Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-28 / 52. szám

16f>4 rep inkább biztosítja a hazafiság jó hírnevét, mint az activ részvétel, — a legjobb intézmény is célját veszti. Hogy maga az intézmény nem lett volna rossz, már az is mutatja, hogy a midőn constituálva lett ujabban az ország, s a hitfelekezetek autonomikus jogaikat visszanyerték, mindenütt ez intézményt azonnal nem ejtették el, hanem önkormányzati alapon újra szervezték. Végleg, csak mint mondám, az 1868. évi 38 t. c. meghozatala és életbeléptetése szüntette be, a mennyiben ennek helyébe az ismétlöiskolát állította s mondotta ki kötelezőnek, mely egyszersmind a vasárnapi iskola heti egy óráját három órára emelte hetenkit. De még ennél előbbi időből is van tudomásom vasárnapi iskoláról, ha mindjárt nem e néven is, de mégis lényegileg inkább az, akár az angol rendszerre fektetett vasárnapi iskola. És ez az ágost. hitv. evangélikusoknál rég idők óta divó azon gyakorlat, hogy vasárnaponkint (sok helyen ünnepi cyclushoz van kötve) a délutáni közönséges istenitisztelet helyett ugy nevezett kateclázati6€

tartatik az iskolás gyermekekkel a templomban az istenitiszteletre fölgyülekezett fölnőtt egyháztagok jelenlétében. És ez ugy megy végbe, hogy a lelkész hetenkint legalább egyszer átmegy az iskolába, s át veszi a tanitó szerepét, s előkészíti a növendékeket a legközelebbi vasárnap előforduló katechizatió tárgyára, mi legtöbb helyen az ugyanazon ünnepre eső evangyéliom, egybekötve a még csak elmondandó egyházi beszéd taglalásával. Másutt más a tárgy. Majd a kis káté, majd a hegyi beszéd, majd meg a szebbnél-szebb parabolák, példázatok. Ha meg vasárnap délután következik, alig hogy a gyermek letette a kanalat, siet újra az iskolába, a mikor meg a tanitó ölti fel a lelkész szerepét s újból át veszi a növendékekkel, mit a lelkész a hét folyamán tárgyalt, illetve a mi fölött a templomban katechizálni fog. S igy kétszeresen is előkészítve mennek föl a templomba, a hol is a szokásos ének (tárgyhoz alkalmazott) s oltári ima után a lelkész az ő tárgyát átveszi, a gyermekekkel megbeszéli, kinek miként adatott, ugy. De annyi bizonyos, hogy mind a lelkész, mind a hallgatóság, mind a gyermekekre tanúság nélkül nem folyik le a rövid óra. A lelkészre nem, mert oly dolgokat mondhat, oly tárgyakra is kitérhet, melyeket egyházi beszéde keretébe sehogy sem tudna beilleszteni. A hallgatósagra sem. Mert ujat hallván, maguk is tanulnak s az ó értelmek is sokban az egy-»gyü gyermek életével vetekedvén, az itt hallottakat talán még inkább elméjükbe fogják, ; mint az egyházi beszédeknek formákhoz kötött tartalmát. A gyermekekre meg épen nem. Mert csakugyan ^tejnek italával" tápláltatnak, a nehezebb dolgok is közelebb vitetnek elméjükhez. Nálam ugyanhát, mert magam is ezt követem Adventtől Pünkösdig, sem angol rendszerre fektetett vasárnapi iskola, sem külön gyermekistenitisztelet nem tartatik ; de azt hiszem mindkettőt lényegben még is ez uton is haszonra gyakorlom ? 1 Bognár Endre. TÁRCA. Nyilt levél. Kedves barátom ! Boldogult gr. Lónyay Menyhért holttestének beszentelése nagy port vert íel Thury tiszteletes atyámfiai körében, te azt mondád rá, hogy nem feleselsz többé. Helyesen, deha már egyházi férfiak hozzászólottak a szent kérdéshez, engedd meg, hogy én, mint laikus hadd ontsak egy kis tentat. Azt mondja Thury Etele atyámfia, „nekünk szentjeink, szentségeink nincsenek s ez a különbség köztünk s a római katholikusok között, mert mi szentek nélkül imádjuk az egy igaz Istent és senkit mást azonkívül szentnek nem nevezünk." Ezt mondhatja egy unitárius, de mi reformátusok nem, mert szent háromságunk van s annak harmadik személyét szentléleknek nevezzük. Hogy vannak szentjeink s szentségeink, azt az írásokból s papjaink szavaiból fogom bebizonyítani, csakhogy a mi szentjeinket s szentségeinket nem a római pápa teremtette, hanem az evangéliumból vettük át s ima, ének s kenetes beszéd által emeljük szent rangra. A régi gradualéból boldogult anyám mint gyermeket tanított egy énekre, mely igy hangzik : Szent Ezsáiás igy ir Krisztusnak Szent születéséről: Hogy egy vesszőszáll felnevelkedett Jesse gyökeréről. Azonban hogy az ne mondassék: B

biz öreg-e, régi rege®, tehát idézek ujabb énekes könyvünkből : Szent ez hely, legyenek Szentek, Kik e házban megjelentek. Egy másik énekünk igy hangzik : ,Midőn tenéked ünnepet szentelünk.« Bizony pedig azt a napot nem Rómából hozott vizzel locsoljuk, vagy mosdatjuk meg, hanein ének, ima s igehirdetés által szenteljük ünnepnappá. Olvasható énekeskönyvünkben az is: ,Szentek sereregében* tehát egész sereg szentünk van. Midőn ünnepnapon Urvacsorája osztatik ki, papjaink, azok közt Thury Károly s Etele tiszteletes atyamfiai, egyházi beszéd után igy szoktak szólani a szószékből : „A mint látják a hivek a szent jelek kivannak téve, a kik tehát az uri szent vacsorával élni kívánnak, maradjanak benn az éneklés alatt.4 Mikor a pap a megterített Ur asztalához lép, el-