Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

131 PROTESTÁNS EGYHÁZI E visel. E rovatban azon család van kitüntetve, melyből az illető származott, s ezenkívül nőknél, kik második, harmadik stb; házasságralépés által már több család tagjai voltak, kitüntetve vannak azon családok, melyekben az illető, családtagként élt. E kitüntetés igen röviden a vonatkozó csa­ládnév vagy nevek nagy kezdő betűjével s e mel lett azon számmal történt, mely alatt a kérdés­ben levő család a bettisoios mutató könyvben föltalálható. — E szerint ez ivek biztos leszár­mazási adatok tárát is képezik. A 3-ik rovat a születés, 4-ik a házasságralépés, 5-ik az elhalás éve és napja, 6-ik a vallás, 7-ik a foglalkozás bejegyzésére van nyitva, 8-ik rovat ^jegyzet^. 1830-ik évről kezdve 1883. végéig, — ig> 54 év alatt — egyházunk tagjai között 6765 házasság köttetet s törvénytelen viszonyból 667 család alakult. S igy — mint fennebb is említtetik — családkönyvünk ivszáma 7432. 54 év alatt 6765 egyén közül egyszer nő­sült 5726 férfi, kétszer nősült 924, háromszor nő­sült 101, négyszer nősült 13, ötször nősült 1. — S ez utóbbi szám bizonyságot tesz arról, hogy a görögkeleti egyház rendtartása, hol a házas­ságralépés ötödik izben megengedve nincsen, az emberiség mily kicsiny százalékára válhat sérel­messé. Midőn e jelentésemmel e lapok t. c. olvasói előtt megjelenek, nemcsak azért teszem ezt, hogy a minek létesüléséről többen előre kételkedtek, sőt ez elhatározásomért hibáztattak is — célom­nak — Isten kegyelméből valósitását s munká­latom befejezését igaz örömmel tudathassam; nem is csak azért, hogy mindeneket, kik e mun­kálat értéke felől meggyőződést szerezni óhajtanak, családkönyvem megtekintésére tiszteletteljes bizo­dalommal meghívjak s fölkérjek, ha ugyan e kérésemet is nem ugyanazon sors érné, mint azt, mit 12 év előtt ez érdekben kockáztattam volt; hanem teszem különösebben azért, hogy ha családkönyvemről, talán más és széles körben olvasott napi és kivált egyházi lapok is tudomást vennének, s igy célom valósulásáról s család­könyvem megalkotásáról a nagy közönség s a lelkészi kar is értesülést nyerne : legyen a lelkészi kar egyeseinek bátorsága s ereje a lelkészi hivatal előtt oly nagy fontosságú családkönyv megalko­tására. A viszonyok — mint mondám — csak­nem kényszerítők ; sőt ilyenek. A családkönyv készítésével együttjáró nehézségekre, a huzamo­sabb időt igénylő munkálkodásra való gondolat ne tartóztasson vissza senkit is. Csak nagy egy­házakban lenne ez terhesebb s azokban is csak akkor, ha az egyháztagok szószékből hozzájok intézendő lelkészi felhívásnak — minek megej- I téstét saját példámon okulva mindenkinek javai- | S ISKOLAI LAP. IfiÖ hatom — adatok kiszolgáltatása által megfelelni nem akarnának. Kisebb egyházakban, különösen pedig oly vidéken, hol a „mozgalom" nem oly nagymérvű, mint például nálunk, (hol a tizen fö­lüli gyermekszám egy-egy családban nem ritka­ság), oly vidéken, hol a családban egy vagy két gyermeket alig lehet látni: e munkálat nehézsége nagyon megkönnyítve van, s a családkönyv rö­vid idő alatt megkészíthető. Csak a kezdet nehéz! Családkönyvek szükségességét már is érezni látszik a lelkészi kar, legalább a reform, egyház lelkészi kara. E föltevés mellett bizonyít a debre­ceni reformált egyházmegyének a tiszántúli re­formált egyházkerület 1882-ik évi október havá­ban tartott közgyűlése elé nyújtott, s itt 194. sz. a. tárgyalt fölterjesztése,' melyben azon okon, hogy a gyermek törvényes vagy törvénytelen volta hiteles adat alapján bejegyezhetővé váljék, oly esketési jegyek nyomatásáról kér intézkedést, minők már a debreceni reform, egyházban hasz­náltatnak, s melyek minden esketés után az egybe­kelt házaspárnak 25 kr. mérsékelt dijért átadan­dók legyenek. E fölterjesztett s tárgyalt kérés -— határozatilag — véleményadás végett az egy­házmegyéknek kiadatott, s ennek folytán 1883, április 26. s következő napjain tartatott egyház­kerületi közgyűlés 67. sz. a. a főjegyző jelentést tevén, előadja, hogy addig véleményét csak két egyházmegye terjesztette be, s ezek egyike az alsó-szabolcsi ide vonatkozólag azon inditványnyal lép fel, hogy miután véleménye sze­rint az esketési jegyek által teljes cél nem éret­hetik el, célravezetőbbnek tartaná azok helyett az egész családi ügyet felölelő s már H.-Böször­ményben és H.-Nánáson életbeléptetett család­könyvek behozatalát. Ez ujabb indítvány is az egyházmegyék figyelmébe ajánltatott, s illető alsó-szabolcsi esperes ur határozatilag fölkéretett, hogy a családkönyvek egy-egy példányát az egy­házmegyékhez megküldeni sziveskedjék, hogy azoknak ismerete mellett szólhassanak e kérdéshez, fölhivatván a még nem nyilatkozott egyházmegyék e tárgyban a jövő gyűlésre nyilatkozatukat bekül­deni. Az ügy e stádiumon áll egyházkerületünkben ez ideig, mert az egyházmegyék nyilatkozatukat még 1 883. év szeptember havában tartott egyház­kerületi közgyűlésre sem terjeszthették mindnyá­jan be. Azonban, ugylátszik, hogy a családkönyvek ügye siker reményével a legjobb uton halad s közelget megvalósulásához. Remélni lehet, hogy az alsó-szabolcsi egyházmegye indítványa kedvező fogadtatásra talál; — és nagyon is kívánatos, hogy arra találjon, hogy elfogadtassák. Mert való­ban igaz, hogy az esketési jegyek által, miket a házasságralépett feleknek kellene — dijért —

Next

/
Oldalképek
Tartalom