Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

lenül egy damokles kard fog függeni feje fölött, a mindenki által megtekinthető anyakönyvben, mely bűnét maradandólag hirdetni fogja és őt becs­telennek bélyegzi. Ez a tudat annyival inkább sarkalja azon bűn elkövetésére, mely egyedül mentheti meg; mivel tudja, hogy ha sikerül, be­csülete érintetlen marad, és bűne törölve van a világ előtt ; ha pedig nem sikerül, a különben már erkölcsileg meghaltnak büntetése, a ránézve már kevésbbé sújtó testi büntetés által csak fo­koztatik; sőt talán még könnyíti lelki gyötrelmeit a megérdemelt büntetés bekövetkezése. A francia törvényhozás gondoskodott, hogy az ily szerencsétleneket a kérlelhetlen szigor ál­tal a bűn örvényébe ne kergesse. Némi részben alkalmat nyújt nekik a titok fátyola alá rejleni botlásaikat, s ez által utat nyit a bűnbánatra, a lelki gyógyulásra. Kimondotta, hogy az anya­könyvek vezetői nincsenek jogosítva kutatni a bejelentett gyermek anyjának a nevét, ha ez tör­vénytelen szülött levén, az anya el akarja titkolni anyaságát. Sőt ha a gyermeknek természetes apja és anyja nem akarják magukat megismertetni, a hivatalnok csak annyit köteles bejegyezni, hogy a gyermek meg nem nevezett szüléknek a gyer­meke. Ki tudná azt, hogy ezen kíméletes eljárás hiánya nálunk hány anyát kergetett már a gyer­mekgyilkosság bűnébe? Talán nem sok a tudott, a megbüntetett, de ki tudja azon esetek számát, me lyek csak sejtve voltak, meg nem büntettettek, s azoknak számát, a melyek világosságra nem jöttek és sejtelem sem volt felőlük. Tudom, hogy vitatni lehet e tárgyat pro et contra. Fellehet hozni, hogy az ily titkolódzás ál­tal szabadabb tér nyittatnék a korrupciónak. De a ki ismeri az emberi gyarlóságot, jól tudja, hogy a tiszta erkölcsnek is lehet oly óvtalan pillanata, melyben a kísértő könnyen győzedelmeskedik fö­lötte, a nélkül, hogy a romlott erkölcsűek közé lehetne számítani. S vajon nem bűn e az ilyen előtt elzárni a visszatérés útját ? és ha a francia gyakorlat csakugyan tágítaná az erkölcsi rom­lottság útját, nem hiszem, hogy ezt már maguk a franciák be nem szüntették volna. Lapp Károly. TÁ R C A. Báthori Gábor dunamelléki superintendens püs­pöki látogatása 1816—1819-ben. IV. A canonica visitatio. (Folytatás.) Innét 19. kiszaladtam az utambólreggel a Fekete­hegytől 3 mértföldre eső Sz. Tamásra Camaralis Praefectus Consiliarius Kereskényi Úrhoz, aki a Verbászi Lutheránu­soktól ajándékkal arra vétetett, hogy az ő Templomok hátulján, eldugott helyenn assignált a reformátusoknak Templom helyet, holott a Lutheránusok Templomával által ellenben igen szép hely volt volna. Ennek a kies helynek a Reformátusok részére való assignatióját kér­tem a Praefectus Úrtól, a mit megígért. Visszatérvén Feketehegyre, ott ebédeltem, jelen voltak Török Vmegye Eskütje és a Felesége, a Kiskéri és Szeghegyi Evang. Ptrok. és Feleségeik. Ebéd után mentem 16 Omorovitzára, hol háltam és 20. délig dolgomat végezvén, ebédeltem, Latinovits, Veres és Tomcsányi Földes Urak jelen lé­vén; délután 17. Patsérra, hol végeztem és háltam. 21. reggel megindulván, délre Ketymásra értem, hol a ven dégfogadóban a Patsériak jó ebédet készíttettek. Innét a Patséri lovak bevittek estvére 18. Bajára. Érkezésem utánn mindjárt megjelent nálam a Ba­jai Nagtiszteletü Plebanus Radicsevics Mátyás ur és más napon hívott comitatusommal együtt ebédre. Tehát 22. Junii délig elvégezvén az Ekklesiával való dolgo-na^, a velem voltakkal együtt elmentem a Tisztelt Plebanus Úrhoz, a hol találtam Fő Tiszt V. Archi Diaconus Chabitsovszky György Urat és még 8 Plebanus Urakat, kiknek azon naponn a Bajai Parochián gyűlések volt. Ez a V. Archi Diaconus Úr mindenek hallatára azt de­clarálta, hogyha tudta volna Baján létemet, a Consisto­riumba invitált, a Praesidiumot és decisivum votumot nekem engedte és ezt improtocollálta volna. Midőn kér­deztem tőle : Hogy justificálta volna ezt a tselekedetét Kalotsán ? felelte, hogy az az ő dolga lett volna. A nagy ebéd után elindultam és 6 órára értem 19. Csa­nádra, mely nap ott mindent elvégezvén 23. Junii dél­előtt értem 20. Foktőre, melly már a Solti Tractusban fekszik legalól, mint volt káplánomnál a Prnál ebédeltem és háltam. 24. Junii mentem 21. Úszódra, hol dolgom vég­zése után ebédeltem. Ebéd után által mentem 22. Sz.-Be­nedekre, ott rövidenn végezvén, estvéli 6 órára 23. Or­dasra értem, hol háltam, az nap dolgomat elvégezvén. 25. Junii 24 Patajba, a régi lakásom helyébe mentem. Nem lehetne bár akármelly hoszszú beszéddel leirni, melly nagy indulattal fogadtak ezek az én régi hall­gatóim. Az utzák mindenütt bevoltak terítve zöld ágak­kal, mikor a városhoz közelitettem, szólltak a mozsár ágyuk, a mindenütt két rendben állott emberek, aszszo­nyok, férfiak, gyermekek öröm miatt sirván, kiáltották a Vivát-ot, a leányok a templom kerítésében szórták min­denfelé utamra a virágokat, mikor a Cathedrába fel­állottam, nem volt szem, melly ne könnyezett, volna. Hát mikor beszédemet "hallották ? Kijővén a templom­ból a megtódult nép között alig tudtam elébb lépni, kezemet, ruhámat tsókolták, nyakamba estek. Ugy tet­tem fel, hogy ezt a napot Patajban töltöm el, másnap folytatom utamat, azonban mindaddig kértek, rimánkod­tak a Pataiak, hogy a következett 26-ikát is itt töltöt­tem el. 27. Junii 25 Fülöpszállására érkeztem, mindent elvégeztem és ott háltam. 28. Junii 26 Izsákra által men­tem 10 órára, hol a munka végeztével ebédeltem, dél­után 27 Szabadszállására mentem, minden dolgot elvég­zettem és ott háltam. 29. Junii 28 Solt születésem helye volt visitatiom tárgya, melyet délig elvégeztem, délután 29 Apostagon tsak annyi ideig, mig dolgom végzettem állapodtam meg, innét késő estve értem 30. Vetsére, hol háltam. 30. Junii délig dolgomat végeztem, ebéd utánn által mentem 31. Szalk Sz. Mártonba, ott háltam. 1. Julii délig mindent elvégeztem, ebéd utánn által mentem 32. Tassra, melly Ekklesiában szolgáltam leg­először mint Prédikátor 3 esztendeig. Dolgom végezvén, itt háltam. 2. Julii reggel mentem 33. K. K. Szt. Mik­lósra. Itt véghez menvén minden, még az nap igyekez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom