Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-15 / 7. szám
A budapesti theologiai convictus segélyezése. Elhangzottak a főpásztori i-ső körlevél kenetes szavai, de a viszhang még nem mult el, sőt növekedve nagyobb kiterjedésben zeng, behatolván még a legtávolibb helyekre is, buzgóságra gyulasztja a közönyös lelkeket, áldozatkészségre serkenti a rideg önző lelkeket is. Ugyan ki volna az, ki az erőnek, kegyelemnek és bölcsességnek lelkével felruházott főpap köszöntését örömmel ne viszonozná, a szeretetért szeretetet nem adna ? Az első elolvasásra annak beható erejétől, majd szépségének kellemeitől elbájoltatva, azonnal megszületett és folyton él s erősbödik bennem azon szent elhatározás, hogy követem főpásztorunk példáját, igyekezem betölteni örömét, s megerősítem bennünk helyezett hitét és reményét. A'mbár változatlanul él keblemben szent elhatározásom mindazáltal szerénységből tartózkodtam azt nyilvánosságra hozni, gondolván : hogy azt hiu dicsőségkeresésnek keresztelik talán némelyek. De minthogy nincsen oly elrejtett dolog, melynelc meg nem lcetl jelentetni: annálfogva inkább előbb mint kérőbb kijelentem, hogy egyházkerületi lelkészképző intézetünk növendékeinek köztartására azon adót, melyet egyházkerületünk reám mint folyton negyedosztályú egyházban hivataloskodó lelkészre vetett, kétszeresen, az az I frt helyett 2 frtot fogok évenként szives készséggel fizetni, mindaddig mig hivatalom tisztét magam végezhetem, vagy kisded egyházam a teher alatt összeroskadva meg nem szíinik anyaegyház lenni! 1 Lelkem elrepül azon várva várt időre, midőn szeretett főpásztorunk Ígérete szerint meglátogat bennünket. Éltesse és tartsa meg Isten ! a legjobb egészségben és erőben, hogy epochális nagy jelentőségű munkáját örömmel teljesíthesse! Vajha az isteni kegyelem nyújtaná addig életem idejét, hogy azon püspöki látogatás örömét megérhetném, s számot adhatnék a főpásztornak ezen kisded nyájról, melynek őrizése, vezérlése lelkészi gondjaimra bízatott ! Szives üdvözlettel N.-Pal, 1885. febr. 4. Sarközi San dor, ev. református r. lelkész. Mi is szivünkből óhajtjuk, hogy a f. év tavaszán megkezdendő látogatását egyházkerületünk összes gyüle kezetemek főpapunk bevégezhesse Óhajtjuk már csak azért is, mert a késő korra sok érdekes, talán az unokák előtt hihetetlennek látszó — adatot fog ezen visitatió feljegyezhetni. Im, ad vocem Nagy-Pal— hogy a sok közül csak egyet anticipáljunk, ide igtatunk a most említett egyház életéből, tanulságára a jelennek és jövőnek, és tanúságára protest. népünk áldozatkészségének néhány adatot. Az emiitett nagy-pali egyházban van jelenleg 183 lélek, s ezek között 60 fizető pár, fizetőnek vétetvén az elemi osztályokat bevégzett s életük 12 ik évét betöltött fiuk is. S ezen 60 fizető párt számláló kis egyház im mit áldoz ? Azon kívül, hogy minden 12 éven felül levő egyháztag fizet évenként 8 frt egyházi adót, ezen kiviil a papi s tanítói földek után járó mindenféle adót nehézség nélkül megadja ; a domesziika ügyér egy katedrai prédikáció s utána megmagyarázás és felvilágosítás után magnévá tette s készséggel elf-gadta, még az nap megadóztatta magát, rá két hét múlva a kirótt összeget 16 frt 20 krt beadta s rendeltetési h-lyére juttatta, adván minden lélek után 9 krt; az 1884-ik évre járó