Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

megtartatott az diplomák, valamíg 1636. Betlen István uramat reánk nem inditák, azután is mind addig valamig sok sollicitálásomra az diplomának continentiája szerént senkit meg nem biintettenek, sőt az mostani császár mindennek gratiát adván, az atyja igéretit sem efifektualá, kiről producalhatjuk oly levelét hogy az cardinal Pázmán által reá Ígérte vala magát, várakozzam, elhigyje(m) soha büntetlen nem hagyják: látván mi is, hogy sokat nem büntetnek meg érte, másképen is portán s egyebütt is ellenünk practicalnak, ugy gondolkodtunk mi is az mostani állapotokban annak alkalmatosságával szolgáljunk az isten dicsőségének, szegény édes hazámnak, az mennyiben ő felsége módot fog mutatni. Kegyelmetek tanácsadásáért vagy succedalna vagy nem az dolog, hogy mi neheztelnénk, olyan gondolat ingyen se ütközzék az kegyelmetek szemiben, mert hiszen mindkét részről az isten dicsősége s az haza szabadsága az Lndamentom, az jó végre való igyekezet meglevén bennünk vagyon, de szerencsét, áldást csak isten adhat, bi zonyságul ís hívom az ur istent, akarmi nyomorúságot is az én gyarlóságom szerént készebb vagyok az ő dicsősége s haza szabadsága mellett felvenni, eltűrni, mindsem annak kárával magam nyugodalomban élnék. Az több dolgokról, isten szemben juttatván kegyelmeddel, beszélhetünk. Adja isten lássuk szerencsés órában lássuk kegyelmeteket. Dátum Segesvár die 13 septembris, A° 1643. C. Rakocy (Gelei Katona Istvánhoz írva). (Az egész levél I. Rákóczi Gy. irása). (Eredetije a m. k. orsz. levéltárban). III. 1643. sept. 14. Geleji Katona István levele Rákóczy György fejedelemhez. Illustrissime Princeps, domine clementissime etc. Az Ur Isten a Nagh. előtt levő mostani bizonytalan és kétséges állapotját hozza oly bizonyosságra, hogy Nagh. voltaképen tudósíttatván elméjében az ő szent Felsége akaratja felől, se ne induljon meg az ő végezése ellen, sem penig honn ne maradjon, és indulását el ne vesztegelje, az ő tanácsa és decretuma ellen. A Nagh. kglmesen irt levelét kgls uram, mind a Cassai uramnak irt levelének párjával egygyütt, a Posta meghozá ma 8 órakor reggel, mellyeket én elolvasván minden részeiben igen javallok, az en kitsiny Ítéletem szerént, mint Isten ditsőségeért es hazája szabadsagaért buzgó kegyes elméből származott fontos és helies irást, a mellyre en nem hiszem hogy naght sem a test, sem a vér indította volna, hanem az Istennek szent Lelke, a ki a Fejedelmeknek sziveket szokta az ő akaratjának céljára hathatósan igazgatni. Lehetetlen hogy Cassai uram is a félelmességben valamit nem remittalt volna a nagh- Istenben való nagy bizodalmát, neki bátorodottságát es szent szándékát s scopusát ez levélből megértvén. En kgls uram, ugy tetszik hogy immár nem attól féltem Naght, hogy ha valamiképpen meg fog mozdulni es ebben a hoszas hadakozásban fogja magát ögyeliteni, mi következhessék reája és reánk mindnyájjan, ha hogy az dolog nem succedal, hanem attól, hogy ha valami módón es valami nagy hatalmas akadék miatt Nagh. meg nem indulhatna, abból mitsoda veszedelmes dolgok jöhetnének ki. Ezzel táplálom reménségemet, hogy ha ugyan Isten incitalja Naght. és választotta az ő ditsőségének oltalmaztatásában egygyik eszközül és eljött az üdő s hogy immár Nagh. az ő Felsége kévánsága szerint fel keljen a Töröknek szivét is reá hajtja, úgymint ki még a gonosz eszközök által is jo dolgot szokott gyakorta véghez vinni, es ő vélek is az ő ditsőségének elé mozdittatásában, intentúmok kiivöl is, szolgáltatni, ha valahogy azzal meg nem bántodott, hogy illyen szent es keresztyeni dologban az ő tetszése alá botsátkoztunk es attól függünk, melljet mind azon által nem gondolhatok, mivel ő szent Felsége vetett minket igaz ítéletiből a mi gonoszsaginkért iideig az ő birtoka alá, mellyet ok nélkül nemis excutialhatúnk. Az Ur Isten na^ht tartsa meg ebben a buzgó indulatban, és hova tovább erőssitse s bátorítsa mind inkább inkább hozzá szivét s a kévánt válaszai is örvendeztesse meg rövid napon, es hoz7á tellyes örömvei s kesz elmevei Naght hozzánk. Albae, ao 1643. 14. Septembr. Nagh. alázatos Caplanja Geleji István, m. p. P. S. En kegls uram, ezt sem tartom semminek, hogy az egész mi vallásunkon lévő keresztyénségnek, mind Anglusoknak, Scotusoknak, Belgaknak, Nemeteknek és Tseheknelc leg nagyobb reménségek az Isten igaz tiszteletének helyre állattatása felől, Isten után Naghban vagyon, mint az onnan közzülök még jövő atyafiaktol, es tölök vött levelekből bizonyosan értjük. Honnan indíttatott ő bennek ez a Nagh. állapotja felett való nagy remenyseg tudja csak az Isten. Kiilcim : Illustrissimo Principi, ae domino, domino Georgio Rakoci, dei gratia Transylvaniae Principi, Partium Regni Hungáriáé Domino ac Siculorum Comiti etc. domino mihi clementissimo. Kivül: (I. Rákóczi Gy. kezével): 17 die septembris, Fogaras 1643. (Az egész levél Geleji saját irása). (Eredetije a m. k. orsz. levéltárban). S most a közlemény végéhez érve, legyen szabad olvasóimhoz egy kérdést intéznem. Vájjon nem látják-e eljöttnek az időt, hogy a protestáns egyháztörténeti kútfők kiadása megkezdessék? Higyjék el bár sok elveszett a levéltárakban, de sok van még a fennmaradt, csakhogy elszórva. Ki más irányban bár, de sokíelé kutattam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kutatás nem maradna eredménytelen. Szilágyi Sándor. IRODALOM. Egy szerény felszóllalás. — A protestáns árvaházi naptárak ügyében. — Az árvaházi naptáraknak 12 dik évfolyama jelent meg immár, s küldetett szét a központból, a szélrózsa minden irányában, hozzánk vidéki lelkészekhez, elárusitás végett. Tizenkét év elég nagy idő arra, hogy valamely irodalmi vállalat életrevalóságát bebizonyítsa, vagy pedig — ha nem bizonyul olyannak — elfújja még az emlékezetét is, mint a szél; és hogy e jótékony célú vállalat nem az utóbbi sorsban részesült, hanem több mint egy év-tized után is tisztességesen fenntarthatja magát : ezen körülmény tanúskodik egyrészről a kezdeményezők ügyes tapintata- s gyakorlati észjárásáról, másrészről pedig és ta'án még inkább, a helyes irányú s gondos szerkesztésről, melynek érdeme az, hogy ezen naptárak ott, a hol ezek terjesztésében a kellő buzgalom nem hiányzott, a magyar prot. nép kedvenceivé s örömmel várt házi barátaivá lettek. A terjesztés, közvetítés és elárusitás munkája a