Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL •• IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Elő fizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. HT Teljes számu péld.ája37-ols:3£:a,l mindig* szolg'állia.t-dnls:.*1

^! Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. Az egyház és állam. A legutóbbi törvényjavaslat tárgyalásánál, — értem a főrendiház reformálására vonatkozó törvényjavaslatot a magyar képviselőházban — többször szóba jött e két functionarius tényező : az egyház és állam. Majd azon elv hangoztatásával kapcsolatban, hogy az egyház és állam elválasztandó egymástól; majd meg tiltakozva ezen elv ellen. Az egyház és állam elválasztásán törekvő igyekezetnek leghívebb szószólója Mocsáry Lajos volt, bizonyítgatván, hogy az egyházi autonomia létezése is ezen elv mellett szól. Az egyház és állam elválasztása ellen fölemelte tiltakozását: Kováts Albert, Láng Lajos, majd meg Tisza Kálmán, s különösen ez utóbbi azon erős meggyőződésnek adott kifejezést, hogy ez sem a magyar állam érdekének, sem a magyar protestantismus szellemének sehogy sem volna megfelelő. Mindegyik álláspont fontos tagadhatatlan, van bazisa. Az egyház és állam elválasztása, nem csak az elvi theoria mezején mozog, mint hangzatos frázis; hanem a gyakorlati életben megvalósítva is látjuk. Nem is említve az amerikai szabad államokat, hol az egyház, mint szabad egyház szabad államban létezik; magában e vén Európában : Olasz-, Franciaország, nem egy tekintetben maga Németország is stb. állami intézményeiben a helyett, hogy az egyház és állam közti viszonyt kiszélesbitené, az érintkezési pontokat egyre kevesebbre vonta az által, hogy az anyakönyvek vezetését az egyház kezéből kivette, a polgári házasságot behozta, az egyház befolyását az iskolákra megszoritotta, a papi jószágokat bevonta s azok értékjövedelmét készpénzátalányban conpenzálta. De ugy szinte a másik elvi álláspont sem függ a levegő égben, különösen nem Magyarországon. Mióta a magyar nemzet állammá consolidálódott, az egyház az állammal folyton egybefüzve volt, sőt idők folytán a kapocs még erősbödött az által, hogy az állam nem egy jogot, mely különben állami atributum volna, az_egyházra ruházott, vagy az egyházzal megosztott. Ilyen az iskolaügy; a házassági válóperekben a szentszék bíráskodása és a Királyhágón túl a reformált egyház házassági ügykezelése. Különben, hogy az utóbbi theoria nem uj, csakis a létező viszonyokból levont helyes consequentia, mert van történeti előzménye, mutatja különösen két körülmény. Az első, hogy a mi a keresztyén vallást megelőzte, a mi annak ugyszólva kiindulási pontját képezi, a zsidóvallás és állam nem más mint theokratikus intézmény, hol okvetlen egyház és állam egybeforrva vannak. Igy igen természetes, hogy a keresztyén vallás sem iszonyodhatott ez intézménytől egészen, hanem sok tekintetben átvette. Talán csak azzal az egy különbséggel, hogy váltakozva, majd az egyház az államot, majd meg az állam az egyházat a kellő mértéken tul befolyásolta, de a kapocs megszakítva nem volt. A másik körülmény, hogy a reformatió sem járt el másként. Ez sem szakított végkép az állammal, hanem, mint Németországban, az államfőt is bele vonta az egyház vezetése-, kormányzásába, s igy van ez máig is. Magyarországban pedig ki ne tudná, hogy a protestáns egyház szabadsága föltétele volt az állami szabadság megadásának, avagy megfordítva, az állam szabaddá létele az egyházat is szabaddá tette. Kérdést sem szenved azonban, hogy ha más országokban, még pedig talán sokkal kényesebb viszonyok közt, lehető volt a kettő elválasztása, lehető lenne nálunk is. Csak a mi a fő, mit a gyakorlati politikusnak szem elől téveszteni nem szabad, hogy egyház és állam ez uton nem tenné-e