Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

149 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ ványaival dicsekedhetünk, mint minőnek Padányban valánk tanúi. Kanonika vizitáció levén, s főtiszt. Valyi Lajos esperes úr midőn a lelkészi fizetést az egyház elöljáróival felszámította, s midőn kitűnt, hogy az alig üti meg a 600 forintot, mely körülmény a lelkészi dijlevelet a negyedik osztály fenekére sülyeszti, most midőn az egyház — lelkésze a mult ősszel elhalván — lelkészválasztás küszöbén áll: az egyháznak két értelmes s vagyonos tagja: gondnok Ándics József és László Vince urak előállnak, az első — úgymond — nem akarom, hogy lelkészünk rongyosan járjon, öt hold legjobb minőségű szántóföldet, 1200 négyszög ölével számítva, melynek ertéke bérbe adva is évenként holdanként tizenöt frtot hajt, épen a falutövében ajándékozott a lelkészi fizetés emelésére, utóbbi pedig abból a jeles László családból, mely — bocsánat ha az illető szerénységét sérteni találtam — e kerületünknek a jótékonyságban szinte utolérhetetlen s fenkölt keblű László Józsefet adta : 1000. mond ezer osztrák forintot ajánlott fel ugyanazon szent célra, követve az apostol eme felhívását : a szentek szükségeire adakozók legyetek 1 Rom. XII. 13. Ez ajánlatok az esperes urnák az illető adományozók által nyújtott kézadás mellett azonnal felvétettek a can. visit ítió jegyzőkönyvébe, mig az adomány-levelek törvényes formában kiállítva lesznek. Az egyház többi jelen volt presbyterei pedig lelkesülve e valóban szép példán Ígéretet tettek, hogy ők még a gyülekezet többi tagjaival vállvetve oda működnek, miszerint az ódon s a mai korba be nem illő paplak helyett mielőbb ujat emelhessenek. Ily örvendetes meglepetés várakozott esperes úrra Sáros Nagy-Padányban, s midőn a szives fogadtatás után a gyülekezettől bocsut vettünk: ama óhajtás tört fel keblünkből : Vajha a jó Isten minden prot. eklézsiának adna oly tagokat mint Andics József és Lászl j Vince. Z. E. REGISEGEK. A Szikszaiak szülőfölde. A »Magyar protestáns egyházi és iskolai Figyelmező® 1870 ik évfolyamának 435-ik lapján arról levén szó, hogy Szikszó a reformáció koraban s azután is minő nagy embereket szült, ezt következő közlemény kiséri: s Ilyenek voltak a sokak közül Lonchaeus Szikszói Pál, Zrínyi Miklós praedikátore, a ki 1557. esztendő tájban a Mura vize környékén levő helyeket reformálta. Szikszai Fabricius vagy Kovács Balázs a sárospataki collegiumnak fundáltatása utan annak harmadik professora 1577. Hellopoeus Szikszai Bálint, a ki ugyanazon időben élt, Siderius Szikszai János, az Sideriana Catechesisnek authora, tarcali praedicator és az abaujvári tractusnak seniora 1597. esztendő tájban. Siderius Szikszai István, ez is a pataki collegiumnak protessora 1612. esztendő tájban és egyebek. Ezek ha szikszai fiak voltak, itt lakó rokonaiknak, atyjokűainak, ismerőseiknek stb. kétségnélkül instillalták az igaz keresztyéni tudományt és abban őket erősítették; hogy pedig innen származtak. mulatja vevezet-]e\<L; mert különben mi okon nevezték volna magokat Szikszaiaknak ?* Szentpéteri Györgynek, ki a mult század első évtizedeiben volt szikszói lelkész, ezen feljegyzése körülbelül történethűnek vétetik, én legalább nem vettem észre, hogy valaki arra valami észrevételt tett volna, holott pedig arra szükség van és átalában is, bármiféle ilynemű feljegyzések irodalmunkban felmerülnek, azok kérlelhetlenül az itészet széke elébe állitandók, hogy tisztuljon meg egyháztörténelmünk lassanként a „talán* ,valószínűen® »hihetőleg4

