Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

209 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 210 csapongó felekezeti pártok, elvi nézetek örökös harca között a gyakorlati vallásos életet tekintjük, a krisztusi szeretet elvének tettekben nyilatkozó megtestesülését vizsgáljuk, bátran elmondhatjuk miszerint: Hollandia mint nemes példánykép egyedül áll azon magaslaton, melyre az igazi keresztyénség célját félre nem ismert összes keresztyén államoknak törekedniök kell, t. i. teljes lelki szabadság, tisztult vallásos-tudományos műveltség­gel párosult anyagi jóllét, társadalmi rend s béke után. Hogy e nemes célok elérésére, az általános felvilágoso­dás szellemi s anyagi jólét emelésére, fejlesztésére mit tesz e maroknyi nép, melynek mint egyik jelesünk mondá:»a természet nem adott kellemesebb lakot mint azon békáknak, melyek tiszai mocsárainkban kuruttyolva dicsérik az ázsiai napok nyugalmát* ; nem is emlitve jótékony hatását azon széleskörű, tudományos egyház­irodalmi mozgalmaknak, melyek különösen a leydeni iskola feltűnése óta a Scholten és Kuenen kezdeménye­zésére igazi forradalmat hoztak létre a vallásos eszmék terén s rövid idő alatt lázas munkára keltették a több­nemű theologiai irányzatokat s számos nagybecsű mű­vekkel gazdagiták a theologiai irodalmat, (mely harcok ha nem oly epésen is mint a 60—70-es években, de napjainkban is folynak s mondhatni átmentek a nép köz­tudatába) legyen elég pusztán ama számnélküli vallásos, humánus képző- gyám- nevelő- intézetekre belső s külső missióval foglalkozó, biblia, népszerű vallásos iratokat terjesztő társulatokra mutatnunk, melyek aránylag sehol sincsenek oly nagy számmal mint Hollandiában. A holland jóllehet épen vérmérsékleténél, a clima s életmódjánál fogva inkább conservativ, hanem azért egyáltalában nem zárkózik el az uj kor tisítult szelle­mének hatása elől, sőt mondhatni mohó érdeklődéssel nyit utat számukra s azok saját nemzeti érzelmeihez, viszonyaihoz alkalmazva, átszűrve mintegy nemzeti egyé­niségén, teszi sajátjává s fejleszti tovább, reányomva a holland jelleget. Mikor pedig a krisztusi szeretet gya­korlásáról, a vallás-erkölcsi célok megvalósításáról, a humanitás s felvilágosodás terjesztéséről van szó: akkor a holland nem ismer versengő, ellenséges pártokat, akkor elhallgatnak az egyéni vélemények felekezeti civódások s csak az egy krisztusi elv megvalósítása képezi a nagy tömeg célját, mely azt parancsolja, hogy terjeszszétek istennek országát, mely itt van e földön az emberek szivében, s a nemes erkölcsi életben s áldásos tettek gyakorlásában áll. Jelen soroknak nem célja a holland egyház-társa­dalmi életről egy teljes képet, a vallasos s egyházi élet minden körét felölelő, kimerítő ismertetést nyújtani, még kevésbé akar szoros értelemben vett tudományos elvont elmélkedés lenni, hanem mint a cím is mutatja, közelebb­ről csupán a szorosan vett egyházi, űgy nevezett temp­lomi élettel kiván foglalkozni, rámutatni akarva azon alapokra, mely legjelentékenyebb, csaknem egyedüli tényező a holland templomi élet páratlan élénkségénél, igazi bensőségénél, s egyszersmind rövid összehasonlítást akar tenni az itteni s hazai egyházi viszonyaink közt felmutatván egyszersmind az okot, mely miatt talán leg­nagyobb részben panaszkodunk „egyháziatlanság s üres templomok*-ról. Lehetetlen, hogy annak ki csak rövid átutazást tett is e kis országon, melynek jellemző jelszava, „luctor sed emergo* fel ne tünt volna az a páratlan érdeklődés, mely