Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 Hiába vártam. Tovább nem várok. Hisz nekem is van erre szomorú jogom, én is éreztem nemes szivének melegét, kedélyének májusi derűje rám is verődött, én is ültem lábainál, tanuja valék simeoni lángoló buzgóságának, majd mikor a szebb zsoltárokat mondja előttem egész gyönyörűséggel s teljes ihlettel, majd mikor aggkora s nyugalmazottsága dacára is ifjú tűzzel végzi a lelkészi teendőket ; láttam benne a megtestesült, fáradhatatlan munkásságot; tisztelni, szeretni tanultam benne a magasb látkörü s fennkölt lelkületű papot, ki saját felekezetéhez egész lélekkel ragaszkodik, de a testvéregyház iránt viszont teljes szeretettel vonzódik. Atyám volt ő és testvérem, vezérem és barátom, s ezt a tanúságot mily sokan kénytelenek róla tenni. Kölesden ő és a szintén ott és tavai elhunyt Lágler György, ág. hitv. ev. lelkész teremtették meg azt az igazán ritka, példás testvéri viszonyt, mely köztük mindvégig, utódjaik Kálmán Dezső és Lágler Sándor közt és a két testvér gyülekezet közt mind e napig fennáll. Mintha csontkezükkel folyvást meg megintenének e jó öregek, hogy az ilyen értelemben vett unióról legalább meg ne feledkezzünk I Bizony-bizony nem hatolt az a Krisztus szellemébe, ki a testvérfelekezetet idegen felekezetnek nevezi nyilvánosan ; nem, ki torzsalkodva széthúz, a helyett, hogy az olyanynyira szükséges összetartáson működnék. A megboldogultnak csak oly kedves collégái, szomszédjai s barátjai voltak az evang., mint a ref. lelkészek, csak oly szeretettel vonzódtak hozzá az ev., mint a ref. világiak ; sőt ez a tisztelet, szeretet minden vallás különbség nélkül mindhaláláig megyeszerte nyilvánult iránta. Született a megboldogult Balatonfő-Kajáron (Veszprém vm.) 1813. junius 11. az oda való lelkész Kálmán János és Takácsi Tormássy Juliánná szülőktől. Eleinte a szülői háznál tanult, 1827-ben Papára ment, hol 1830-ban subscribálván, 1836, 1837-ben a syntaxisták köztanitójául alkalmaztatott. A tanév végével Ácsra ment akad. rektorul, innen a bécsi theol. intézetbe, honnan 1840-ben hazajőve, nevelői állást foglalt Baracskán (Fejérvm.), a Szűcs családnál. 1841-ben Pesten cenzúrázván, lovasberényi, 1842-ben kölesdi káplánnak rendeltetett. Kölesdi káplánkodásának első félévében főnöke Bónis Ferenc elhalálozván, őt, mint jeles szónokot a kölesdiek egyhangúlag papjuknak kérték; de ezen kérés azon statútumba ütközvén, hogy ki hol káplán, ott rendes pap nem lehet, a megboldogult Faddra rendeltetett káplánnak. Faddi káplánkodásának ideje alatt a decsi és szegzárdi egyházak is üresedésbe jővén, e két egyház is őt kérte papjának; de a kerületi gyűlés e kérelemnek helyet nem adván, őt segédlelkésznek Kecskemétre rendelte. Innen a jászkiséri gyülekezet hivta papjának, de megtudván ezt a kölesdi gyülekezet, mely más papot választani nem akart, végre a ker. gyűléshez folyamodott régi óhajának teljesedése végett. Nyári Pál és Markos tanácsbirák befolyása mellett a kölesdiek kérése végre megadatott. Állomását 1845-ben elfoglalván, házasságra lépett előde Bónis Ferenc özvegyével Soltra Eszter aszszonynyal. O nevelte fel Bónis Ferencnek hátrahagyott kiskorú árváit, Herminát, Jancsó Ádám kecskeméti jeles tanár nejét és Bónis Károly ismert nagy-kőrösi tanárt, kiknek a szó teljes értelmében édes atyjok volt s kik reá csak is szeretettel és hálával emlékeznek. 