Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

1661 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1662 geliumot, melyet az angyal a pásztoroknak hajdan ekként hirdetett : Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme leszen, mert ma született nektek a Megváltó, ki az ur Jézus a Dávid városában. Majd a theologusok énekelték el azt a szép éneket : Erős vár a mi Istenünk. Ezt követte főtiszteletű Szász Károly püspök ur beszéde, melyre nézve csak azt sajnálom, hogy szórói-szóra nem közölhetem. Kiindult abból, hogy nemcsak a Jézus születésére vonatkozó örvendetes karácsonyi ev., hanem Jézunak a kisdedekre vonatkozó e nyilatkozata is : Engedjétek a kis gyermekeket hozzám jőni s ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyeknek országa, — mert ez nemcsak a gyermekekre, hanem mindenkire vonatkozik és alkalmazható. Mindnyájunkhoz szól Jézus és hivogat a szeretet hangján, hogy részesítsen minket az általa eszközölt váltság áldásaiban. Az isten kegyelmére és a váltságra pedig mindenkinek szüksége van. S avagy nem örvendetes és boldogító e az a tudat, hogy az ember bizalommal fordulhat a kegyelem Atyjához és Megváltónkhoz, mert ha igaz bűnbánattal járul elébe, kegyelemben részesül és lelkileg megtartatik. Az a bethlehemi csillag, mely a bölcseket Megváltónk bölcsőjéhez vezette, ma is világol hitünk egén, sziveinkben, csakhogy annak fényét —• fájdalom — a bűn sokszor elhomályosítja s az élet mindennapi zaja gyakran elnyomja a mennyei szózatot, mely a pásztorokhoz intéztetett. Az emberi szenvedélyek megkísértik visszatartani az embert a Megváltótól, miként a tanítványok — bár ők csak félreértésből — a kisdedeket, de az emberi szenvedélyeknél erősebb az igazság, mely az ev.ban felénk hangzik. S ha az ember felül emelkedik a köznapiság légkörén s megismervén gyarlóságát, buzgón fohászkodik a kegyelem trónjához, akkor ismét kigyulad a bűn által elhomályosított csillag, a hitnek, az evangéliumnak csillaga s miként a gyermekek örülnek, a karácsonyfa fénylő gyertyáinak, ugy az ember is követvén hitének csillagát, örömmel enged a hívogató szónak : , engedjétek a kisdedeket hozzám jőni4

s bizalommal megy Megváltójahoz. A mi gyermekeinknek nem kell oly félreértésekkel küzdeni, mint az evangeliumi kisdedeknek ; nem mint ha az emberi szenvedélyek s bűnös indulatok nem működnének ma is, hanem mert az ev. isteni erje lassan ugyan, de biztosan és mind jobban-jobban áthatja az emberi társadalmat. Isten országának leendő munkásai a vasárnapi iskolákban, sőt a rendes iskolázás folyamában is az e célra az egyház által rendelt hitoktatók buzgón igyekeznek őket a Megváltóhoz vezérelni. Ez a buzgóság gyűjtötte össze a mai alkalommal is a kisdedeket, hogy ne csak lelkileg örvendezzenek Jézus születése emlékének s általa létesített váltság áldásainak, hanem külsőleg is részesüljenek a keresztyéni szeretet által gyűjtött adományokban. íme kedves gyermekek 1 felgyuladt a karácsonyfa a tí számatokra. Vezéreljen annak fénye titeket Krisztushoz. Hallgassátok a mennyei szózatot és engedjetek a mennyei Atya hívogatásának. Legyetek jók, szorgalmasok 1 engedelmeskedjetek szülőiteknek, mert ezáltal szereztek nekik legnagyobb örömet s igy válik a ti éltetek az emberi társadalomnak hasznára és a mennyei Atyának dicsőségére, stb. stb. E beszéd után a theol. intézet igazgatója nt. Szőts Parkas ur köszönő szavakat intézvén a közönséghez, Szilassy Aladárné, Szőts Farkasné, Kovács Albertné, Kasits Péterné úrnők s Farkas Gizella, Ugrón Margit, Kenessey Jolán, s Kossuch Paula kisasszonyok kiosztották az ajándékokat. A gyermekek egy csomagban a szájnak való édességeket, mézes kalácsot, szent-jános kenyeret vagy almát kaptak, azonkivül a fiu gyermekek „A világosság útja® vagy ,Az örök élet utja4

