Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-28 / 52. szám
Huszonhetedik évfolyam. 52. SZ. Budapesti 1884. december 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kintzsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. gggr Teljes számin. péld_ám37-o3sIs:a,l aanincLig' Előfizetési felhívás A PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1885 évi, huszonnyolczadik 1-ső félévi folyamára. Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsi-utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. A hogy mi csináljuk. »A rendszer fölött sokat ne vitatkozzunk, hanem lásson a munkához kiki !« Léoay Lajos. Eleitől élénk érdeklődéssel viseltettem a fővárosban megindult vasárnapi iskola<< : üdvös mozgalma iránt ; s mind e napiglan lelki örömmel olvasom az idevonatkozó közleményeket. Jól esik énnekem, hogy a fővárosi ifjú pályatársak Krisztusunk ügyében oly lelkes odaadással buzgólkodnak. Kiváló érdemül tulajdonítandó nekik, hogy a fővárosi zajos légkörben, a kisértetek és dámonok metropolisában, a testet megtagadva, a legnemesebb irányú munkára adák vala fejőket. Ez a mustármag hivatva van terepélyes élő fává nőni ki magát. A kegyelem Istene adja, hogy ugy legyen. Exempla trahunt. Példájukra már nem egy helyen mozdult meg a közöny jégpáncéla; a tétlenül heverő életerők ébredni kezdenek, s reméljük ma holnap szebb, virulóbb leend valláserkölcsi életünk mezeje itt és amott. Sajátságos azonban, hogy mig fővárosi theolo gus ifjaink lankadást nem jelezve szántanak, vetnek az uj ugaron, addig a többi theologiai akadémiánk ifjai mély hallgatással hallgatnak s nem látszanak hevülni a szent és dicső munkára. Pedig oda illenék ám az ő hozzájuk is ! S hogy csak Debrecenről szóljak, ott oly tér nyílnék előttük, hogy a fővárosban se különb. S épen Debrecenben, a lelkes tanárok egyik leglelkesebbike, Krisztusunk szerelmétől lángoló ifjú férfiú kalauzolja theologusainkat a gyakorlati studiumok theoretikus világában, kinek ajakáról — noha kevés időn át — magam is szerencsés valék hallani azokat a buzgóságos igéket, melyekkel a gyakorlati lelkészkedés ez ágának kultiválására — külföldi minták után — annyira ösztönöz vala. Tudtunkkal azonban még mindig csak theoretízálnak Debrecenben, a minek in praxi semminemű láttatja. Szabad legyen remélenünk, hogy debreceni theologusaink nem fognak soká késni az éji homályban, sőt az én volt kedves tanárom s sziv szerinti barátommal éliikün maholnap ki lépnek az öreg kollégium termetes falai közül, ostromló háborút inditandók a pokol ama kapui, a hitetlenség s erkölcstelenség sáncai ellen. Akkor a mi örömünk meg lesz kétszerezve, 103
