Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

1245 PROTESTÁNS E< TÁRCA. Kirándulás a bihari Sárrétre és a magyar-izlés a reformátusok ekklesiáinál. (Vége.) A mai református templom szűk; ugy látszik, hogy ottan lett egész hosszában megtoldva, a hol az Úrasztalával szemközt a nyolcszögü pillér a mestergerendákat tartja. Tanúskodni látszik erről az, hogy a mennyire a sok körülötte levő növényzet miatt látni lelehetett, a k. északi oldalon két ablakocska van, de a házhéj éle nem is a fennálló régi torony közepére van irányozva, hanem a toronynak délkeleti fala élére, hogy t. i. igy az ujabb templomi toldást is fedje. A toronynak régi voltáról tanúskodnak ennek nyugat, dél és északi oldalai, melyek fölött van a fa galleria és a csúcsosan emelkedő sisak. A torony alul tárnokkal van erősítve, a csúcsíves főbejárás fölött egy kiálló, balra lépdelő és zászlót tartó »Isten báránya« tűnik fel a téglaépitményen. Következik e fölött, középett egy ablak, és ismét egy emelettel magasabban két egymásmelletti ablak. Mindezek felül éllel egymásra illesztett két téglából szerkesztvék, mig belülről két kerekesen egymás mellé alkalmazott Qf| ivtagból állanak. A kerek kő-szószéken igen kiálló stucco-féle diszitmény, összeillesztett szőnyeg alatti edényeket tüntet fel. Ezeknél régibb azon fehér homokkő, mely kevés téglával a teljes enyészet után a monostor-pályii régi szentegyházból fennmaradt, s melyre a mai lelkes reform, pap, líún ur tett figyelmessé. A mint kivehettem, a kő kettős toronyablaknak középtámasza lehetett és keskenyebb szélével a toronyfalat az oszlopkő fölött fentartotta (Kaempfer.) A kő magassága 0.24. Alul az oszlop magassága o. 10, átmérője alul 0.09 ctm. Innen az oszlopfej szélesbedik 0.201'e, és végződik 0.05 átmérőjű kerekded szarvval. E fölött körülfut egy 0.045 magas szijtag. A legfelül támadt lap még mai nap mér 0.30 ctm., szélessége pedig 0.19 ctm. tesz ki. Ugyanazon diszes épülettől való egy tégladarab, mely vagy egy falnál levő, kirúgó oszlophoz tartozott, vagy egy oszlopcsoportnak kiálló része vala. A tégla felényinél nagyobb. Egyenes vonalú hossza 0.21 ctm., átmérője 0.15 ctm. si^yaz egyenes vonalig még 0.05 ctmnyi a tégla hosszabodása; a tégla vastagsága 0.04. Eelülete egyenes vonalokat tüntet fel, valamint hogy szélei a körnek pontos metszetei. A pap granariumában is vannak még hasonló téglák, melyeknek két szárnyuk van, az egyenes vonal 0.28 centiméter hosszú, a közig 0.16-ig terjednek, vastagságuk 0.45. A református nép az itten székelt Pálosokat Érsekeknek hijja s emlegeti, hogy templomuk három hajóju volt. A reform, pap laka hozzátartozandóival, ugy a régi templom is, melynek két tornya volt, s alapja mint állíttatik, ma is látható lenne, magasabb helyen fekszenek, bár az ősiségnek épen semmi nyoma nem maradt fenn. Beszélnek sok csontról, sőt a templom déli oldalán egész csonthalmakrói, mit még inkább a régi egy ház helyéről tanúskodnak. Hosszú-P ályin csak a régi, alkalmasint szintén románkoru templomnak emléke maradt fenn azon ablakrámákon, melyek mostan a reform, iskola ablakait kiteszik, és