tartozásának még a mult évben eleget tett. minden egyházi épületeit, díszes uj iskoláját, melléképületeit jó karban fenntartja, nem lévén egyébb vagyona mint i /4 hegyes völgyes, természettől sovány talajú 3-ad osztályú telke, melynek előbbi évi bérjövedelme 40 frt o. é. volt a mult 1884. évben, kiváló fényes ta nujelét adta életrevalóságának, buzgóságának, áldozatkészségének az által, hogy lelkésze buzgó katedrai felhívására, templomának orgonával leendő felékesítésére önkéntes adakozás és fizetési kötelezettség mellett, az orgona vételárának több mint felét összeadta s azt a mult 1884. év október 19-én nagy örömmel fel is szentelte. Válóban bámulatot érdemlő buzgóság 1 De ezen gyülekezet csak egy a sok közül, néhol talán még nagyobb a teher, melyet a gyülekezet visel, s nem kisebb a bu góság melylyel azt viseli. Ez alkalomból megemlítjük, hogy a pesti reform, egyházmegyének azon négy lelkésze is, kiknek nevei a múltkor közzétett jegyzékéből az adakozóknak hiányzottak, befizették a reájuk eső illetéket, nevezetesen Kalica Ferenc 2 frt, Földvári László 1 frt, Kerkapoly István 1 frt, Szánthó Ödón 1 irt. Pest vármegyét 1848 előtt ugy ismerte az ország, mint vezérmegyét, ezt a szerepét a politikai megyének ugy látszik az egyházi megye is igyekszik elsajátítani. Szerk. REGISÉGEK. Adalékok a dézsma történetéhez a Szepességen.1 Már a mult évi 47-dik számban Fecht Fülöp2 cím alatt e lelkész sorsát előadtam és mellékesen a szepességi dézsma viszonyokat is érintettem. Ez úttal szándékom e tá'gyról bővebb felvilágosítást nyújtani és oly viszonyokat érinteni, melyek minden esetre különleges sajátságunk, s másutt aligha fordultak elő. A történelem tanúsága szerint a szepesi szászok második Géza uralkodása alatt 1 143 körül vándoroltak be. Különféle szabadalmakat nyertek, majd V. István 1271-ben külön diplomával ajándékozta meg őket, melynek értelmében, a többek között, külön és kiváltságos jogaikhoz tartozott, hogy szabad tetszésök szerint lelkészeket választhattak, és azoknak díjazása iránt teljesen önállólag rendelkezhettek.: i És igy a szepesi szászok egészen szabadon, először a föld • terményeinek a 12-ik,4 későbben a 10-ik részével fizették lelkészeiket. E rendelkezésre semmi idegen befolyás, semmi kényszer, csupán a szabad akarat és önálló elhatározás birta őket. 1280-ik évben Illyés grófjok alatt Lőcsén, telepük fő helyén, több országnagy befolyásával a szepesi szá szok egy okmányt állítottak ki a már érintett értelemben, hogy t. i. a szabadon választott papjaikat, mig másképen nem rendelkeznek, szabad elhatározásból a dézsmaval fogják fizetni. Ezen okmányt, nagyobb hitelesség okáért III. András 1297-ben külön leiratban megerősítette,5 mind azt elődje is Erzsébet királyné mar az 1280-dik évben, tehát az okmány kiallittatá-a évében, ismét későbben 1286-ban is tette.0 1 Kivoi at a megjelenendő iszepes-bélii ev. a. h. egyház monographiája« című művemből. 3 E nevet »Klein, Kirchliche Nachriehten* 11-ik kötetéből ol vastam ki, mely név azonban helyesebben Hen^ch kifejezéssel cserélendő fel, mint azt a matheóci egyház eredeti anyakönyve bizonyítja. 3 Wagner, Analecta Scepusii I. 189. 4 U. o. 264. 5 U. o. 273. 6 Ezen okmányok Szepes-Kélán mind a városi, mind az ev. egyházi levéltárban hiteles leiratokban feltalálhatók.
