Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-14 / 50. szám

i r,í59 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 örömét, hogy most egy értelemben lehet azokkal, kikkel a püspökválasztásnál ellenkező nézettel állott szemben, szintén gr. Tisza megválasztása mellett nyilatkozik, kinek érdemes volta iránt e teremben s az egyházkerületben csak egy nézet lehet. Kovács Antal felső-baranyai esperes tisztelettel hajol meg gróf Tisza Lajos előtt, mindazonáltal ő a maga s több felső-baranyai lelkésztársa nevében is, egyházmegyéje gondnokát gróf Ráday Gedeont hozza javaslatba, mint kinek buzgóságát, tevékenységét, egyháziasságát el kell ismernie mindenkinek, ki egyházi életünk mozzanatait évtizedek óta figyelemmel kiséri. Szász Károly tartózkodott volna a felszólalástól, ha arra az imént tett ajánlat folytán kötelezve nincs. Azt hiszi, hogy valamint gr. Tisza Lajosnak a főgondnokságra érdemes és kiválóan alkalmas volta iránt csak egy nézet uralkodhatik e teremben ugy, rnint egyházkerületünkben — s örül, hogy e részben Kovács Albert úrral egyértelemben lehet, ugy az iránt is csak egy nézet lehet, hogy gróf Ráday Gedeon évtizedek óta buzgó és fáradhatatlan tevékenysége ugy, mint benső egyháziassága által a köztiszteletet ki vivta s mindnyájunknak példakép szolgálhat. Ennek előre bocsátása után kijelenti, hogy miután gróf Ráday értesült arról, hogy nemcsak Felső-Baranyából, hanem más egyházmegyékből is, többek bizalma felé fordult, ő — az egyházkerület békéjének megóvása, az egyértelműség fenntartása iránti tekintetből is, magát gr. Tisza Lajos ellenében jelöltetni nem kívánja s ennél fogva felhatalmazta a szónokot, még a közgyűlés előtti napon, hogy az esetben, ha kijelöltetése netalán itt is szóba hozatnék, ezt az ő nevében jelentse ki s kérje föl netalán mellette nyilatkozó barátait, hogy vele együtt gr. Tisza Lajos körül csoportosulva ennek lehetőleg egyértelmű megválasztatását mozdítsak elő. Ez élénk éljenzéssel fogadott kijelentés után, miután mást jelölni vagy ajánlatba hozni senki sem akart, az értekezlet gróf Tisza Lajos mint a dunamelléki egyházkerület egyértelmüleg megválasztandó főgondnoka éltetésével oszlott szét. * Lapunknak gróf Raday Gedeon már a közgyűlést megelőző nap beküldötte alabb olvasható nyilatkozatat. O, a ki élete javát s munkássága és buzgósága legfőbb részét egyházának szentelte, e lépésével is méltó maradt önmagához — előbbre téve az egyház békéjét saját javának vagy dicsőségének — s önzetlenenül és küzdelem nélkül engedve át a tért egy hasonló érdemű és buzgalmu kartarsának, ki felé a többség bizalma már eleve fordulni látszott, mi pedig csak örülhetünk, hogy nem csak egy emberünk van, s jeleseink sorában válogathatunk. íme Vizsoly Gusztáv, egyházkerületünk legidősb megyei gondnoka, most helyettes főgondnoka, nem akarta, hogy ő csak szóba is hozassék, azzal előzte meg ezt, hogy az első ajánlatot gróf Tisza Lajosra maga tette meg. Addig örvendhet egyházunk, mig tagjai — s jelesen világi uraink is — nem az elsőség fö'ött vetekednek, han em a fölött, melyik szolgálhatja legönzetlenebb buzgalommal a közügyet. íme gr. Ráday nyilatkozata : ,A dunamelléki e. ker. főgondnoki állására sokan gr. Tisza Lajost a pesti e. m. nagyérdemű gondnokát jelölték ki. Némelyek azonban, mint hálás érzéssel értesültem, engem óhajtanak szavazatokkal megjutalmazni. Egyházunk érdeke, nyugalma, de tekintélyének fenntartása is, szerény nézetem szerint az izgalmas választások lehető kikerülését, a jó egyetértés nyilvánulását — követelik. Felkérem ezért komoly megfontolás után, egész tisztelettel, bizalommal mindazon barátaim- és jóakaróimat, kik már különböző időben nyilvánították irányomban — a nekem oly becses — bizalmat, vagy kikkel már nem egyszer működtem közre, közérdekű sikerek elérésében és kik — ha talán csak részben is — bizalmukat ez alkalommal is szavazatukkal óhajtanák tanúsítani, hogy t-kintettel egyebek közt az egyház nyugalmára, legyenek szívesek szavazatukkal ugy mint én, gr. Tisza Lajos e. m. gondnok urat megtisztelni és ezáltal hozzájárulni, hogy a főgondnoki nagyfontosságú szék, lehetőleg közakarattal töltessék be. Kérésem legmelegebb ismétlésével Budapesten, 1884. dec. 9-én. — ld. gr. Ráday Gedeon.* Válasz nt.

