Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-06 / 14. szám
391 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 sebb hatással. A középiskolai nevelés — mondá — a mai felfogás szerint az állam hivatása, s terhe volna : a protestáns egyház majdnem erejét felülmúló áldozatot hoz, a midőn annyi középiskolát tart fent. De a jelen körülmények között ezt kénytelen tenni, mert hiszen az országban lévő többi középtanodák is — egy-kettő kivételével — felekezetiek, s a mig ez igy van, addig a protestánsok sem adhatják fel felekezeti jellegű iskoláikat. Helyesli ő is, hogy a protestánsok ragaszkodnak az 1848. 20-dik törvénycikkhez, helyesen tesznek, ha ennek valósítását kérik, sürgetik. De a kik a mai helyzetet ismerik, azok tudják, hogy azon törvénycikk megvalósításától soha nem voltunk messzebb, mint ma ; azt is tudják, hogy az 1883-ik középiskolai törvénynél, mely hogy a protestánsokra nézve csak ennyire is kedvező, a törvényhozó teremben ülő katholikus és más felekezetű liberális férfiaknak köszönhető, — kedvezőbb törvénycikk alkotását a közelebbi években reményleni nem lehet; azéit szerinte fel kell használni az ebben levő, ha nem is nagy mérvű kedvezményt, és a mely intézet saját erejéből nem képes magát fentartani, az, mint p. o. a rimaszombati, ne akadályoztassék abban, hogy felekezeti jellegének s a felekezeti főhatóság befolyásának megőrzése mellett, az állami segélyt igénybe vegye. Avagy ha minden adat beérkezik is a kerületektől, kedvezőbb lesz-e a rimaszombati iskola anyagi helyzete ? avagy reménylhető addig egy kedvezőbb országos törvény ? De még különben is ez csak egynegyed legfeljebb fele részben református iskola, és ha már a más három alapitó aláirta a szerződést, nem szeretné ha a reform, egyház halogatása miatt talán már a legközelebbi iskolai év elején azon most is csak csikorogva élő tanintézet bezáratnék. Hasztalan huzza-halasztja a konvent ezt az ügyet, az országos törvény megszabja, hogy a kormány mily feltételek alatt adhat segélyt, s a kormány ezen szabályoktól nem térhet el ; de ő nem is látja a protest. érdekeket veszélyeztetve, mert hiszen az országos törvény szerint a protest. egyház akkor bonthatja fel a szerződést az állammal, a mikor neki tetszik, és igy az állami befolyást, a mikor akarja, akkor szüntetheti meg. Másként áll a dolog a szigeti iskolára nézve, melynek ügye még a kerület előtt nem fordult meg, s mely még a szerződést sem kötötte meg, s igy a melyre nézve semmi veszély nem forog fent, ha Révész indítványa elfogadtatik, s ha ennek ügyében a jövő konvent határoz. Fejes pártolta Révész indítványát, úgy szintén Beöthy és gr. Ráday is, kik erősen hangsúlyozták, hogy a prot. egyháznak nem szabad önkormányzati jogukból semmit sem feladni, még oly helyen sem mint Rimaszombat. A protest. iskolákat — mondá Beöthy — a protest. buzgóság hozta létre, ez tartja fent; de ha egyszer az államsegélyt megengedjük igénybe venni, a példát rohamosan követik, a hagyományos prot. áldozatkészség s buzgóság lelohad. György Endre, Pap Gábor, Ritoók, Kun Bert. Szilágyi javaslatát pártolták s a többség ezt fogadta el, így ennek értelmében a r.