöbben tették a tanárok és vizsgálók azon szomorú tapasztalást, hogy a valóban érettek száma ijesztőleg kevés. Az alsóbb osztályokban még sokat ígérő tanulók nagy része a felsőbbekben mintha elbutulna. S a gimnásiumi növendékek száma évről-évre szaporodik! S a legmulattságosabb, hogy a latin nyelvből, mely az összes óráknak negyedét foglalja el, aránylag legkevesebbet tudnak. Latinul tudó embert, s ki emlékszik, mennyit tudtunk csak ezelőtt 10—15 évvel, a hideg ráz a latin dolgozatok olvasásánál. Ennek oka lehet a tanárok módszertelenségében, s hanyagságában, de a fő ok a viszonyokban, az idők szellemében s a tanulási idő kevés voltában van. A kor üzleties, anyagias iránya megragadta a szüléket és tanitókat. A jelszó: minélhamarabb keresethez jutni! A fő dolog hogy uszsza át valami módon a gimnáziumot, ^csak secundát ne kapjon/ ha az érettségi bizonyitvány kezében van, az egyetemen aztán majd eltölti azt a négy évet s kenyere lesz. A szomorú ebben az, hogy a kinek magas összeköttetései vannak, az a legkitűnőbb bizonyitványnyal bírók elől elüti az állomást. Igy lesznek az életben utolsókból elsők. S maga a rendszer kedvez az eredménynek. A tanároknak ki van szabva néhány óra kitartása. Ha pontosan megy be és fennakadás nélkül mondja el pensumát, kötelességét teljesítette saz igazgatónak semmi beleszólója, hogy van-e eredmény. A fegyelem tisztán negatív: szorítkozik a rend fenntartására. Nevelői hatásról e formalitások közt szó sem lehet, — holott egészen az egyetemig az oktatásnak nevelőnek kellene lenni. Felekezeti iskolákban kétségkívül családiasabb a tanítás, de ezek meg igen sok helyen kénytelenek a tanulók számát a tandíj kedveért minden áron szaporítani. Igy nem járhatnak el a tanulók megrostálásában kellő szigorral. A jelenben az is nyomorúságuk, hogy kénytelenek voltak az állami tantervhez alkalmazkodni. A középiskolák e szomorú állapotán egyes tanárkar, egyes felekezet nem segíthet. De a veszély nyilvánvaló s igy törvényhozásilag kell minél előbb intézkedni. Meggyőződésem szerint következőkben lehetne találni a jobbra fordulást. 1. Mindenekelőtt a gimnáziumot kilencosztályuvá kell emelni. A németeket ez egy jóban nem utánozzuk, pedig ott nyolc osztályban sokkal többet tanulnak, mint nálunk. De nekünk hazai tradítiónk is van. A mult században s a jelenben, mikor a protestáns iskolák álltak elől s a legkitűnőbb emberek kerültek belőlük, a licealis rendszer uralkodott; 6 osztályú gimnázium s harmadéves bölcseleti tanfolyam. Ugyanezt sürgette a convent. A visszatérésnek következményei nyilvánvalók. Kilenc évig levén szükséges tanulni, meggondolja minden apa, adja-e oda gyermekét, vagy jobb lesz valami szakiskolába adni. A most nyolc évre szabott tananyag kilenc évre osztatván be, az órák száma kevesbedni fog, de a tanárok óraszáma is, s igy buzgóbban, fáradság nélkül élhetnek hivatásuknak. Az egyetemeken nem lesz panasz, hogy fejletlen ifjak tódulnak hozzájuk. 2. A két illetőleg a négy alsó osztályban bizonyos osztályrendszert kell behozni. A vallástanáron kivül két tanár eltanithatja az összes tantárgyakat . egyik a nyelvieket (magyar, latin) másik a reáliákat (mennyiségtan, természetrajz) s a történelmiek a tanár készültsége szerint vagy — ami jobb — a nyelviekhez vagy a reáliákhoz csatolandók. A harmadik és negyedik osztályban már egy harmadik tanár is (német nyelv) alkalmazandó. 3. A hat osztályra ugy osztandók be a tantárgyak, hogy azok bevégeztessenek. Igy a történelem (hazai és világ) a földrajz (a politikai is) a mennyiségtan (csak a trigonometria maradjon a felső osztályokra), a nyelvek grammatikai és irálytani tekintetben (még a görög is). Ennek a hat osztályú tanfolyamnak az az előnye volna, hogy az időnként eltávolítandó tanulók mehetnének polgári iskolába. Másfelől a vidéki gimnáziumoknak nem kellene nyolcosztályuságra törekedniök, inkább tanerőkkel látni el jól magukat s növendékeik folytathatnák pályájukat a teljes gimnáziumok valamelyikében. 4. E hat osztályban ugyanazon vagy rokon (magyar és latin nyelv, történelem és földrajz) tárgyakat lehetőleg egy tanárnak kellene tanítani. 5. A felső 3 osztály két elsejében (7-ik 8-ik) taníttatnának az alsóbbakban nem tanítottak (fizika, irodalomtörténet, felsőbb mathesis) .mig a nyelvekben a nyelvtan folytonos ismétlésével, főleg az illető irodalomban kellene bevezetni a növendéket; tehát rövid görög, latin és német irodalmat