a vallás ügyei iránt a társadalom minden rétegét oly erősen áthatja, s a családi élettől a legmagasabb állami intézményekig mindenütt ott hagyja nyomát. Ki aztán ha puszta curiosumból is ugy vasárnapokon be nézett egy-két, bármely felekezethez tartozó egyház templomába : mindenec etre meglepetéssel tapasztalhatta (különösen ki csak a mi üres templomainkat látta) azt a zsúfoltságot, mely e templomokat teljesen megtölti. Igaz, hogy századunk scepticus szelleme s túlságosan anyagiak után való törekvésének nyomai itt is meglát­szanak a legnépesebb protestáns városokon is, a meny­nyiben az ős dómok bűvös homályú hajóit itt se tölti be már a XlX-ik század vallásos szelleme, s a miért a rég porladozó építőmesterek, ha feltámadnának sírjaikból bizonyosan meglapitgatnák kalapácsaikkal az újkori van dalok fejét: a magasba törő, merészen karcsú oszlopok itt is be vannak már faragva s páholyszerü karzatokat emelnek párkányaikon, melyek alig V,-ét kerítik be a hatalmas dómok hajójának, a többi rész ugymarad kí­vül e körön, minthacsak templomi kufárok s galambáru­sok számára készült volna, vagy hogy befogadja azt a néhány barna siremléket, melyek alatt a régmúlt sötét századok apostolai aluszszák örök álmukat. E templo­mok láttára (utrechti- arnheimi- rotterdámi- goudai s leydeni) igazán egész önkéntelenül eszünkbe jutnak Ilugo Victor »Századc < ának ama jellemző szavai: »E század nagy és erős. Nemes vágy vonja őt, Apostol-eszme jár legyőzhetetlenül, A munkazaj nemes emberhanggal tele, Az alkotás örök zajától lelkesül, stb stb stb De mind e haladás közt, melyre büszke vagy, De mind e fényben egy fáj csak nekem : Hogy napról-napra mind halkabban szól neved, Mely nincs e zaj közt, — óh édes Istenem* ! — Szalay Károly. (Folyt, köv.) BELFOLD. Pár szó a ,12 év után* cimü közleményhez. Szőllősi Antal lelkésztársam szívbeli belső örömmel kiált fel a Családkönyv általa lett bevégzése után. Való­ban nagy oka van örülnie, mert igen nagy, igen ne­héz, és igen hasznos munkát végezett. Örömében azért én is szivesen osztozom. Mindazaltal azt hiszem, semmit nem vonok le érdeméből, ha kijelentem, hogy család­könyve nem »az első országunkban4 , mert én Tisza-Tarjánban 10 évvel előbb készítettem egyet s azt foly­tonosan vezetem. Sőt az ujabb bejegyzések szükséglete szerint általam szerkesztett rovatos iveket is nyomattam s köttettem be, s hogy a családkönyv készítésének módjával alsóborsodi lelkésztársaimat is megismertessem, egy-egy nyomatott ivet betöltve küldöttem, az esperesi hivatalhoz szétosztás végett. A család-lapok régi számának kettős rovatával s a párosult gyermekek számára kijelölt család-lap száma rovatával az egyes családok származása megszámlál­hatlan időkig fel- és levezethető. Továbbá a családkönyv által a legkisebb részletekre kiterjedő statisztikai adatok állíthatók egybe, a nélkül, hogy a lelkész íróasztalát egy percre is elhagyná. Kikerültetik általa a névcsere s min­den bemondás következtében előfordulható tévedés. A betüsoros névtár utmutatása szerint rögtön felüthető a családkönyv kivánt lapja. Ott feltalálható a család min­den tagja születési stb. éveivel. Ezekután az anyaköny­vekben azonnal rányithatunk a kijegyzés végett kere­sett személyre. A családi értesitő, melynek összeállítása órákat, sőt sokszor napokat vett igénybe, — a család­könyv mellett 5 perc alatt elkészíthető. S a mi szintén fontos, a büntető-könyvvel szemben, biztos oltalom. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom