Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

369 380 rem azért, hogy a berzétei családkönyvről tudósító hanvai lelkész atyánkfia hibájába senki ne essék, ki azon általam kiejteni nem mert állítást adja ajkaimra, hogy országunkban legelső családkönyvet elkészítettem. Ezt mondani nem merészeltem. És hanvai lelkész atyámfia, „a legelső családkönyv4 című cikkére csak azt jegyzem meg, hogy boldog emlékű Makiari Pap Lajos ur — kinek nevét, az egyház terén végzett neves munkálkodásaért oly sokakkal teljes tiszteletben tartom — az 50-cs évek közepe táján a „protestáns egyházi és iskolai lapban* a „családkönyékről vezércikket azon egyszerű okon nem Írhatott, mert a nevezett lap csak 1858-ban és igy az 50-es évek végén támadott uj életre ; -- de nem is irt ilyet soha 1869-ik évi május 25-ikén bekövetkezett haláláig. Magára a berzétei családkönyvre vonatkozólag pedig egészen illetékes és oly helyről hová a családkönyv egy mintalapjának megküldése iránti kérelemmel kopogtattam volt be, azon választ vettem, hogy „az 1854-ik évben készíteni kezdett berzétei csaladkönyv, oly mű, mely még kezdetleges és mintául senkinek nem szolgálhat. Azt az elméletileg megirt előljáróbeszédet, melyben a családkönyv értékét, becsét ajánlja, sehogy sem érdemli*. Makó, 1884. március 12. Szállási Antal, reform, leikész. Nyilt levél! a >Nagy-Körős — t. szerkesztőjéhez. — T. uraságod kegyeskedett nekem becses lapja 10. szamát megküldeni, — miért? nem tudom! Eleinte azt gondoltam, azért kaptam meg a lapot, mert a vezéi cikk, „Emlékezzünk régiekről® — cimen az általam halottaiból feltámasztott Losonczi István-1 ól van irva, még pedig egészen úgy, a mint én azt részint az »Éneklő karcomban, részint az „Uj Magyar Athenás'-ban megírtam ; a nélkül azonban, hogy csak egy árva szóval is meg volna nevezve a szerző, kitől az életrajzi adatok átvétettek, melyek után nekem egy időben oly sokat kellett fáradnom ! Epen most tárgyalták le az irói tulajdonról való törvényt, — az ily eljárást máskor is, — most pedig kétszeresen plagiumnak kell neveznem ! Hanem a mint látom, nem is azért küldetett meg nekem ez a lap, hogy meggyőződjem felőle, miszerint én üszőmön szántanak ;* hanem a Szerk. úr püspökválasztási cikke, s a „S. pataki lapok« 9. r»z. megjelent „Quid juris" c. cikk reprodukálása miatt, már t. i. hogy e cikkről nekem is legyen tudomásom, mint sok másoknak, kiknek ez a 10. szám szinte megküldetett. Köszönöm alássan! azt a cikket én már egy héttel ezelőtt olvastam, lévén munkatársa a S. pataki lapoknak is, melyből t. példányt van szerencsém kapni; meg is irtam véleményemet Mitrovics T. barátomnak arról az okos gründlich németjéről! Igy lévén a dolog, — miután az egész lapból csak azt tudtam meg, a mit részint magam irtam, részint az eredetiből olvastam, —kérnem kell a t. Szerkesztőséget, ne terhelje magát becses lapja egyes számának megküldésével. — Én csendben munkálkodó ember vagyok, a t. példányokat a pennámmal szolgáltam meg a Szerk. uraknak, de megszolgáltam ! és épen nem veszi be a természetem, midőn valamely helyről így tisztelnek meg 1 Kálmán Farkas. Nyilatkozat. Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy röviden én s bele szóljak azon irodalmi vitába, mely e becses lapok hasábjain Szalay József nagy-becskereki lelkész ur cikke alapján három, Debrecenben theologiát végzett öngyilkos ifjú sorsa fölött reflektálva és segédlelkészeink jövőjét is illetőleg megindult, foly és talán még ezután is folyni fogna. Szép az ilyen dolgok iránti meleg érdeklődés és jogosult is ilyen esetekben a jajkiáltás, de csak ugy, ha a vita szilárd alapra fektethető. Ámde én itt, nyíltan kérdem tiszteletes Szalay József úrtól honnan vette ő a Debrecenben végzett három öngyilkos theologusra vonatkozó egész rémlátását, mikor annak csak harmadrésze igaz ? Miért nem veszi tudomásul azon dementit, mely cikkére vonatkozólag a Debreceni Protestáns Lapban s debreceni hittanhallgató ifjainlc derék Közlönyében megjelent s miért nem állítja már meg az ő alaptalanul, hirből hallott dolgok után irt hamis cikke alapján megindult irodalmi vita sok nem tiszta elemet vivő áramát ? Igaz, hogy egy végzett theologusunk, kin az életunottság nyomai már tanulókorában meglátszották, a vasúti vonat által eltipratva magát, öngyilkoshalált halt, de hogy t. Sz. J. ur egy hetedik osztályú tanulót és egy tanitóképezdei növendéket, kik főiskolánkban csakugyan szintén öngyilkosság áldozataiul estek, miért akar minden áron végzett theologusoknak tartani, ezt, megvallom, egyáltalaban nem értem. Az ilyen tárgyakat alapos in formatiók nélkül, meggyőződésem szerint, épen nem szabad, sőt nagyon is helytelen dolog napvilág elé vinni. Mig igy ama hírnek a holtakra vonatkozó részét kötelességemnek tartom e becses lapban dementirozni, más oldalról az élőkre, végzett theologusainkra, segédlelkészeinkre nézve mint az ifjúság barátja, szívesen megjegyzem, hogy bizony kívánatos volna, ha azoknak elhelyeztetéséről, sorsáról egyházunk egyeteme bölcs és méltányos uton-módon általaban mindenütt gondoskodnék. Ennyit a nagy mérveket öltött vitaval szemben ! Debrecen, 1883. márc. 17. Csilcy Lajos, hittanár. IRODALOM. vallastan. Irta Ruttkay Sándor, sa'gótarjáni ev. lelkész. Népiskoláink számára melegen ajánlhatjuk. Eddig is oly nagy keletnek örvendette 28 lapnyi füzet, hogy már ez év folytán második javított kiadás fog belőle megjelenni. A keresztyen egyház története ev. népiskolák számára. Irta Thébusz János zólyomi ev. lelkész. Minden során meglátszik az öntudatos prot. felfogás, az erősen kifejlett szabad gondolkodás. Szerző e művét igy végzi : „ev. egyházunk a szabad fejlődés utján szép sikerrel halad előre s alkotmányos szabadságunk ama jogos reményünknek biztositékát képezi, miszerint rövid idő alatt a törvényhozás egy oly törvényt alkotand, mely a bevett keresztyén vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget és viszonyosságot teljesen életbe fogja léptetni *. E füzet ára 30 kr.; kapható a szerzőnél, Zólyomban. Ifj. Csathy Károlynál Debrecenben megjelent : Lelki buzgóság hangjai. Imádságok a magán és családi élet vallasosságának emelésére. írta Surányi Gyula, peéri ev. ref. pap. — 268 lapra terjedő becses kötet. Bibliai egyszerű nyelven van irva. Suranyi úrnál a nyelv ezen egyszerűsége hatarozott művészet. Képei, hasonlatai mindenkor találók, s mindenkor keresetlenül egyszerűek. Könyve átalaban irodalmunk legjobb effajta termékei I közt foghat helyet. E kötet olcsó kiadasa vászon sarok-