Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-01 / 9. szám
285 28f. mérmét sértő és fertőztető képei tűnnek-e fel előtte a természetnek, midőn olvassa : »Velem édes anyám terhétől szabadult* »Fájdalmai közt engem burokban szült,« mig anyám kínlódott: ha gondolkodik vájjon mm oly ismeretre jut-e minőt illető'eg különösen egy serdülő leánynak vastag tudatlanságban szép és hasznos lennie. En legalább azt szeretném, ha leányaim még menyasszony korukban is abban a gyermeki ártatlanságú hitben élnének, hogy ,kutból meiiti az öreg asszony* azt a kedves kisdedet, kivel az apának s anyának tengernyi reménye, öröme és boldosága született; szeretném ha az idő teljességeig nem tudnák, mi az az anyai teher, burok s kínlódás ! Ha e vágyam valósulása csak ideál : azon mindenesetre igyekezni fogok, hogy náluk Aurora minél később lépjen Hesperus nyomába. Igen, mert az a boldog akarok lenni ki a más kárán tanul. Tanultam ugyan is tapasztalatból, hogy sok szüle azért szerencsétlen gyermekeiben, mert a természeti indulatokat, érzelmeket, vágyakat, leleplezett példák, elejtett beszédek, nem nekik való társaságok és olvasmányok által hamarabb kifejleszti keblökben, mint azoknak a természet rendje szerint, maguktól kikellett volna fejlődniök. De hagyom ezeket! és oda térek vissza nt. szerkesztő ur 1 hogy az én ajánlásomat ne méltóztassék elhallgatni, mert ugy hiszem nem egyedül mi : én és nőm vagyunk oly együgyü szülék, kik az idézett kifejezésekben megbotránkoztunk. A »Gondűző« kitűnő lap, még kitűnőbb leend ha benne ajánlásom érvényre jutván, az ártány disznók milyenségét nem magyarázgatja ugy mint szépirodalom nyelvére nem illik. S a serdülő lányok is, kiknek szánva van, magukban, szüleikkel, testvéreikkel és esetleg fiatal emberek társaságában is szemérem sértés nélkül szivnemesitőleg, nyugodt élvezettel olvashatják, vagy olvastathatják s a »Gondűző* a gondot valóban tova űzi!— Kispalád, 1885. feb. 12-én. — Nagy Etele, ref. lelkész. * A hódmező-vásárhelyi főgymnásium muzeuma közelebb értékes régiségi darabokkal gyarapodott. Matók Béla ur Komárommegyéből Uj-Szőny, O-Szőny, Neszmély és Tata környékén gyűjtött régiségeket, melyeknek súlya összesen 101 métermázsára ment, küldött a főgymnásiumnak. Van a régiségek közt egy nagy családi sarcophag faragványokkal és oldalfelirattal és három da- I rak okra tört fedővel, egy egészen ép női sarcophag ép tetővel és oldalfelirással, egy csonka ülő sárga márványszobor, egy négyszegletű kőre metszett római gladiator, egy vízvezeték teteje csurgóval, egy szárnyas ló, egy kőkutnak állatfejet ábrázoló csurgója, Jupiternek egy faragványos nyúlánk házi oltára, egy kisebb márványszobor, egy épülethez vagy oltárhoz tartozott díszkő, egy lapos kőmozsár, egy szobor talapzat, ezeken kívül több írással ellátott kőfaragvány. Továbbá 8 ládaban pakolva, cserépből, kőből, téglából, vasból bronzból és üvegből készült különféle tárgyak, továbbá csontok. A régiségek többnyire római maradványok, de van közöttük magyar eredetű is, ilyen a többek közölt egy meglehetősen ép állapotban levő sisak. Az egyes tárgyak meghatározása, elhelyezése s átalában a rendezés most van folyamatban. * A debreceni főiskolai pénztári számadások (1881-1883. febr. 17-ig) megvizsgálását — mint a debreceni prot. lapban olvassuk, — folyó hó 12-től—17-ig naponta tartott üléseiben végezte be a főiskolai gazdasági tanács. Örömmel constatálhatjuk, hogy átalában a főiskola vagyona és a pénztárnál az egyes alapítványok állása körül, a mint azok 1883. febr. 17-én megállapittattak, mint a mely időig tartoztak számadással az elhunyt pénztárnok örökösei: legkisebb hiány sem volt; és így azon szárnyra kelt hírek és gyanúsítások, mintha a pénztárkezelésénél valami hűtlenség forgott volna fen, csak légből kapottaknak és alaptalanoknak bizonyultak. 1883. febr. 17-én a debreceni főiskola vagyoni állása a megállapított számadás szerint következő volt: jelzálogkölcsön 590,378 frt 34 kr, és 600 db. cs. kir. arany. Pénzintézeti betétek 82,573 frt 17 kr, követelés más alapoknál 99,652 frt 61 kr, értékpapírokban 16,286 frt 50 kr, ingatlanokban 354,099 frt 01 kr, készpénzben 12,677 fr t 71 kr - Mindezen vagyon hiány nélkül kimutattatott. Az ingatlanok értékében nincsenek befoglalva a főiskolai épületek, 4 tanári lak és két ház, melyek mint bérházak jövedelmeznek. Ezen vagyonon kivül van nak az évi járadékok Debrecen várostól, a debreceni egyháztól és egyházmegyéktől, nemkülönben egyes egyházaktól is, melyeknek összege a 12,000 frtot meghaladja, sőt ha pontosan beszolgáltatnának, 13,893 frtra menne évi értékök, jelenleg mintegy 11 ezer frt van számításba véve a mult évben készített költségelőirányzatban. * Mennyi megy le a garaton? A »Téli ujság« közelebbi száma érdekes értekezést közöl az Amerikában ujabban megindult »mértékletességi mozgalomról.4 Alig hisz az ember a statisztika számainak ; elbámulunk, hogy korunk, melyben a nyomorról annyit panaszkodnak, mily sokat elfecsérel nem szükségesekre, mily sokat leereszt a garaton. Igy olvassuk az emiitett értekezésben : A mit italra a munkás osztály költ (Amerikában és Angliában) egyedül az megszüntetné a szegénységet minden keresztyén országban. Számítás szerint. 6JO millió dollárt (egy dollár — 2 forint) költ az amerikai nép italra évenként, az angol munkásosztály pedig 350 millió fontot (egy font sterling: 10 forint). * Osztrák püspökök konferenciája. Az osztrák püspökök Bécsben összejöttek, hogy a kongrua-törvéuy és a salzburgi kath. egyetem tárgyában tanácskozzanak. Egyik lembergi lap szerint az osztrák iskolatörvény megváltó/tatása is a püspöki tanácskozás elé kerül miután a klérus a papság részére nagyobb befolyást akar kieszközölni az iskolai ügyekben, nevezetesen pedig a lelkészek számára döntő befolyást akar biztosítani a népiskolákban. A püspökök szükségesnek tartják, hogy az elemi iskolák vezetője gyanánt a plébánosok neveztessenek ki. NECROLOG. Nagy József emlékezete. Folyó évi február 1 i-ikén tettük nyugalomra Nagy József mária-nosztrai fegyintézeti ref. lelkészt. A boldogult s a reá bízottakon hű lelkész született Mocson, az 1825-ik esztendőben. Tanulmányait szülötte földén kezdte, majd folytatta Pápán, Pesten, külföldön Zürichben Genfben, Bázelben. Közben akadémikus rektor volt Balatonfő Kajáron. A 48-iki szabadságharcban tüzér főhad nagy. 1862-ben a moldva-olaszországi misszióba Pitestre ment lelkésznek s ott töltött tiz esztendőt. A honvágy haza hozta 1872-ben s azon időtől halálaig a márianostrai nőfegyház lelkésze volt. 1866-ban lépett házasságra Éltető Zsuzsánnával s e házasságból egy kis leánya siratja elhunytát. Nejének előbbi férjétől három gyermeke levén: azokat szerető hűséggel gondozta és neveltette. Betegsége alig pár hétig tartott. Végső kivánata az volt, hogy őt Celder lelkésztársa, minden körülmények közt hű barátja, temesse el. Temetésén jelenvoltak s a gyásztisztet végzék barátján ki\ ül, ki fe-
