Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-03 / 5. szám

153 Harmadik ennek fivére SziJcszai Kovács Demeter, ki 1542-ben született. Gyulán tanult, mint maga írja, 1558-tól 1561-ig, mely utóbbi évben Wittenbergbement a Kerecsényi László, Massay Imre és a gyulai nemesség költségén. A wittenbergi egyetem anyakönyvébe 1561-re igy irta be a maga nevét: „Demetrius Szikszai*. Wittenbergből, üdvözlő és köszönő verseket irt Massay Imréhez Gyulára 1 562-ben ; 1563. augustus 6-án pedig kinyomatta azon dicskölteményét, melyben pártfogóit üdvözli s jótéteiket hálásán emlegeti. Többek közt igy ir : »Már ötször fordult meg az év, a mikor Gyula engem Tápláló kebelén apola és nevele ; S gyermek elméjét s szivét képezve nyerém meg A tudós tanoda tiszteletét s jogait. Még ugyanazon év őszén hazatért és Gyulán tanári széket nyert, s együtt tanított a már egy év óta ott tanárkodé Sibolthy Demeterrel, ki 1565-ben onnan Csepregre távozott el, mig ez a Demeter csak akkor hagyta el Gyulát, midőn azt 1566. szeptember 2 án a török túlnyomó erő bevette. A lelkész Gőcsi Máté elvonult Erdélybe Marosvásárhelyre, Szikszay Demeter pedig fivéréhez ment Sárospatakra, honnan később eltávozott s Franki szerint (külföldi iskoláztatás 176. lap.) 1595-ben zsolnai tanár volt. Hol és mikor halt el: adataim hiányossága miatt meg nem mondhatom. Végül a negyedik SziJcszai Hellopoeusz Bálint, ki 1546-ban született. Nagyot téved tehát a már nevezett Szentpéteri György szikszói prédikátor, midőn fennt idézett közleményét tovább folytatva azt írja, hogy 1546-dik esztendő tájban Hellopoeusz Szikszai Balint volt a szikszói egyház lelkésze. Hiszen ha ez állana : akkor Hellopoeusz reformátor-számba menne, de ilyenül felvéve sehol nem találom, sőt Bod és mások azt írják felőle, hogy ifjú korában halt el 1 Ugy van 1 Amaz állítás tehát az itészet széke előtt meg nem állhat, mert Hellopoeusz 1546-ban még csak született. Bod Péter is téved abban, hogy Hellopoeuszról nem szabatosan ir. »Magyar Athenas. 1766.* 266. lapon ugyanis azt irja, hogy a Bencédi Székely István iskolájából került lei, holott Bencédi 1539-ig volt szikszói rektor, midőn Hellopoeusz még a világon se volt s midőn Bencédi 1548-ban csakugyan szikszói prédikátor lett: akkor a 2 éves Hellopoeuszt csak nem taníthatta 1 Midőn Bencédi mint gönci lelkész meghalt 1558-ban: Hellopoeusz legfelebb 12 éves volt. S ha még ide vesszük, hogy Hellopoeusz is aTemes megyei Szikszóról származott: látnivaló, hogy még kevésbé lehetett Bencédi tanítványa. Nem is volt. Elfoglalván 1552-ben Temesvárt a török, a lakosság mindenfelé menekült. Hollopoeusz vagy Halász Bálint szülei is menekültek biztos helyre, ilyen volt Gyula. Ott tanult tehát Bálint, mignem 1565-ben Egerbe ment rektornak, onnan pedig 1556. októberben Genfbe, honnan hazatérve egri lelkész lett, 5 év múlva, 1572-ben Debrecenbe vitetett, hol 3 év múlva, 1575-ben meghalt, 29 éves korában. Jelen volt a váradi disputáción. A többi Szikszai előnevü későbben élt tudós egyénekre már nem vitatom azt, hogy a Temes vármegyei Szikszón születtek, mert 1560 után pusztulasra jutván az a hely, vagy legfelebb törökök s azokkal rokonszenvező szerbek, románok által lepetvén el, onnan aztán református magyar szülött többé nem származhatott ! De ez az elősorolt négy, a történeti körülmények egybevetése folytán kétség nélkül innen, és nem az Abauj-torna