-szombati szerződés leküldetett a kerületre megerősítés végett, a szigeti kérvény függőben hagyatott a kerületektől kívánt adatok beérkezéséig. Másik tárgya az e napi ülésnek az országos reform, egyházi közalap ügye volt; felolvastatván a végrehajtó bizottságnak jegyzőkönyve, mely szerint a bizottság a pénzkezelésre nézve a magyar földhitelintézettel szerződött ; hogy a tőkealap javára jelenleg csak magyar föld hitelintézeti záloglevelek vásárolhatók, mely jegyzőkönyvben továbbá közöltetnek, hogy a segélyért folyamodó szegény egyházközségek, újonnan alakuló ekklézsiák, csekély díjazású lelkészek kérvényei hova intézendők s miképen szerelendők fel. — A konvent ezen bizottságnak előterjesztett intézkedéseit illetve javaslatait megerősítette. Az utolsó ülés március 22-ikén tartatott, melyen több kevésbé jelentékeny ügyön kivül a moldva oláhországi missio ügyében tétettek intézkedések. Farkas József. Egy kis szóváltás-féle a berzétei családkönyv ügyében. Szőllősi Antal makói tiszttársam , 12 év után« cimü cikkére ,a legelső családkönyv* cimü rövid közleményemben azt jegyeztem meg, hogy a legelső családkönyvet, az ötvenes évek közepe táján hihetőleg Makiári Pap Lajos volt berzétei lelkész készítette, ki a »Családkönyvekről« a „Prot. Egyházi és Islc. Lap*-ban vezércikket is irt, melyben tiszttársainak azok megkészitését hathatós érvekkel ajánlotta. Szőllősi A. tiszttársam „illetékes helyről4 , vagyis a berzétei lelkésztől nyert felvilágosítás után csakugyan meggyőződhetett állitásom igazságáról, hogy t. i. a berzétei családkönyv, 1854-ik évben készült. E dologra nézve tehát tisztában vagyunk. Berzétei lelkésztársamnak a M. P. L. által készített berzétei családkönyvre vonatkozó azon megjegyzését hogy az még kezdetleges és mintául senkinek sem szolgálhat : legalább is sajátságosnak tartom, mert a boldogult országosan ismert kitűnő tudósunk kezdetleges művet egyáltalában nem készített. O mindennek a mélyére hatolt s bár sok szakban dolgozott, de mindenik szakban emberileg lehető tökéletes művet igyekezett létrehozni, a mint ezt nyomtatásban megjelent kitűnő művei is ellenmondhatlanul bizonyítják. Az általa készített családkönyv hihetőleg azért neveztetett épen egyik utóda által kezdetlegesnek, mert nincs 10—20-féle rovata, mint az ujabb időben készült családkönyveknek, hanem rovatok nélkül egészen egyszerűen készíttetett és vezettetett. Én pedig épen ellenkezőleg azt tartom a berzétei családkönyv legnagyobb előnyének, hogy az a lehető legegyszerűbben van szerkesztve és vezetve. Rovatok nélkül is fel lehet jegyezni kinek-kinek atyját, anyját, nejét, férjét, születési esketési és elhalálozási helyét, idejét, gyermekeit, unokáit, vallását, polgári állását stb. szép rendben. Csak azért tűnik fel mai napság az igy készített mű kezdetlegesnek, mert már megszoktuk a sok rovatot, azok nélkül dolgozni sem tudunk s egyéb előnyök hiányában a sok rovatot tartjuk némely munka előnyének. Véleményem szerint minél nehézkesebb, bonyolultabb és komplikáltabb valamely mű annál tökéletlenebb és megfordítva. És biztosithatok mindenkit, hogy a Makiári P. L. által készített berzétei családkönyv épen ugy megfelel a célnak s ugyanazon életrajzi és népmozgalmi adatokat tartalmazza, mint a Szőllősi tiszttársamé, csak az a különbség van a kettő között, hogy egyik családkönyv rovatokkal, a másik pedig azok nélkül készíttetett. Gondoljuk el a makói családkönyvből a rovatokat, előttünk áll a berzétei családkönyv. Szőllősi kartársam ,a 12 év után cimü cikkhez4 feliratú közleményében azt állítja, hogy Makiári P. L. „a családkönyvekről4 a »Prot. Egyh. és Isk. Lap4 -ban vezércikket soha sem irt. Ezt már megengedem. Régi idő, elmosódik az ember emlékezetéből. De hogy más lapban irt az ötvenes évek közepe táján, azt határozottan állithatom, mert igen jól emlékszem rá. E vezércikk hihetőleg a „Vasárnapi Ujság«-ban jelent meg, mely azon időben, mikor még egyházi lapjaink nem voltak, közölte az ily közérdekű cikkeket.