1846-ban született Dezső fia, 1873-tól, mikor a boldogult nyugalomba lépett,utódja ugy is, mint a »Pvot. Pap' szerkesztője, ugy is, mint szépirodalmi iró széles körben ismeretes. Az 1848-iki mozgalmas időben Kálmán Dánielnek jelentékeny szerep jutott. A magyar kormány által kibocsátandó magyar bankók alapját képező arany és ezüst beszedésével Tolnamegye főispánja, többekkel együtt őt bizta meg ; néhány heti utazás után ékszerek- és evőeszközökben igen nagy mennyiséget szedett össze, melyet a megyei hatóságnak átszolgáltatva, a megyéhez állandó választmányi taggá választatott; mint ilyen részt vett minden jelentékenyebb tanácskozásban. 1849-ben kénytelen volt családjával együtt menekülni, később titokban hazajővén, vagyona lezároltatni, személye elfogatni rendeltetett; de ez, az elöljáróság hosszas fáradozásai után szerencsésen elmaradt. Háza különben mindig nyitva állt azon időben menhelyet kereső honvédeknek. Igen sokoldalú munkásság jellemzé a boldogultat. 1854-től haláláig mint a gyönki algymnázium fenntartótestület választmányának tagja, minden vizsgán jelen volt. Az egyházmegyében előbb al-, utóbb főjegyzői, majd ta nácsbirói hivatalt viselt; az egyházmegyei tanügyi bi zottságnak s a tanitó-egyletnek egyházi elnöke volt; az egyházmegyét a ker. gyűlésen több izben képviselte s a legkényesebb ügyekben őt küldték deputatióba. Nyugalomba lépvén, sem nyugodott ő soha. A munka lévén eleme, mintegy második természete, mindig keresett és talált foglalkozást mind az egyházi, mind a megyei, mind a társadalmi téren. Igy élt mindenkitől tisztelve, szeretve ; jelen sorok irója még halála előtt pár nappal is tanuja volt vidám kedélyének s bárátságának. Még halála napján is fölkelt s vidékre akart menni hivatalos dologban. Meghalt 1883. okt. 24-én reggel, hirtelen, rövid tiz percnyi haláltusa után, mely idő alatt is mindig eszméleténél volt. Temetésén a közbecsülés egész nagyságában nyilvánult iránta ; a megye intelligenciája tömegestől jött, megadni neki az utolsó tisztességet. Koporsója felett Mészáros János cecei lelkész tartott az ő kedves modorával igen magvas szónoki kerek beszédet; a temetőben pedig Borzsák Endre szegszárdi lelkész s jeles szónok mondott tartalmas végbucsut. Emléke igen soká fog élni családja, barátjai, hivei és tisztelői szivében. Béke hamvaira 1 Sántha Károly. Gyalokai József emlékezete. A tatai ev. ref. egyházmegye lelkészi karát érzékeny veszteség érte legközelebb egyik közszeretetben és becsülésben volt lelkésztársunk nt. Gyalokai József csépi lelkész halálában, ki f. december hó 13-án egészen váratlanul alig néhány napig tartó szenvedés után sirba szenderült 55 éves korábán. Született a boldogult Pápán, ki ugy az elemi, mint a felsőbb iskolai tanfolyamokat szinte ott kezdvén, egész tanulói pályáját mindvégig kitűnő sikerrel folytatta és végezte. Közlékeny kedves modora, soha nem sértő, de mindig találó elménc szójátéka önkénytelenül magához vonta s kapcsolta sziveinket, s emlékezete kedves lesz előttünk mindörökké. Mint mindnyájunk, kik az ő korabeliek vagyunk, ugy az ő tanulói pályaját is megszakították az 1848/9. évi mozgalmak, és ő csakhamar a honvédek közé sorakozott, és már a Moori csatában jelentékeny részt vett, és nagy ügyessége s találékony esze mentette meg a fogságtól vagy a haláltól, hogy a magyar honvédek örök dicsőséget aratott harcaiban s véres küzdelmeiben a világosi catastropháig részt vehetett. Azután elvégezvén a theologiai tanulmányokat, a kocsi egyházba ment három éves rectornak, innen tudományszomja s nagyra törő szorgalma által ösztönöztetvén, meglátogatta a külföldi egyetemeket is, hol egy évet töltvén ismét a tatai ev. ref. egyházmegyébe ki-