megyei Szikszóból származott, mert hiszen az azon tájéki birtokosok közül egyet sem említenek pártfogóiként, ellenben Petrovics, Kerecsényi, Mágocsi, Massay, Hagyni ássy mindnyájan Arad, Zaránd, Temes, Krassó és Szörény megyei birtokosok valának, — s megfordítva, ha ezek a Szikszaiak nem Dél-Magyarország vidékéről, hanem az északi tájékról származtak volna, akkor miért karolták volna fel épen őket ezek a főurak, hiszen sajat birtokaikon is csak találkozott volna olyan egyén, ki az ő pártfogásuk igénybevétele mellett az evangyéliom bajnokaivá lettek volna ? Hát nem Dél-Mágyarország szülte-e Feltóti Albertet, Dévai Biró Mátyást, Valkai Kelement, Szegedi Kis Istvánt, Lippai Kristófot, Abádi Benedeket, Peregi Lőrincet, Szegedi Gergelyt, Nagylaki Gyárfást, Lippai Pétert, Biílcsi Kelement, Csúcsi Lőrincet, Gyulai Imrét és Miklóst, sőt talán Somogyi Mátét is, mert Torontál megyében volt egy Somogy nevü falu, mint ugyancsak a birtokomban levő 1560. évi összeirás igazolja? Ha azért a régiekről emlékezni akarunk : ne a mai történeti földrajzi viszonyok látcsövén nézzünk, hanem nézzünk azon régi szemüvegen, melyet már a por is belepett, de elébb törü'jük le róla a port, hogy tisztán láthassunk s helyesen ítélhessünk. Bácz Károly, refoimátus lelkész. KÜLFÖLD. A franciaországi kath. egyház jelen állapota. A Modern Lleiview angol folyóirat egy nagyon jeles tanulmányt közlött a mostani francia kath. papságról ; mely annyira érdekes és tanulságos, hogy szinte kötelességünknek tartjuk azt a Critique religieuse fordítása után közölni. I. A teljes megértés végett egy kissé feljebb kell visszamennünk. Midőn a forradalom lezajlása után I. Napoleon a gallican egyház visszaállításáról értekezett a szt. székkel, legfőbb, ha nem egyedüli célja az volt, hogy a klérust a maga rendelkezése alá foglalja s uralkodása eszközéül használhassa. Ennek nagyon egyszerű módja volt ; csak biztosítani kellett az általa választott püspököknek a papok feletti feltétlen hatalmát; ha így kezében tartja az előbbit, maga alá hajtja az utóbbit. Ettől kezdve a püspökök minden törekvése oda irányult, hogy kiszabadítsák magokat a kormány pressiója alól, s hogy minél nagyobb despotismust nyerhessenek az alpapság felett. Mivel pedig az egyház százados törvényei korlátozták Napoleont bármely változtatásban, tehát jobbnak látta egészen tabula rasa-t csinálni a Vaticánnal szemben. Ebben az abnormis helyzetben aztán a püspökök önkénye foglalta el a kánoni törvények helyét. Igy állván a dolgok vagy 80 évig, uraink nemcsak nem kívántak semmiféle módositást, sőt annyira megízlelték az absolutismust, hogy még csak lehetőségét sem fogadtak el valamely másféle egyházi kormányzásnak. Jogról szó sem volt; a főbbek szeszélye volt minden ; semmit érdemért, mindent kegyből: ilyen volt a francia klérus állapota majd egy szazadig a/, után a forradalom után, mely zászlaján az egyetemes szabadságot lengette. Lássuk a bizonyítékokat. Törvény szerint a plebánusok pályázat utján alkalmaztatnak s a palyázat a dioecesis papsága által évenként választolt vizsgáló bizottság elébe terjesztetik. Ennek a bizottságnak joga meghatározni a kandidatus alkalmas voltát s egyéni jellemét. A püspök választ a bizottság által beterjes/tett lajstrombrl. Merem allitani, hogy ha ma is ez a methodus alkalmaztatnék, azoknak a papoknak legnagyobb része, kik Franciaország nagyobb ple-