Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1070 i r,í59 méltó ivadékának bizonyítsák magukat s az általuk kijelölt nyomdokokon haladván, anyayiyelviiket ne a Zsiska, hanem a Rákóczy-féle codex alapján fejlesszék s lelkészükre nézve lehetővé tegyék, hogy művecskéjének legközelebbi kiadásában híveinek ne csak ama bizonyos ,túrós lepény" és „paprikás kolbászkák*-kal táplált mulandóságnak alávetett részét mutathassa magyar kabát és nadrágban, hanem az Isten képére teremtett ama romolhatatlan belső embert is, kinek eledelét a világok alkotójának s népekből nemzeteket neve'ő égi atyának kijelentései és sugalmazásai — viseletét pedig a nemzetek nyelvel képezik. A linci békekötés alkalmával már rég tisztában voltak a protestánsok, hogy az eddigi állapotok rájuk nézve tarthatatlanok, hogy a szabad vallásgyakorlatnak elvileges kimondása a törvényekben csak irott malaszt s hogy a földesurak ius reformandija nem áldás reájuk, hanem átok, miért is a linci békében két uj eszme nyer határozott kifejezést, u. m. a földes urak ius reformandijának elejtése és az egyházközi viszonyok részletes szabályozásának szükségessége. E két eszmének reálizálása képezte az 1647-iki országgyűlés feladatát. A hozott határozatok igazolják, hogy a rendek sok jó akarattal iparkodtak megoldani feladatukat, de a dolgok mélyére hatolni vagy nem tudtak, vagy nem akartak, csak a legégetőbbnek látszó kérdések nyertek ugy ahogy elintézést. Messzebb menő elvi határozatok hozatalától az országgyűlés tartózkodott. A földesúr ius reformandija elejteték ugyan 1

5

és ez kétségkívül nagy vívmány, habár ezen irányban is praecisebb rendelkezésekre lett volna szükség. A prot. egyházak jogállása azonban sem a királyi hatalommal, sem a kath. egyházzal szemben nem nyer általános elvekie fektetett részletes szabályozást s ennek főoka bizonyára ismét a protestantizmusnak szervezetlen állapota volt. A lelkésznek járó szolgáltatásokról az 1647: 11. és \2. t. c. intézkedik. A n. t. c. csak röviden szól és minden fenntartás nélkül kimondja, hogy sem a prot. rendek a kath. papoknak, sem a kath. rendek a prot. papoknak fizetni nem tartoznak.1

0

A teljes viszonosság elvének biztosítása ez, mely azonban gyakorlati jelentőséggel nem igen bírt, mert csakis a politikailag jogozottakra, a nemesekre vonatkozott, kik, mint láttuk, ugy is kivontak magokat a párbér szolgáltatások alól.1

7

Volt azonban a törvénycikknek más hatása, mely bizonyára célba nem vétetett, az t. i. hogy a protestáns földesurak ezen törvénycikkre támaszkodva, az alapítás alkalmával dos gyanánt megajánlott bizonyos szolgáltatásokat, pl, az uradalomtól járó bizonyos mennyiségű bort, gabonát, fát stb. a kath. lelkészektől megtagadták,1

8

valamint ugyanazt tették a kath. patronusok is ott, hol a patronusok alá tartozó egyházak protestáns kézre kerültek. Érdekes ez utóbbi tekintetben Rákóczy György nejének Báthory Zsófiának esete, ki a protestánsok részéről az általa kegyuralt parochiákban a protestáns lelkészeknek járó szolgáltatások teljesítésére szoríttatott. I. Lipót 1669-ben körül készült visitationalis irat tesz érdekes tanúbizonyságot. (Eszt. pr. levt. Acta visitationalia Archiv. vetus No. 2123.) Az iraton kivül ez áll : Quot Catholicae et quot Lntheianae parochiae, filiales, possessiones item sine ecclesiis ac tandem quot populi ex utraque religione in 4 comitatibus, Nittriensi, Turóciensi, Liptoviensi et Arvensi olim fuere. Circiíer an. 1613. A végeredmény ekként hangzik: In 4 his comitatibus Nittriensis Archidiaconi visitationi subjectis, reperiuntur: Catholicue parochiae No. 55. Evangelicae parochiae No. 135. filiales No. 31. .filiales No. 55. pagi sine templis No. 81. pagi sine templis No. 297. sacerdotes No. 48. praedicantes No. 136. populi catholicorum No. 48.673. populi evangelici No. 129.840. Summa utriusqne populi 4 comitatibus fuerit 178*513. 1S

