Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

1468 PROTESTÁNS EGYH VZI ÉS ISKOLAI LAP. 1436 hassanak gymnásiumainkba és végig haladhassanak a hosszú és költséges tanpályán; ha szegény papjaink- és tanítóinknak, a kik többnyire csak gyermekekben gazdagok, lehetővé akarjuk tenni, hogy gyermekeiknek tudományos képzés és jó nevelés által szerezhessenek jövőt: azon internatusokat, melyek ma az által, hogy egy-egy szobába io—12, sőt több növendék van bezsúfolva s egy könnyelmű és vásott laktárs lehetetlenné teszi valamennyire nézve a tanulmányainak élést, sőt elront akár hányat, sokszor egész életre, át kell alakitanunk, felügyelet alá kell vennünk; konviktusainkat, melyek sok helyütt csak az éhenhalástól mentik meg ifjainkat, testi fejlődésük kipótolhatatlan kárára, az egészséges physikai fejlődés követelményeinek megfelelővé kell tennünk; sőt ha óhajtjuk, pedig kívánnunk is kell, hogy vagyonosabb családok, gondos szülők is, egész bizalommal adhassák át tanintézeteinknek sarjadékaikat, miként S.-Patak megkisérlé, minden követelményeknek megfelelő internátust is kell tanintézeteink mellé, nevelő intézetképpen berendeznünk. Ehez gondosan megválasztott tanerők és segéd kezelő személyzet, ezek élére hivatott és jól dijazott állandó igazgatók, mindezekhez jól szervezett igazgatótanács, erélyes felügyelet, éber utánnézés, ellenőrzés szükségesek. Es ha tanintézeteinkben a prot. s nehogy félreértessem, az evangyeliomi ker. szellemet, művelt, irányt adni hivatott közönségünkben, az egyházias valláserkölcsös irányt fenntartani, sőt fejleszteni illetve kifejleszteni akarjuk, hogy benne s általa meglegyen társadalmunknak sava : nem kell-e egy prot. tanárképző intézet szükségességére is gondolnunk? ... A prot. nőnevelő intézetekről, rövidség okáért, most hallgatok, csupán rendkívüli jelentőségükre és nélkülözhetetlenségükre utalok, tudván, hogy a családi életnek s a jövő nemzedéknek az anyák az irányadói. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ezen nagy feladatok megvalósításához pénz és pedig sok pénz kell; bajos kiszámítani, hogy mennyi kell, legnehezebb azonban előteremteni azt, ami kell. Azt hiszem, nem csalatkozom, ha az évi szükségletet, a középtanodák, tanítóképző, jogi és theologiai fakultásaink, tanárképző philosophiai fakultásunk korigényelte színvonalra emelése szempontjából, a prot. egyház jelenlegi közép- és felsőbb tanintézetei szükségleteinek megfelelő összeg felével mérem. Ez inkább kevesebb lesz, mint több a szükségletnél. Hogy mennyi lehet, csak stat. adatokkal, melyeket a konvent gyűjthet be, lenne kimutatható : de alig csalódom, ha évi negyed millióra számítom. No már, hogy ekkora összeget, a magyar prot. egyház önerejéből nem képes, s ha anyagilag képes volna is, nem képes morális eszközeivel, roppant pressió és a protestantismus létét kockáztató visszahatás nélkül előteremteni, azt mindenki tudja, aki minket, ismer s domesztika-ügyünk körülményeit szemléli. Ámde keleti fatalismussal, összedugott kézzel, sohasem oldhatjuk meg e kérdést: pedig meg kell oldanunk! Mit cselekedjünk tehát, atyámfiai, férfiak ! r.. . Rámutathatnék a ^fundus studiorum^-ra, melyből alig volna nehéz, más kezelés és ellenőrzés mellett, kétannyit meríthetni: ha az oly gondosan el nem volna rejtve laikus szemeink elől ; ha föl nem ocsúdhattunk volna már a tudatra, hogy az ^ne bántsd virágé ! nekünk. Ám hát maradjon, míg megérik a gyümölcs annak. Mutassuk meg, hogy mi, a honpolgárok közötti jó békességet, a felekezetközi jó viszonyt, testvériséget, fölibe tudjuk helyezni saját legégetőbb felekezeti érdekünknek is. De ha ezen álláspontot feladjuk, magunktól pedig nem telik, sőt tekintve, hogy a prot. hazafiak más felekezetüekhez képest szinte kétszeres adóval vannak terhelve, ujabb tetemes önmegadóztatásra még csak nem is gondolhatunk: miként oldjuk meg ezt a gordiusi bögöt ? . . . Erős várunk nekünk 1848 s annak el nem törölt és igy beváltásra váró XX. t. c. 3. §-a, mely szerint ^minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei, közálladalmi költségek által fedeztessenek.* Ám hagyjuk egyházi szükségleteinket, ám ne reflektáljunk elemi iskoláinkra, minthogy amarról részint a törvényhozás, részint a zsinat a közalappal, erről a 68. XXXVIII. t. c. gondoskodott, az esetre ha az egyes egyházak roskadoznak terheik alatt; a tudományi és műegyetemeknek is szük palást a prot. autonomia: maradjunk tehát csak annál, hogy a 48. törvény értelmében, ha már minden bevett vallásfelekezet összes iskolai szükségletei nem fedeztethetnének közállami jövedelemből, legalább felsőbb tanintézetei gyámolitására nyerjen szükségletének megfelelő állami dotatiót azon felekezet, mely a róm. és keleti egyházak mellett, ily célú közjavak felett nem rendelkezik. A középtanodai törvény ugy is kilátásba helyezte a felekezeti középtanodák segélyezését : csakhogy bizonyos elvek sőt jogok árán, akkép tehát, hogy ahoz a prot. öntudat vagy éppen nem nyul, vagy csak szorult kebellel, végszükségben. Ily ajánlat, az államhoz alig méltó: a prot.