Mitrovics Gyula tanár úrnak. Az illem szabályai ellen nem szeretek s nem szoktam véteni senkivel, annyival inkább tiszttársaimmal szemben. Már pedig a becsület azt hozza magával, hogy ha az embert felszólítják, feleljen, ha mast nem, legalább annyit, mint a rossz tanuló: Rogo humillime, non sum pacatus ! Ez okból felelek én is, de csak is ez okból, t. i. a tiszteletlenség gyanújának elhárítása céljából, de magához a tárgyhoz bővebben nem akarok szólni. Akkor mindjárt hozzászólni, válaszolni körü'ményeim miatt nem lehetett; most pedig már nagyon időszerűtlennek látnám a kérdést, melylyel a konvent oly bő mértékben foglalkozott újból feszegetni. Ezért tisztán csak a hozzám intézett kérdésre. A történelmet, a magister vitae-t, nem polémikus irányú, rövid életű hirlapi cikkekből készítik ; ezért biz én, midőn azon cikkemet megírtam, távolról sem gondob tam forrástanulmányozásra, hanem bíztam magamat csupán emlékező tehetségemre, a mint mutatta cikkemnek ez a kifejezése is „ezelőtt 10 —15 évvel", pedig voltakép kellett volna írnom : ezelőtt 16 évvel és IO hónappal. Ha pedig memóriám a 17 év előtt történtekre nézve cserben hagyott volna, nem volna csoda, s nem is szégyelném bevallani, hogy tévedtem. Azonban miután a magam igazolásara felhivattam, utána néztem az adatoknak. Megnéztem az 1867-iki konvent határozatát, és az ugy hangzik, a mint Mitrovics ur hozzám intézett cikkében közölte, s igy azt nem szükséges ismételnem. Ebben a határozatban a konvent elismeri az ország törvényhozásának azt a jogát, hogy a felsőház újból szervezése iránt intézkedhetik, sőt ki is fejezi az e tekintetben teendő intézkedés iránti óhajat. Most a kormány a kellő lépést megtette arra nézve, hogy az ország törvényhozása ez érdemben intézkedhessék, előterjesztvén a törvényjavaslatot, és pedig oly szelleműt, mely a más egyház által eddigelé élvezett előjogokat és kiváltságokat megszünteti, nem ugyan akként, hogy az azokat eddig élvezőket azoktól megfosztaná, hanem hogy azokkal a többi egyházakat is megajándékozza, mint 1848-ban is a nemesi előjogok meg lettek szüntetve, nem a nemesség alásülyesztése, hanem a jobbágyság felemelése által. Mi sérelem követtetik el tehát irányunkban? kérdezém a múltkori cikkemben. Továbbá megnéztem a Prot. egyh. s isk. lapnak 1867-iki konventről hozott eléggé részletes tudósítását és ez még inkább igazolta emlékező tehetségemnek ezen esetben, kivételképen megbízható voltat. Nem akarok hosszú lenni csak a leglényegesebbet közlöm : Mind a négy kerület megegyezett abban — írja a tudósító, — hogy a papok előjoga megszüntettessék; , de mig a tiszántúli kerület