mint a tisztelendő ur reá vezetni szíveskedett, hajdani kerekded 0.99 ctm. magas és 0.56 széles, még ÍZI ÉS ISKOLAI LAP. 1246 I 0.90 ctm. magas és 0.56 széles részekből állottak, ugy hogy ez utóbbiakból valószínűleg két tábla és a harmadik kerekded hozzá véve egy-egy romankoru külső ablakrámát képviseltek a drótból szőtt anyagból. * Gáborjánban van a ref. templomban négyszögű, zöld keritésü tábla, melynek betűi elég ügyetlen kéztől feketére festvék, miért is kibetűzésemet ide iktatom. 1 HOC TEMPLUM ECCLAE OA 2 BORIAN FAVENTE DEO EX 3 INDULTU SCRA MATS A FUNDAM 4 MENTIS EXSTRUCTUM ET OPERA 5 ET INDUSTRIA GROSI DN ANDRE 6 KOVER DUCTORIS OPP ET ALI 7 OR CONCIVIUM ANSTS 8 1651 DIE 10 JUNY vagyis olvasásom szerint : IIOC templum Ecclesiae Ga borján favente Deo ex Indultu sacra(e) Maiestatis A fundam mentis' exstructum et opera et Industria generosi Dominí Andre(ae) Kövér ductoris oppidi et ali orum Concivium anno salutis 1651 die 10 Juny. A 6-dik sorban a ductor oppidi e mezőváros hadnagya lesz ; a 3-ban az indultu S. Mattis Maiestatis arra mutat, hogy az 1651-ben épült ref. templom O Felségének engedelmével emeltetett. A gáborjáni papnál láttam 1738-ból, egy bár fül nélküli, de diszes, nagyhasu korsót, melynek magassága 0.34, szája 0.04, talapzata 0.13. Az elejének közepén látni a földmivesség jelvényeit, t. i. gereblyét, lapátot, szóró seprűt, sarlót, kaszát stb. Ezek keresztbe rakvák. Tartatik e cimer két oroszlántól, ezek mögött két verhenyes állat van pingálva, talán rókák. A felírás : MARCIN (1738) SLADÉK. E korsó a keresztelő Márton név után ítélve tót ember számára készült. A pap árverés alkalmával szerezte. Eredete kétes. * Az egyházi tárgyakhoz, bár messzebbről a harangozás eszközei is tartoznak. Tudjuk, hogy vannak nemzetek, melyeknél még mai napig a carillonok, az ütem szerinti, több harangtól származó harangjátékok, melyek már külföldön is a kétszerezés, háromszorozás, t. i. nagyobb erővel való elnevezése alatt ismeretesek. Nálunk is, a midőn ős időkben a kolostorok, főegyhazak jobbá gyokkal, különféle művészetet értő szolgák és szolgálókkal látattak el, előfordulnak a harangozó családok is, mint p. o. a pannonhalmi szolgáknál a ság-\a.V, a győri főegyháznál a ballony-iak stb. Nem hibázunk talán, ha azt hisszük, hogy ezeknek a különféle harangozásra nézve külön nyelvük is volt. Igy feltűnt nekem az esztári két haranggal való halotti kiharangozás. Mig az első mélyebb ezen : bem — bem — bem rhytmust adá, a másik vékonyabb : te — te — te — te te te-vel hármazott. Kérdeztem a harangozó gyerekeket, miképen nevezik el az ilyen harangozást, de a felelettel ők is, mások is adósak maradtak ! Ez magában véve nem nevetséges dolog, és csak azt mutatja, hogy eddig ilyenekkel épen nem törődtünk, s azért ilyesmit még kérdezni is feleslegesnek tartjuk, holott p. o. Baedeker a párisi árusok felkiáltásait is hangjegyekkel megörökítette. Mily érdekesek p. o. a győri, fiatal koromban hallott, utcai felkisltások! Ezek nálunk lassankint kihalnak, pedig a nép ismeréséhez tartoznak. Tudjuk hogy gyermekkorunkban, az estvéli katonai