Lásd az 1647: 5. t. c. 2. és 3-ik tételét és a 14-ik törvénycikket. 10

De solutionibus : prout Evangelici Status Catholicis Flebanis. ita et Status Catholici Evangelicis Ministris, ad nullás solutiones pendendas sint obligati. 17

A hol azonban a földesurak azelőtt is fizettek, ott most nem fizetnek többé. Eszt. pr. levt. V. arch. Barsiensis 1657. Sarnonia : Praeter haec habuit et aliud proventuum parochus huius loci a Dominis Terrestribus, sed postquam et per Turkas devastati sunt et per Regni comitia 1647 praedicans haereticus intromissus est, iam nec haeretici solvunt nec Domini Terrestris. Gy. p. levt. V. arch. Moson 1696. Grata : Domini Terrestres ibidem bona habentes antea triginta florenos pendebant, iam a tempore disturbiorum nihil pendunt. 18

Lásd pl. Gy. p. levt. V. arch. Moson. 1659. Purndorff. A protestánsok viszonya a párbérhez az 1790/1 évi törvényhozásig. (Folytatás.) A vallási küzdelem első korszakában, mely az 1647-iki országgyűlésig tart, a hivek egyházközségi, illetve párbér szolgáltatásai szintén a ius reformandi elvének uralma alatt állanak. A protestáns földesúr elűzvén községeiből a kath. papokat, az egyházi épületeket és javakat a praedicátoroknak adja át és a kath. hiten maradt jobbágyokat is szorítja, hogy a kath. pap javára eddig teljesített szolgáltatásokat ezentúl a praedicatorok javára teljesítsék. Majd megfordítva, a kath. földesúr a praedicatorokat üzi el és a protestáns jobbágyokat a kath. pap irányában eddigi szolgáltatásaik teljesítésére szorítja. E két szélsőség közé eső állapot, midőn ugy a katholikusok, mint a protestánsok megtartják saját papjukat s kiki a magáénak szolgáltat.1

3 A párbér feletti küzdelemben a kath. egyház mégis előnyösebb helyzetben van, mint a protestantismus, mert nem kizárólag földesúri hatalomra támaszkodik, mely nagyon is ingatag és a történelmi fejlődésben nem igazolt jogalap ; hanem sokkal inkább azon tételére, hogy a haeresis az azt követők egyházi kötelezettségeit nem alté-1 álja, hogy a protestánsok a szabad vallásgyakorlat da cára a kath. egyház iurisdicliója alatt állanak s a kath. lelkésznek minden szolgálatát teljesíteni tartoznak. Igaz, hogy a kath. egyház korántsem bírta ezen elvet mindenütt érvényre emelni, de mégis nagy jelentősége volt annak különösen ott, a hol a protestánsok kisebbségben voltak s nem képeztek önálló hitközséget. Mig a protestánsok, ha többségben is voltak valamely parochiában, törekvésük végcélját csak az képezhette, hogy saját papjuk alatt a katholikusoktól elkülönüljenek és nem az, hogy a katholikusokat is szolgáltatásukra kötelezzék, mert erre nézve igazi jogalappal nem bírtak: addig a kath. egyház törekvése mindig odairányul, hogy a haerektikusok is szolgáltassanak, illetve eddigi kötelezettségeiknek eleget tegyenek: és ott, hol a többség a katholikus hiten maradt, az egyház ezen törekvését rendszerint siker koronázta.1

4 13

Elénk világot vet a királyi hatalom magatartására e küzdelemben azon királyi leirat, mely 1631-ben a magyar kir. kamarához a zendrői ügyben intéztetett. Zendrő királyi allodiatura. a protestáns pap azonban hatalmába kerítette a tizedet s a malom szombati jövedelmét. A királyi leirat ez ellen a következőleg érvel: Cum igitur res indigna sít quod cum ne nobilis quidem ullus regni nostri Hungáriáé de bonis suis decimam det, ut talis praesertim praedicans calvinisticus ecclesiae I)ei orthodoxiae inimicus deciman ex bonis nostris capiat et inde alatur, ac proinde abusum hunc illicite hactenus usurpatum, quam primum penitus tolli et in meliorem nempe intertentionem catholici sacerdotis converti velimus — (Orsz. levt. Kanc. oszt. 1631. No. 226.) Lásd még más, hasonló ügyekre vonatkozólag: Orsz. levt. Kanc. oszt. 1630. No, 19; 1616. mart. 5. stb. 14

Hogy az ellenreformátió megindításakor mennyire el volt terjedve Magyarország északi részeiben a protestantismus, arról egy 1613