és »akkor tájban* a történelem mezején létjogosultsággal egyáltalában nem biró kifejezésektől. — Én a mennyire elszigetelt helyzetemnél fogva tehettem, egy pár hibát kiküszöbölni iparkodtam egyháztörténelmünk teréről, nevezetesen, hogy a Vid tJános előneve ebből van elferdítve: Bassarághi, (Lásd: ,A Zarándi egyházmegye története. Arad 1880. 152 lap); továbbá, hogy Szegedi Kis István nem Békésen és Tasnádon, hanem Belényesben és Csanádon reformátorkodott, amott 1553 ban, emit 1543—1544-ben ; hogy Abádi Benedek Arad vármegyéből származott, egy 1723-diki térképen még fel van téve: Abád, Lippától és Hidegkúttól nem messze, a Maros balpartjan ; — miután tudvalevőleg Arad vármegye 1625-ig a Maros mindkét partján volt elterülve, a maTemesben levő Vinga, Szécsén, Mogyoród és Simána (ma Simanda) helységek is mindnyájan Árad vármegyében voltak, e mellett Krassó vármegye észáki része, és igy Alsó-Eperjes vagy Iregd (Hosszúszó mellett) a Pathócsyak ősi fészke, továbbá Battia, Búlcs (mindkettő apátsági székhely, cimeik ma is osztogattatnak a király által) és hogy a többit mellőzöm : Pozsega, a Suraklini Petrovics Péter születési helye. Nem Pozsega vármegyét kell tehát érteni ama név alatt, mint Budai s mások a név után menve, értették, hanem azt a Pozsega nevű falut, mely hajdan Arad vármegyében, ma pedig Krassó-Szörényvármegyében levő 888 lakost számláló jelentéktelen kis román falu, a Maros balpartján. Petrovicsnak családi fészke is, honnan t. i. előnevét vette, Suraklin Zaránd vármegyében volt, birtokai is többnyire Arad, Zaránd, Temes, Szörény és Krassó vármegyében feküdtek, ő 1531-től 1551-ig az j,Alsó-vidék főkapitánya volt", s mint ilyen, utolsó. Petrovics udvarában nevekedett az erdélyi fejedelmi trónkövetelő Békési Gábor is, mind hadapród. A Békési család ősi fészke pedig Kornith volt, mely ma puszta, beolvadva a boros-jenei határba. Ennek a Békéssí Gáspárnak az apja volt Kornithi Bélcéssi László, ki mint megyei kiküldött, jelen volt 1548-ban, junius havában a Petrovics Péter beigtatásán, midőn t. i. az orodi káptalan őt Izabella királyné parancsára bevezette Orod, Temes és Szörény vármegyei birtokaiba. A történésznek puszta nevek után, legyenek azok helynevek, vagy személyiek, elindulni nem szabad, hanem kutatni kell azok mellett a történeti tényeket, körülményeket és viszonyokat, mert különben könnyen tévedésbe eshetnek. Igy vitte pl. a puszta helynév kitűnő egyhaztörténészünk s debreceni főiskolai tanár, Balogh Ferencet, tévedésbe, midőn a böszörményi egyházmegyét a hajdukerületivel azonosította 1872-ben ; (,A magyar protestáns egyháztörténelem részletei * Debrecen 1872 83. lap), holott a böszörményi (későbben boros-jenői és. Zarándi) egyházmegye, egy hajdan Temesvár közelében feküdt, de ma már ott nem létező Böszörménytől neveztetett el; igy vitte továbbá, fajdalom, már csak néhai nagy egyháztörténészünket Révész Imrét tévedésbe a személynév azonossága, midőn azt irta Szegcdi Kis Istvánról, hogy az jelen volt a varadi disputáción, hol egyik harctársa, sőt némely ponton vezére volt Méliusz Péternek, holott Szegedi Kis István ráckevei lelkész volt akkor (1563—1572) s már erőtlen, agg létére oly távolról Váradra el nem mehetett volna, hanem az a Szegedi István, ki jelen volt a váradi vitatkozáson 1569. okt. 10-én bihari lelkesz volt, s igy egyáltalán nem a „legtudományosabb magyar reformátor*. — (Lampe : Histo-