cimii kis könyvekből, a leányok a »Jesszika első imája4

c. könyvből egy-egy példányt vitt el, mely hogy feledhetlen emlék legyen, még egy bibliai mondással ellátott emléklap az ajándék könyvbe téve is hozzájárult. Azon gyermekek, kik az ünnepély alkalmával, nem kaphattak, később nyerik meg az ajándékot. Nekünk pedig az Isten áldása biztos utmutató, hogy az ut, a melyen járunk, jó s épen azért még arra kell igyekeznünk, hogy a meglevő hiányokon segítsünk s több ünnepélyt tartsunk. Az igaz, hogy nagyon megható dolog volt ám attól a nagy gyermekseregtől azt a szép éneket hallani. Oh én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Jövel csinálj csendes ágyat, Szivemben magadnak házat. De megható volt nt. Petri Elek tanár ur imája is, ki hálát adott Istennek a közlött áldásokért, a reményeknek beteljesedéseért, elmondta az ur imáját és megáldotta a gyülekezetet. Az ünnepélyt a theologusok éneke zárta be. Te benned bíztunk eleitől fogva. Bizony, csakhogy ő benne bíztunk, az ő igazságai előtt meghajoltunk, az ő lelkétől ihletett írásokat tudakoztuk, az ő szent Fiának érdemében bíztunk, az segített meg gyarlóságunk dacára is annyira, hogy az ünnepély valóban a budapesti ref. egyház fényes ünnepélyévé alakult. Midőn azért a közreműködő főtisztelendő és nagytiszteletü uraknak, a segitő buzgó férfiaknak s nőknek köszönetet mondunk, gondolom ő velők együtt mondhatjuk el: Nem nekünk uram, nem nekünk, hanem a te nevednek add a dicsőséget. Hogy az Istennek ünnepélyünkre adott gazdag áldása, mely a mi munkálkodásunkkal épen nem áll egyenes arányban, fog-e buzdítani másokat, hogy a Krisztus által kinyilvánított örök igazságok s az atyának az egyszülött Fiú halálraadásában mutatott szeretete előtt meghajolva, a keresztyén intézmények ez igen egyszerű formáját, a vasárnapi iskolát ápolják, azt reményijük. De annyi bizonyos, hogy az ünnepély estélyén annak fáradalmai után már lett az ünnepélynek eredménye egy összejövetelben, melyben ft. Szász Károly, nt. Szőts Farkas s tek. Szilassy Aladár urakon kivül a pápai s soproni küldöttségek és számos pesti theologus is ielen voltak. A »Jövel Szent Lélek4

eléneklése s buzgó ima után főtisztelendő ur a Szent írásnak a sziv meleg érdeklődésével való olvasására, nt. Igazgató ur az imahét megtartasára, tek. Szilassy ur ker. ifjúsági egyesületek alapítására, Ántal Géza pápai theologus a vallástanitás- C ban való részvételre buzdítván a jelenlevőket, a »Te benned bíztunk4

eléneklése s főtisztelendő püspök buzgó imája s áldása zárta be az összejövetelt. . A jelenvolt ifjak formaliter nem kötelezték ugyan magokat, de leikökben támadt óhajaiknak egy »Nyilatkozatban 4

adtak kifejezést, mely óhajok hogy más s minden theologus ifjú lelkében éljenek s megvalósuljanak, engedje a kegyelem Istene. Majd ha azután mi azért munkálkodunk az Ur szőlejében, hogy mások is látván a mi jó cselekedeteinket, dicsőítsenek ne minket, hanem dicsőítsék a mennyei Atyát, nem csak mi ránk száll Isten áldása, nemcsak a mi hitünk erősbödik s munkánknak kétségkívül meglevő fogyatkozásai tűnnek el mindinkább, hanem másoknál 103*